Everlast
Erik Francis Schrody, Whitey Ford vagy Everlast a House of Painnel futott be valamikor az ezredforduló előtt.
Everlast és egyébként Eminem túlzás nélkül a maguk körül generált cicaharccal lettek híresek. Aki esetleg nem lenne teljesen képben az ilyenkor szokásos módival: jó keményen beszólogat egymásnak a két fél addig, amíg az egyik jobbnak nem látja a másik fortyogó idiótát főni a saját levében, amíg abba nem hagyja. Eminem sokáig kitartott, elég alapos hisztit csapott, aztán DJ Lethal (tényleg így hívják lol), aki a Limp Bizkitben (aki akkoriban Marshallal is dolgozott) és Erikkel is jóban volt valami félmondatával elejtette, hogy ő bizony nem fogadna Slim Shadyre, ha konfrontációra kerülne a sor. Eminem ezek után még tolta egy darabig a szarvagont, amiből Everlast is profitált. Jól jellemzi a helyzetet, hogy régesrég kibékültek és dolgoztak is együtt, a konfliktus oka meg az volt, hogy Eminem nem köszönt Everlastnak, amikor az utóbbi gratulálni szeretett volna.
Én a Whitey Ford Sings the Blues albummal ismertem meg, ami meglehetősen erős darab volt és a széleskörű elismerést is meghozta a rappernek. Ezen szerepelnek a “What it’s Like” és az “Ends” is, amik óriási sikernek számítottak.
Eriknek azóta számos albuma jelent meg és hozott rajongótábort. A House of Painnel is előfordul helyeken, legutóbb, ha sejtéseim nem csalnak a Volt fesztiválon jártak együtt és adták elő a jó öreg Jump Aroundot. Sajnos 2012-ben a kislánya cisztás fibrózist kapott, ezért egy ideig nagyon helyesen telibe leszarta a zenélést és inkább a családjával törődött.
Hamarosan azonban jön egy új albuma, addig is hallgassunk meg egy viszonylag friss darabot így reggelre, a Kill The Emperort. Amit mellesleg egy picit azért szeretek is.
https://youtu.be/ls6zqnooBbE
22 comments