A Hálaadás és a Márton-nap

Nna, szóval ez az egész Hálaadás zseniális. Akinek nem világos, ez tulajdonképpen egy megkésett szüreti fesztivál, kicsit olyan, mint a Márton-nap nálunk, csak nem libákkal, hanem pulykával.

Kanadában és az Egyesült Államokban ünneplik, meg még pár amcsi infesztált helyen, de ez most nem is lényeges. A Thanksgiving egyébként egy amolyan egészévre levetített “akiételtitaltadott” flesselés azon, hogy abban az évben sem döglöttünk éhen. A tágabb értelemben vett ünneplés amúgy elég meghitt, tulajdonképpen az angolszász, kálvinista gyökerekkel rendelkező nemzetek Karácsonya, amikor zabálhatnak egy nagyot.

Ez egy nagy ünnep odaát, talán a legnagyobb, mindenesetre kulturkörtől függően a Karácsonyhoz mérhető és azzal ellentétben a teljes nemzetre kiterjed. Igen, még az indiánokra is, akiknek azért vegyes érzelmeik vannak a dologgal kapcsolatban, de erről talán egy picit később. Természetesen ez is, mint minden kifacsart, össznépi ünnep ráült egy előzőre: VIII. Henrik találta ki nagy alattomban, hogy a fasza kivan a vallásos ünnepekkel, csináljunk egy rendes, anglikán-pogány cuccot, hoyg az amúgy 95 darab templomi ünnepnapot és az 52 vasárnapot valahogy kordában tartsa, mert kezdett a dolog kurvára vállalhatatlan lenni. Így lett belőle 27, de néhány Puritán úgy gondolta, hogy még ez is sok és legyen csak egy darab, ide értve a Karácsony és a Húsvét eltüntetését is.

Kanadában a franciák kezdtek szüretünnepeket ülni a 17. században, feltehetőleg az ő Hálaadásuk innen eredeztethető. Az ezerhétszázas években a késő őszi ünnepség gyakorlatilag standarddá vált, a migráns nemzetek (skótok, írek és németek) hagyományainak beépítésével. A pulykával baszódás már tulajdonképpen amerikai hozzáadott érték, amit később vezettek be ők is.

Az amcsik 1621-es ünnepségükre vezetik vissza a Hálaadási tradíciójukat. Az inkriminált iskolai darabokban is gyakran feltűnő, Plymouthban tartott ünnepség tulajdonképpen a puritánok és a zarándokok (sajnos tudtommal jobb szó nincs ezekre a típusú pilgrimekre a magyar nyelvben) tartották az őslakosokkal és ez kiszínezve lett a folklór erősen romanticizált, szerves része.

Picit persze levon az értékéből, hogy két évvel korábban, 1619-ben már Virginiában is tartottak hasonló eseményt, de ki nem szarja le.

Vicces módon a német Oktoberfest tulajdonképpen az Erntedankfest, azaz a tulajdonképpeni Hálaadás előzményünnepének egyik ceremóniája. Nálunk gyakorlatilag a Márton-nap a hálaadás napja, ez kötődik a mezőgazdasági munkák befejezéséhez. Lényegében az egész hacacáré alapja a római Marsünnep, amikor Mars isten madarát (avis Martis) azaz Márton madarát fogyasztjuk. Tulajdonképpen már a honfoglalás előtt tartották az ünnepet Pannóniában, ezért Szent István is jobbnak látta beadni a publikumnak, hogy igazából Szent Márton segítette az útján, ezért ő lett Magyarország Patrónusa.

Szóval nem, nem csak amcsi ünnep, nagyokosok.

Boldog Hálaadást!