Hajónapló – ötödik nap
Szóval ott tartottunk, hogy esôt mondott.
Rogoznicán lefeküdtünk viszonylag korán, hogy ki tudjunk futni idôben, mert a társaság felét ki kellett tennünk Pirovacban délután, hogy haza tudjanak érni idôben. Ehhez hétkor kellene kelni, amit én megtagadtam és mondtam, hogy nagy fiúk ôk: elmennek a kapitányságra reggel, elhozzák a hajópapírokat, kifizetik a kikötôi díjat, eloldják a köteleket és szépen irányba motoroznak, amíg én vakargatom a tökömet a kabinban.
Így is lett: motorduruzsolásra ébredtem, szemerkélt az esô, mondok minden rendben. Átigazítottam épp az alsógatyám tartalmát balra, amikor haver a kamerával a kezében gyermeki örömmel közli, hogy:
Képzeld, víztölcsér!
Felpattantak a szemeim, felszaladt az adrenalin kipattantam az ágyból alsógatyában és majdnem biztos voltam benne, hogy szopatva vagyok. A víztölcsér kurvára nem gyakori dolog, de amikor van, az picsa ijesztô ès szétbasz mindent.
A sebessége akár 40 km/h lehet, a szélsebesség benne gyakran 200km/h. Az átmérôje 10 és 100m között változik és negyed órát él, vagy épp pár órát, kedvtôl függôen. A Földközi-tenger tornádója, magyarán.
Szív, mint Mariska a szemétégetô mögött és az egyetlen esélyed a túlélésre, ha kikerülöd. De hogy a gecibe kerülsz ki egy bizonytalanul mozgó légköri jelenséget, aminek az alja lent van, a teteje meg a felhôkben?
Összefostam magam, felöltöztem, aztán kimentem a cockpitbe helyzetfelmérni. Mire normalizálódott a pulzusom, akkor jöttem rá, hogy túlbuzgó legénységünk felhúzta a vitorlákat, szóval leszedettem ôket a faszba.
Körülbelül merôlegesre álltunk a haladási irányára, amikor a szárazföld felôl gyanúsan hajómagasságig vert vízfelhôre lettem figyelmes. Felnéztem és mint valami gagyi katasztrófafilmben, felfelé szélesedô, gecinagy tölcsért láttam. Épp, hogy nem sikoltottam.
A hajótól nagyjából hatvan méterre volt egy másik szarnak az alja.
Az egyetlen derült szakasz felé vettük az irányt, amikor felfedeztünk még kettôt, egyesek szerint hármat. Én gyakorlatilag leszartam, csak néztem, ahogy a felhôfront szélén ott tekeregnek ezek a gecik és követnek. A szél sem maradt lagymatag, felkorbácsolta a hullámokat és megtapasztalhattuk, hogy hullámokkal szemben milyen egy tizenméteres hajót szörfdeszkának használni.
Sikerült gyorsan visszaszokni a dohányzásra, majdnem felhívni a biztosítót, írni a szeretteimnek, mindezt egy óra alatt. Nagyjából három óra motorozással sikerüly kikerülni a nagyon agresszív frontot meg pár másik vihart – rendesen fogyasztottuk a gázolajat. Ami azért is para, mert két húszliteres kannányit már töltöttünk a ropogóa kis volvóba, mert nem akartunk megállni benzinkútnál. A harmadikat a srácok hozták távoztukban a partról.
Láttunk egy sokkal bátrabb delfincsapatot útközben és kiértünk Pirovacba. Ott egybôl odajött mindenki, hogy jajj mi a baj, mi meg közöltük, hogy csak turnusváltunk.
- – nincs wifi – lett wifi, de szar
- – a szartartály állandó alarmon van, de nincs benne semmi – ne törôdjünk vele
- – nyikorog a kormány – típushiba
- – nem megy az inverter – mert nincs inverter
Szóval kiraktuk a srácokat és könnyes búcsút vettünk. Feltöltöttük a vízkészletet, hozattunk magunknak dízelt, hogy ne hárman kelljen baszakodnunk a tengeri tankolással. Le is zuhanyoztunk, hogy embernek érezzük magunkat és vettünk viszkit.
A délután rettentô csillben telt: aligszélben jolókáztunk és söröztünk a smileys jolly rogerünk alatt, közben hallgattuk a csöndet. Bebasztam a pecabotom és megfogtam életem elsô makréláját.
Aztán jött a meglepi, amikor a kikötôhöz értünk: a horvát hatóság megszopatott itt is minket és sehol nem voltak a kikötôbójáink. De a zsír új volvo kezelôpanelje is megbaszta magát és nem indult a motor. Azt hittem falhoz baszom az egészet és kimotorcsónakázunk, de a vészindító végül mûködött. Kibrümmögtünk egy öbölbe, horgonyt dobtunk, pszichedelikus rockot hallgattunk ès konzerv csilis babot ettünk vacsira.
A mellettünk horgonyzó németek elhúztak a faszra hálistennek estére, ezért a sekélyebb részbôl áthorgonyoztunk a szomszédok szájába. Szarul aludtunk, egyfolytában rájuk sodródtunk, de végül eseménytelenül zárult az éjszaka.
Előzmény itt:
