Egy hétfői történet

  • Kért egy tonhalas szendvicset és egy kis pohár fehér bort az ásványvize mellé. Nem is rosszak a kaliforniai borok. Kicsit talán édesek – gondolta -, a szőlőnek meleg lehetett az előző nyár. Anchorage bő két órával a háta mögött volt, egyáltalán nem is kívánta vissza. Sem a kora szeptemberi hideget, sem Alaszka zord kietlenségét. A Szöul felé tartó Korean Airlines 007-es járata New Yorkból indult, onnan ejtette útba északot és már a Japán-tenger felett haladt a kilenc órásra tervezett útja során. Átszállás után végre várta a jól megérdemelt pihenés Bangkokban. Nyolcadik éve nem járt semerre, kellett egy kis kikapcsolódás.
  • A robotpilóta tette a dolgát, navigált irányban a kapitány és az első tiszt iránytű beállításai szerint.
  • A Szu-15 pilótája megkapta a kilövési parancsot és elindította a rakétát a védett légteret sértő Boeing ellen. Mach 3 feletti sebességű célpontot is eltalált volna, nem csak egy ilyen lassú kémrepülőt. Élesen balra lefordult.
  • A szendvics nem is lett volna rossz, csak talán sok lehetett a majonéz? Hal mellé azért elment. Mégis inkább egy sonkásat kellett volna kérnie.
  • Hirtelen egy csattanást hallott, aztán a rátörő mínusz hetven fokos légszomj végleg elsötétítette az éjszakát.

A hétfő legyen hétfő, mindenkinek bátor repülést, pénteken száll fel a következő járatom és huss, északi irányba illanok is tova.

HOLDKOMP