Gulisio Tímea: Az arclemosó tej

Allergia gyógyszerért álltam sorba a patikában, mikor megláttam a varázsszót: „Arclemosó tej”. Ki akarná lemosni az arcát? Tulajdonképp sokan. Mennyi műtétet megspórolhatnának a szépasszonyok? Hány plasztikai sebész maradna állás nélkül?

– Maga nem ide vár? – ráz fel fantáziálásomból az eladó hangja.

– De – lépek a pulthoz.

– Egy Allegra Forte lesz.

– Más nem?

Mintha bele akarnák szuggerálni az emberbe, hogy vegyen még.

– Nem, köszö… De, várjon csak. Egy arclemosó tejet is kérek.

– Kilencezer kilencszáz.

– Mennyi?

– Ha nincs annyi, félre tudom tenni délutánig.

Ez is egy módszer: a hiúságra hatni.

Csak azért is elviszem, lenullázva egyéként is vékony számlámat.

Otthon elolvasom a leírást: bio, micellás, bőrgyógyászatilag tesztelt, tengeri sós, őserdei mohás, a tesztelés során állatok nem sérültek (Inkább emberek? Vagy zuzmókon próbálták ki sminkeltávolító hatását?) stb, etc, and so on.

Csak a lényeget hagyják ki. Mi történik az arcommal, ha lemosom? Szebb lesz? Mi van, ha rátapadt kosz és szemhéjba állt tus csak javított ábrázatomon? A szénportól fekete szemű bányászok kifejezetten sármosak.

Kipróbálom. Lágy, illatos, de semmi változást nem észlelek. Mi kerül ezen nyolcezer forintba?

Reggel arra ébredek, hogy hiába próbálom nem sikerül az orromat túrnom. Ez egy gyerekkorból megmaradt szokásom. Anyám azt mondta, véletlenül se csináljam senki előtt, mert így nem lesz, aki feleségül vegyen. Hát nem is vett.

Nem megy és nem megy. Biztos elfeküdtem a kezem, azért érzéketlenek az ujjaim. Ha száraz fika nincs, marad a csipázás. De nem találom a szemem. Villanyt kapcsolok, de minek. Kitapogatom a fali tükröt. Hiába. Ordítanék, de nincs mivel. Úgy tűnik, mégis hatott. Kinek állhat érdekében ez a borzalom? Úgyis elég arctalan a tömeg. Úgyis minden mosoly hazug. Minden ígéret kamu. Minden szempár két fényes pénzérme.

Netán ez az új megváltás? Jézusom, erről nem volt szó! Ha nincs orcád, nincs mit odatartanod további ütésre.

Vagy a sebészek egy újabb fogása? Azt már nem. Még egy vérvételtől is elájulok, ha odanézek. Igaz, ez az eshetőség már látóhatáron kívül került.

Elmegyek a patikába. Ne kérdezzék, hogyan, de nem volt egyszerű. Mikor beléptem meg se kellett szólalnom, nem is várhatták el tőlem.

– Arcrekonstruáló krémet kér ugye?

– Bólintok – fejem sima golyó. Az egyik Magritte képre emlékeztethet. De annak az arcátlan nőnek legalább jutott egy pina orr helyett.

– Kilencven ezer kilencszáz.

– Micsoda?

– Ha nincs annyi Önnél, délután visszajöhet.

Nem tudok felelni.

– Tudatában volt, mit vett?

/- Azt hittem…/

– Elolvasta az apró betűt?

/- Nem./

– Maga szerint miért volt a zárt vitrinben?

/- Miért, az bélöblítő is ott volt./ – gondolom.

– Azok ott mind egy kísérleti termékcsalád tagjai: arclemosó tej, kéztelenítő gél, seggtapasz, impotencia-növelő, 3in1 magzatvitamin.

Szerencsére nem folytatta.

– Akkor be is írnám, mint elégedett vásárlót. Itt írja alá.

Megteszem. Élvezem, hogy van kezem.

Fizetni nem tudok, egész hónapban nem kerestem ennyit. Felhívnám az apám, hogy küldjön moneyt, de …

– Megjegyzem, különösen szerencsés. Eddig Ön az első, akinek a száját is sikerült lemosni. Mit megadnának ezért a politikusok?

Választásom nem lévén, csak hallgatok.

– Tehát nem fizet. Akkor csak egy megoldás marad. Fizessen természetben.

Kigombolja a blúzom. A melleim közé nyúl. Végighúzza a körmét. Kicsit fáj, de összeszorított fog nélkül is kibírom.

Nem tudom, mit vett el, csak hogy azóta megváltozott. Hitelt ad és minden vevőjétől megkérdi, hogy van. Cukorkát osztogat a gyerekeknek, átsegíti a néniket az úton. Jószívű lett. Nem mondanám, ha nem láttam volna a saját szememmel.

 

 

 

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: