Hajónapló – negyedik nap
Vis a kedvenc szigeteim egyike, pezsgô élet van még egy ilyen félreesô, szar idôszakban is.
Reggel is mozog minden: készülôdnek a hajósok, mászkál az a kevés helyi fiatal, aki van, a marinérók is sertepertélnek. Mi is elmentünk még reggel venni ezt-azt, átnéztem én is a tervet meg az ellentmondásos idôjárásjelentéseket és elmentünk az este leadott hajópapírokért is.
Körben tornyosultak a viharfelhôk, ami nem kecsegtetett túl sok jóval. Az elôrejelzés nagyjából 15 csomó (kb. 30km/h) környéki szelet írt, amibôl az elsô pár forduló után egybôl 20-25 lett, elég sok munkát adva nekünk. Ahogy mentünk ki Visrôl és ahogy távolodtunk a parttól, úgy ment el az internet és az idôjárásjelentés és úgy kerültek fel az esôkabátok.
Vagy a fáradtságtól, vagy a hajó tankjában a fogmosáskor elfogyasztott csapvíz miatt vacogni kezdtem, ezért bekaptam két algoflexet és ledôltem aludni egy órát. Kiosztottam a srácoknak a felelôsséget és az irányt.
Nagyon jól megoldották; váltásban gyakorolták a tengeri háromnegyedszeles hullámszörfölést vitorlással. Ez azt jelenti, hogy a hátunk mögül kapott széllel haladunk mi is és a hullámok is, de minden nagyon nagy. A szél, a hajó és a hullámok ia. Körülbelül hét óra vitorlázàs után picsamód elfáradva a kétméteres, néha nagyobb hullámokon, áthaladva a rogoznicai hajóroncs felett befordultunk az öbölbe.
Ott még pár fordulóval elszórakoztattuk magunkat, hogy aztán majdnem a marina elôtt leszedjük a vitorlát és szépen kikössünk. Egy osztrák társaság mellé álltunk, akik jelezték finoman, hogy tegnap horvátok dajdajoztak a környékükön kettôig és most remélik nem ez lesz.
Ettünk egy pizzát meg egy polipsalátát a helyi késdobálóban, ittunk egy pár sört, aztán a közelgô esô miatt egy rövid sétával zártuk a napot. Egy hossztesszlány bekiabált hozzánk fél tíz körül a szemközti kikötö sztripbárjának a szórólapjával, amin nagyon csúnya emberi lények nagyon csúnya emberi lényeknek árultak csúnya szórakozást. De ingyen taxit oda és vissza. Sajnos egyikünknek sem volt kedve hozzá: másnapra nulla szelet ígértek és a társaság felét harminchat tengeri mérfölddel odébb kell kitennünk. És elkezdett esni…
