Good morning, starshine!
Mi tenne jobbat egy vasárnap reggel ébredésnek, mint egy jó dalbetét az egyetlen musicalből, amitől nem bőgtem el magam.
Na nem azért, mint ha Milos Forman filmje ne lenne meglehetősen megható, hanem mert nem okádtam tőle a dalbetétek ellenére azonnal. Mondjuk az lehet az oka, hogy az apám nyolcévesen azzal indított, hogy nem nekem való, ergo be kellett bizonyítanom, hogy debizony. Aztán persze egy kukkot nem értettem belőle, de ez a dal nagyon megtetszett.
Beverly D’Angelot furcsán szépnek találtam a reggeli fényben abban a bizonyos kabrióban. A hangja, amely elképzelhető, hogy nem a legkimunkáltabb egyenesen éterinek hatott, pláne amikor a többiek is beszálltak. Én mindig baromi jókedvű leszek, ha néha belehallgatok. Csak nem szabad elkoptatni, mint semmi mást.
Jó reggelt mindenkinek, induljon a nap!
