Filléres Sennheiser

A Sennheiser HD 201 talán a világ legmenőbb fülese. Egész egyszerűen nehéz elhinni, hogy mekkora királyság. Nem igazán tudom eldönteni, hogy hogyan csinálták – a gyanúm, hogy valami bérgyártásban megvalósított projektről lehet szó. Elképesztően olcsó és jó darab. A legtöbb on-ear füllhallgató ebben az árkategóriában (ÖTEZER forintért is meg lehet csípni. Igen. Ötezerért.) gyakorlatilag hulladék. Ez ezzel szemben a HD 201 baromi kényelmes és a szivacs borítása is körülbelül öt évnyi abúzus után kezdett el mállani. Természetesen a hangja még mindig nagyon jó.

Helyenként egyenlőtlen és a dinamikája az sajna nincs épp a toppon, de munkahelyre túlharsogni a többi idióta telefonálgatását nem kell több. Nem kell belegyömöszkélni a fülünkbe semmit, csak felpattintjuk a fülünk köré és kész. Nyilván nem tökéletes: nem cserélhető a zsinórja és egy kicsit hitvány a csatlakozója is, de egyrészt az enyém annyi forgószékre feltekeredést kapott már, hogy félő volt, hogy fúzionálnak valami bosszúálló szörnnyé és kicsinálnak a gecibe, másrészt három méteres a kábelja, ami mindenre elég.

Recsegős műanyagból van a fejpántja, ami egy picit szomorú, de még mindig egy családi adag csavaros krumpli áráról beszélünk, másrészt legalább leszarjuk, ha leesik a földre. Nyilván mikrofon és hangerőszabályzó sincs a zsinóron (hálistennek), de ez pont kurva mindegy is. Könnyű, mint a pille, órákig lehet akár fülmelegítő gyanánt is viselni, plusz valahogy olyan jól eltalálták a szorítását, hogy egy kicsi olyan, mint ha egy angyal venné a combjai közé a fejed.

Mondjuk egy nagyon kicsit olyan csak.

Ha nem megy a zene, akkor viszont fostaliga a hangszigetelés. Magyarán kifelé is ordítani fog a Volbeat, de kit érdekel. Ha Gizike teljes hangerővel ordíthat a molinókról, akkor neked is kijár a metál. A hangminőségét tekintve szépen muzsikál, jól kivehetőek a részletek. Nincs az az egetrengető színpadélmény, de ugye ez egy igásló, nem is erre való. Ami nekem baromira tetszik, hogy Sennheiseresen nem tolakodó a basszus és a magasak se szakítják át a dobhártyámat. Az egész hangzás jól kiegyensúlyozott, harmonikus. Persze Jamiroquait hallgatni nagyon picit siralmas rajta, valahogy a dinamika hiányzik belőle és az egész egy kicsit steril, lapos.

Szóval mégegyszer: ötezer. Max hétezer. Lófaszt nem kapsz ennyiért. Itthon pláne nem. Ami azt illeti máshol sem. Vegyétek, amíg még lehet kapni. Vegyetek belőle hármat.