Hazaértem

13 fok van a szobádban – fogad anyám. Pluszban! – teszi még hozzá. Erre a tisztázásra szükség is van, mert a mi családunkban sosem lehet tudni, mire ér haza az ember. Néha direkt csinálják, amit csinálnak, máskor meg egyszerűen csak félresikerülnek a dolgok és véletlenül lesz hűtőkamra egy amúgy teljesen normális szobából. Nagyon egészséges – folytatja. A muskátlikra és a rajtuk szunyókáló pókokra gondolhat, amik pont az én szobámban telelnek át, és amiknek tényleg nem tesz jót ilyenkor a meleg.

Ezt a 13 fokot 2 napos intenzív fűtéssel érte el. Mire elutazom, akár 16 fokig is emelkedhet a belső hőmérséklet! Tekintve, hogy most kint is olyan plusz 8 fok van, ezt részeredménynek érzem. Pedig anyám igazán lelkesen fűt, csak hát szar a födémszigetelés. Akkora ölfákat hajigál a kazánba, hogy be fogom nevezni a norvég fakitermelők versenyére a 70+-os kategóriába. A rönkhajítást tuti megnyerné, már csak a vízi rönkfutást kell gyakorolnia, de arra ott az egész Balaton.

 

Aki nem aludt még ilyen légköri körülmények között, az jó, ha tudja: ilyenkor nem elég egy régi dunyha. A miénket legalábbis biztosan 18. századi angolkóros, szénégetőkre tervezték, abból is a satnyábbakra, így egy mai megtermettebb embernek vagy a lába vagy a felsőteste lóg ki alóla, de normálisan betakarózni vele egyáltalán nem lehet.

Úgyhogy az alvós zokni mellé bekészítek még egy alvós polárpulcsit, és századszor is meghallgatom anyám történetét a szomszéd Enci néni férjéről, aki télvíz idején sem volt hajlandó fűteni a vendégszobát: így szegény Jürgent és Hansot másnap reggel a fejükre húzott alsógatyával és fagyos hangulatban találták. Ehhez képest nekem gyöngy életem van. A mostani semmitérő bugyikkal amúgy se lennék kisegítve. Egyébként az öreg Sürge – ennek a fagyasztós embernek az apja, akkori háziorvos – is eléggé keményvonalas fickó volt: még fel is pofozta azokat a betegeit, akikről feltételezte, hogy szimulálnak.

Hiába no, régen a telek még telek voltak, és a népek se voltak olyan hitványak, mint manapság, amikor villanyos ágymelegítővel, meg wifi extenderrel felszerelkezve érkeznek haza karácsonyozni.

A villanyos ágymelegítő nagy hidegekben igen hasznos jószág. Egyrészt az ember befűthet vele a segge alá (akár 3 fokozatban is!), másrészt előmelegítheti vele a laptopját. Hajnalonta, mielőtt nekiállok dolgozni (igen, ilyenkor is kell), azt is bedugom a dunyha alá, és adok magunknak 10 percet hármas fokozaton. Míg én szunyókálok, ő melegszik. A 13 fok a gépet is legalább annyira megviseli, mint engem, és ilyen hidegben egyszerűen nem hajlandó elindulni, amit teljesen megértek.

De nemcsak az ágymelegítő, hanem ez a wifi extender is csudálatos találmány. Már a neve is mindenféle számokat, meg kódokat tartalmaz (hogy aszongya AC750 dual band), amik bizonyára mind jelentenek valami nagyon fontosat, csak fogalmam sincs róla, hogy micsodát. A csomagoláson lévő képecske (az egyetlen, amit értelmezni tudok) azt ígéri, ha bedugom a konnektorba a dobozkát a 2 kis antennával a fején, a wifi elárasztja az egész házat, és még az olyan nehezen elérhető sarkokban is szárnyalni fog a jel, ahová eddig csak a hangyák kukucskáltak be mákoskalács morzsákért.

Apró probléma, hogy az épületet a 30-as évek elején húzták fel, amikor errefelé még petróleumvilágítás volt a divat, viszont csak később korszerűsítették. És mivel az itteni vörös homokkövet nem olyan könnyű fúrni-faragni, az elektromos hálózat kiépítésével elég csínján bántak. Magyarán nincs minden helyiségben dugalj, ahol meg van, ott csak egy, és az is elég hülye helyen. Így aztán a wifi extender a fürdőszobában kapott helyet, közvetlen a mosógép mellett, mert ott csak egy 40 centis falat kell átvinnie, és még elég erős a jel (már amikor egyáltalán van), hogy meg tudja ismételni. Mivel hosszabbítót az ünnepek előtti őrült kapkodásban már nem volt időnk szerezni, ha anyám elindítja a mosást, a ház hátsó részén, azaz a konyhától a hűtőkamráig bezárólag – ami jelenleg a szobám – eltűnik a net. Ellenben a ház első részében kiváló a jelerősség, igaz, ott csak egy szobát fűtünk, a maradékokban saját felelősségre, síruhában lehet számítózni.

Tehát nagyanyám mondását, miszerint „nyáron a kabátodat, télen a kenyeredet el ne hagyd!” annyival egészíteném ki, hogy télen legyen nálad egy ágymelegítő, egy wifi extender, egy alvós pulcsi, meg egy hosszabbító is pluszban. (A címképen az akarattyai magaspart, azt is magatokkal vihetitek.)