Spárga!

Lassan itt a spárgaszezon vége, szóval időszerű egy recept. Valami egyszerű, de mégis finom. Én imádom a spárgát, de alapvetően a kajámba kell valami döglött állat is. Szóval úgy döntöttem, hogy egy kis kolzsvári szalonnával fogom ezt megoldani, és jó sűrű besamel mártással fogom a két összetevőt összebarátkoztatni. Lássuk, hogy mi kell hozzá.

• egy csomag zöld spárga
• 40-50 dkg füstölt, nyers kolozsvári szalonna
• 10 dkg vaj
• fél liter tej
• liszt
• feketebors
• fehérbors
• szerecsendió
• fokhagyma
• pár doboz sör

Az első doboz sört elszürcsölve ki kell találni a műveletek megfelelő sorrendjét. Ezt nem szabad elsietni, mert pillanatok alatt katasztrófa sújtotta területté válhat a konyha, ha össze-vissza kapkod az ember. Első lépésként a csíkokra vágott szalonnát kell megpirítani, ízlés szerint. Van aki úgy szereti, ha olyan ropogós mint a csipsz, van aki inkább húsosabban kedveli. A lényeg, hogy ne maradjon nyers. Amíg lassan süldögél a szalonna, addig meg lehet pucolni a spárgát. Én a zöldet szeretem, mert egyrészt jobban bejön az íze, másrészt egyszerű megtisztítani. A fás végeket kell csak lecsapkodni, utána meg átdörgölni hideg víz alatt, az lehoz mindent, ami nem oda való. A megmosott spárgák mehetnek egy jénai tálba, pihenni kicsit.

A besamel mártás következik, első körben fel kell forralni óvatosan -mondom óvatosan baszki, na takarítsd le a tűzhelyről!- a tejet, aztán félrerakni. Aztán fel kell olvasztani a vajat, és hozzá kell keverni pár evőkanál lisztet. Ezt is csak úgy szemre, én olyan állagúra kevertem, mint a jó sűrű méz. Ha szép sárga már, akkor mehet a tejbe, és szépen csomómentesre kell keverni. Én a habverővel közveszélyes vagyok, szóval marad a kézi mixer, jó nagy gázon.

Jöhet a fűszerezés. A frissen őrölt/reszelt bors, és szerecsendió az igazi, de ha nincs, az se tragédia. Ugyanez igaz a fokhagymára is, ha csak granulátum van, az is jó. A fekete és fehér borssal csak bátran, a szerecsendiónál a mértékletesség az irányelv inkább. Fokhagymával sem kell spórolni, de azért ne nyomja el a többi ízt. Só nem kell, ugyanis a következő lépésben bele kell szórni az elkészült kolozsvárit, és az hoz magával annyi sót, ami bőségesen elég. Gyors összekeverés után rá lehet önteni a spárgákra, hogy szépen ellepje őket. Lehet bontani a következő sört, és indítani a sütőt.

Az előmelegített sütőben nagyjából 180-200 fokon kell megküldeni a cuccot, fedővel, vagy alufóliával letakarva. A lényeg, hogy nem szabad péppé rotyogtatni szegény szárakat, mert az sokat elvesz az élvezeti értékükből. Kicsit hagyni kell, hogy rottyanjon, engedjen levet a spárga, keveredjenek össze az ízek, és lehet is kivenni. 20 perc bőségesen elég szerintem, ilyenkor meg is fő, meg még roppan is a belseje, amikor ráharap az ember.

Az egyetlen buktatója ennek a kajának, ha fás a spárga. Ez akkor van, ha már öreg a növény, a repedezett szárvégek elég árulkodóak. Meg kell szorítani kicsit a szárakat, ha roppan, akkor jó az anyag, van benne nedvesség bőven, nagyjából ez az amire nagyon oda kell figyelni ennél a kajánál. Ha elfogyott az utolsó sör is, akkor már csak a konyhát kell rendbe rakni. Jó étvágyat, a hozzászólásokhoz meg várom a spárga fanatikusokat, hogy elmondják mit, és hányszor kúrtam el a főzés során.