Ha nincs körülötted senki, itt az ideje magadhoz nyúlnod

Az Antarktiszon különösen indokolt lehet.

Biztos ismeritek Leonyid Rogozov sztoriját 1961-ből. Teli volt vele a sajtó, mert amúgy eléggé power dolgot csinált:

Megműtötte magát a faszba.

Egy antarktiszi expedíción fájt a hasa, mint a rohadalom, csak hát az egyetlen orvos a közelben ő maga volt. Ami azt jelentette, hogy ha megröptetik, akkor orvos nélkül marad az expedíciós csapat, másrészt megoldani a logisztikát sem feltétlenül triviális. A 27 éves orvos úgy döntött, hogy azon a bizonyos 1961-es, szép áprilisi napon az alhasának jobb oldalán erős fájdalmat érzett. Nem kellett nagyon sokat gondolkoznia azon, hogy vajon mi lehet a gebasz: éles ésszel felmérte, hogy sajna vakbele van.

A Schirmacher-oázisban dolgozott a hatodik szovjet antarktiszi expedíció keretein belül. Ez azon ritka területek egyike a Déli-sarkon, amelyik jégmentes. Itt építették a Novolazarevszkaja bázist, ami februárra el is készült.  Rogozov egyre szarabbul érezet magát és 36 napnyi hajóútra a segítségtől eléggé szarul nézett ki a dolog, a repülés meg a viharok miatt kockázatos volt (és gyanítom kurva drága is).

Szóval a derék szovjet elhatározta, hogy felnyitja a hasfalát és eltávolítja az appendixét.  Ez azért kockázatos, mert ugyan egy végtelenül egyszerű műtétről van szó, viszont ha perforálódik a vakbél valami elbaszás folytán, akkor rendesen bele lehet dögleni, kiváltképp az Antarktiszon.

Egyáltalán nem aludtam az éjjel, pokolian fájt!

Írta naplójában. Már gyanús volt, hogy lassan magától kiszakad az a szar, egyre nyomottabb volt, szóval nem nagyon volt más kiút. Meg kellett próbálnia magát megoperálni, ami szinte lehetetlennek tűnt, tekintve, hogy a karját is alig tudta emelni.

A kollégáit betanította asszisztensnek: volt aki a tükröt tartotta, volt, aki a világítást kezelte, meg betanított egy tartalékost is, ha valaki elájulna. Arra az esetre is felkészült, ha ő maga ájulna el: adrenalininjekció és lélegeztetés. Csak a helyi érzéstelenítés jöhetett szóba, a jó öreg novocainnal.

Én is féltem, de ahogy a novocainos tűt magamba szúrtam, utána már átkapcsoltam operáló üzemmódba, s nem nagyon figyeltem másra.

A tükör nem vált be, tükörből operálni kurva szar érzés volt, később meg a kesztűjét is levette, mert zavarta az operációban. Plusz amikor épp ki akarta emelni a gennyedző, fertőző féregnyúlványt (amikor a legnagyobb a para, hogy beleömlik az egész gennyes szar a hasüregbe), akkor kezdett el pánikolni, hogy ő mindjárt elájul.

A vérzés egyre erősebb, az időm meg fogyott… A hashártyám nyitva volt, a sérült részeket pedig még be kellett varrni. Egyre gyengébb lettem, forogni kezdett velem a világ. 4-5 percenként 20-25 másodpercet kellett pihennem

Szerencsétlen fasz végül megcsinálta, a novocain vezérelte delíriumban elrendelte még, hogy a műtőt mosogassák el és csak azután vette be az antibiotikumot és az altatót.  Pihent két hetet és újra munkába állt.