Előrehoztuk a vasárnapi ebédet

Itt az ősz, itt a kacsa.

A kacsák nekrofilok, buzik, dugóhúzó alakú faszuk van, és úgy általában hiába néznek ki valamivel jobban, mint a csirkék, az evolúció egy szörnyű tréfájának tűnnek. Még szerencse, hogy finomak. A boltban kapható kacsa általában nem tartalmaz minden szükséges összetevőt egy valódi kacsaorgiához a levestől a főfogásig, ide értve a tepertőt is, de azért egy pecsenyekacsából is ki lehet hozni valamit, amivel köszönthetjük az első őszi napokat. Én már a sülő kacsa illatát is imádom, de ha némi sütőtökkel meg miegyébbel körítjük, az maga az ősz a tányéron, persze nem maradhat el mellőle a hagymás tört krumpli és a párolt káposzta sem – klasszikus módon fehérből szokták készíteni, de lilából is jó, ilyenkor is lehet hozzá egy kis almát tenni, míg párolódik, esetleg balzsamecetet. De a főszereplő a kacsa.

Alapvetően vagy mellet, vagy combot szoktam venni, azt is a hízott fajtából, ezt körbepirítom, szarakodok vele vagy másfél órát, elteszem a zsírt, egy kis jó minőségű bor, körte, birsalma vagy valami hasonló társaságában berakom a sütőbe, tovább szarakodom, és nagyon hosszú idő után van valamim, ami úgy néz ki, mint egy kacsa, csak már nem sétál és nem ad ki hangokat. Tudom, én vagyok a hülye, mert egy kacsamellet serpenyőben is kiválóan el lehet készíteni, de szeretem bonyolítani a dolgokat, most viszont egy egész pecsenyekacsám lett. Na, ezen nincs annyi zsír, hogy megérje a szarakodást, úgyhogy ez megy a római edénybe (minden háztartásban kötelező: három fétisem van a konyhában, az egyik a cserépedény, a másik a jó minőségű, éles konyhakés, a harmadik pedig az öntöttvas serpenyő).

Először is felfedezem a kacsát, megállapítom, hogy nem büdös, előkotrom a hasüregéből a belsőségeket, mert a műanyag zacskó nem finom, ha megsül. Itt, mint kiderült, szétbaszták az epét, úgyhogy keserű volt a máj, innen is üzenem a baromfigyári munkásnak, hogy a pokolban egy három méter magas tüskésfaszú kacsa fogja megbaszni, ha van igazság a földön. Optimális esetben ezeket el lehet tenni levesalapnak, a kacsazúza kifejezetten finom, de a többi cucc is remekül hasznosul. A hasüregbe ilyenkor vagy a belsőségek mennek – zacskó nélkül -, vagy valami fűszer, alapvetően sok só, kakukkfű, fokhagyma és rozmaring, most pedig az őszre való tekintettel egy jó marék rókagomba, csak hogy kerek legyen a menü. Kívülről csak sóval és borssal dörzsöltem be, a zöldfűszer megégne, bár a különösen elszántak a pirítás környékén még megszórhatják friss kakukkfűvel, mert az még semmit nem rontott el, én még a kakukkfüves csokit is szeretem.

Szóval a munkamenet a következő:

– Sör

– Római tál beáztatása kb negyed órára, de az se baj, ha tovább

– Sör

– Kacsa megtekintése

– Hagyma stratégiai igénnyel történő elhelyezése a tál alján, de mehet bele más is

– A befűszerezett kacsa elhelyezése, a bőr beirdalása éles késsel (Mora Companion!!!)

– Sör

– Bor a kacsának, akkor már inkább nekem is

– Bor

– A szarkofág elhelyezése a sütőben, a gyász kedvéért még bor

– Alsógatya-gnómok

– Profit

– Idő

– Bor

– Kacsa aggodalmas megtekintése, kis híján leejtése

– Bor

– Káromkodás

– Kéz megégetése

– Kacsa kurvaanyázása, öröm, hogy a faszát nem csomagolták hozzá

– Bor, cigaretta, olvasás

– Másfél-két óra után ismét szerencsétlenkedés, a kacsa maga alá pisált, és vidáman úszkál a lében

– Még egy óra, hadd puhuljon a rohadék

– Kacsa kiemelése, lé leöntése fazékba, forralás, ebből vagy pecsenyezsír lesz, vagy zabkása

– A tetem elhelyezése egy tepsiben, légkeverés vagy grill

– A tetem megfordítása, hogy a hátán is ropogós legyen

– Tálalás: az egész madarat kirakjuk, aztán bután nézünk, hogy csak nem basszuk össze a nagykéssel a herendit

– Mégis összebasszuk, de minek, mert elég puha a hús, nagyjából minden leesik róla, ha meghúzod

Optimális esetben a hús szaftos marad, a bőr és a zsír viszont ropogósra sül, egyetlen veszély leselkedik a kacsára, mégpedig a túlsütés, de itt alapvetően pároltuk. A sóval nagylelkűen kell bánni, sokkal több kell, mint amennyire az ember első körben gondolna, és persze az egészen a korona a hasüregben megpárolódott rókagomba (vonatkozó irodalom: Gerry Durrell vendégségbe megy a grófnőhöz, és addig zabál, amíg rosszul nem lesz, de kap egy hóbaglyot). A művészileg megkomponált nyitóképen egyébként balra egy céklaleves szerepel, amihez ilyen kis zsemlék dukálnak, lehetőleg kapros fűszervajjal, a kacsa seggében gombatenyészet található, az alumíniumcipőt meg a chemtrail miatt kellett ráadni, mert feje pont nincs.