Hogyan lett az embereknek tolluk?
Arról már írtam, hogy miként lett a madaraknak, és a dinóknak tolluk, de arról még nem, hogy hogyan lett a Homo sapiensnek tolla. És itt most nem Ikaruszra gondolok, aki méhviasszal ragasztott szárnyakat magának, hogy aztán a Nap közelébe érve (i.e. túl magasra szállva) leolvadjon az egész cucc róla, hanem valami másra. Olvasd tovább, mindjárt ki is fejtem, mire…
Nos, az írás (mert hogy ehhez kellett a toll) története közel egyidős az emberiség történelmével. Azért csak „közel egyidős”, mert természetesen a beszélt szó, a mesék és történetek továbbadása megelőzte ezt.
Eleinte volt a szóban továbbadott történet, majd megjelentek a barlangrajzok, amit logikusan követnie kellett az írásbeliségnek. Az első jelek inkább szimbólumok voltak, mintsem valós betűk, de aztán az ábrák jelentést (vagy egy adott kiejtett hangot) kaptak, és megszülettek az egyiptomi hieroglifák.
Innen már csak egy lépés volt a függőleges és vízszintes (néha átlós) vonalakkal operáló rovásírás és az agyagtáblák története. Aztán a történet végül Gutenbergnél dőlt el véglegesen. Onnantól már nyomtatott és mindenhol egyforma betűk voltak…
Na de, nézzük a konkrétumokat időrendben:
Az első ismert írásos emlékek a valószínűleg legrégibb írásformával, az ékírással készültek i. e. 3500 körül. Ezt tekintjük az őskor végének és az ókor kezdetének. Az első európai (Bulgária) leletek nem képírásról tanúskodnak, hanem már egyértelműen írásjelekről van szó, amelyek naptári és rituális eseményekről tájékoztatták a korabeli embert.
A közép-amerikai olmék civilizációtól van a legelső írásos emlékünk az amerikai kontinensen – az ún. Cascajal kőtömb. Ez a lelet mindössze 36 centiméter hosszú, 21 centiméter széles és alig több mint 12 kilogrammot nyom. A Cascajal kőtömb, vagyis ez a kicsiny kődarab nem kevesebb mint 62, szabályos rendben sorakozó ábrát tartalmaz. A legújabb kutatások azt igazolják, hogy bár eddig közel 2600 évvel ezelőttire datálták a közép-amerikai civilizáció írásbeliségének kezdetét, a mostani vizsgálatok eredményei alapján ez jóval korábbi időszakra, legalább 400 évvel azelőttre tehető. Vagyis kb. i.e.3000-re. Nem sokkal későbbre, mint a mi európai leleteink.
Véletlen? Aligha.
Márpedig a szavak vagy betűk rögzítéshez kellett valami szerszám is. Valami „toll” vagy ceruza.
Nos – és most ugorjunk egy jó nagyot az időben – az első toll megjelenéséig egészen i.e.3000-ig várnunk kellett. Aztán újabb pár ezer év, mire megjelent a golyóstoll, a ma is használt formájában.
De, nézzük kicsit részletesebben az emberi tollak történelmét:
A nádtoll – i.e. 3000
Egy írószerszám kifejlesztése (feltalálása) elkerülhetetlen volt a papirusz megszületésekor. Erre a pergamenre az ókori egyiptomiak bambusznád szárából faragott (metszett) „tollat” használtak. Ez volt az első írótoll (reed pen).
Lúdtoll – i.e. 6. század
Az évszázadokon át használt nádtollat szép lassan felváltotta a madártoll. Ma úgy tudjuk, az első ilyet Sevillában, Spanyolországban használták, vagy 2600 évvel ezelőtt, bár elterjedten inkább az i.e. 6.századtól jellemző. A madártoll leginkább hattyú-, lúd-, vagy pulykatoll volt (nyilván a lúdtoll volt a legkönnyebben és legolcsóbban elérhető akkortájt, éppen ezért a legelterjedtebb).
A kiválasztott madártollat (többnyire szárny evezőtoll) alaposan kiszárították, hogy az esetleg még benne lévő zsír/olaj ne lépjen reakcióba a festékkel (tintával). Végül a toll hegyét egy metszéssel élesre és hegyesre vágták. Az eredetileg üreges toll így csatorna-szerűen tartott magában pár betű, vagy írásjel leírására elegendő tintát. Persze gyakran kellet mártogatni, és időnként „kihegyezni”, vagyis újra metszeni az hegyét, de mégis haladósabb volt, mint a nádtoll. És még szebb írásképet is adott.
Evvel együtt pedig a kézírás gyorsasága, és az egyszerre leírt szavak száma is növekedni kezdett. Ez pedig adott egy folyamatos és rendezettebb képet az írásnak. Kialakultak a nagybetűk után a kisbetűk is, lett egy „ritmusa” az egész írásképnek.
A lúdtollat nagyjából 12 évszázadon keresztül használta az emberiség, gondolatainak lejegyzésére, de aztán jött egy újabb trónkövetelő:
A fémhegyű toll — 1822
A madártoll hegyek akkor kezdtek lecserélődni fémre, amikor John Mitchell (Birmingham-ban) nekilátott fémhegyű tollak gyártásának. A fém, ugyanis erősebb, hegyesebb és tartósabb, mint a madártoll – ráadásul nagyüzemileg előállítható állatok bevonása nélkül, vagyis jóval olcsóbb és többeknek hozzáférhető. Naná, hogy népszerű lett és el is terjedt – bár még mindig mártogatni kellett.
A töltőtoll – 1827
Ahogy az írás egyre gyorsabb és folyamatosabb lett, úgy vált egyre zavaróbbá a folyamatos mártogatás a tintatartóba. Felmerült hát a jogos igény valami „tinta-tartályos” tollra – és ez el is vezetett a töltőtoll feltalálásához.
Az első ilyen tollat Petrache Poenaru (egy román feltaláló) szabadalmaztatta 1827-ben. Ebben a tollban volt egy kis tartály, ami folyamatosan adagolta a tintát a tollhegy irányába. De ez akkor elsikkadt, és nem hozott áttörést.
1884-ben viszont Lewis Edson Waterman terve és szabadalma a „3-csatornás tinta-utántöltős töltőtoll” (three-channel ink feed fountain pen) már sokkal nagyobb siker volt. Gyakorlatilag ez (pár finomítással azóta is) a tinta-patronos vagy felszívós töltőtollak működési elve – legyen bár a toll nyele fából, fémből, gyöngyházból, műanyagból, vagy bármiféle foglalatból, ma is kábé ugyanezt használjuk.
A golyóstoll (biro pen) — 1943
Bár az első „golyóstollat” egy amerikai, nevesül John J. Loud szabadalmaztatta 1888-ban, az ő találmánya sosem tudta az írásnak megfelelően adagolni a tintát és ezért gyakran pacát hagyott. Nem is lett sikere.
Bíró László egy újságíró volt, akinek nagyon is mindennapi használati tárgya volt a toll. Egy napon nagyon elege lett a pacákból és elkenődött betűkből, és úgy döntött, egy kis golyócskát helyez a toll hegyébe, ami görgésével mindig egyenlő mennyiségű tintát adagol a papírra. Akkor is, ha éppen lendületesen ír, de akkor is, ha éppen meg-megáll. Ráadásul kifejlesztett egy gyorsan száradó tintát is, ami így már nem kenődött el a papíron.
1943-ban Bíró László és testvére Bíró György (aki mellesleg kémikus volt) szabadalmaztatták az új eljárást és design-t. Mondanom se kell, hogy a „golyóstoll” mekkora siker lett – csak nézzetek a saját íróasztalotok tolltartójára. Magát a tervet később Marcel Bich (1945-ben) megvásárolta, és cége több mint 100 milliárd golyóstollat gyártott és adott el világszerte. (Nem lehetett rossz biznisz.)
Egy szó, mint száz, a golyóstoll fordulópont volt a kézírás történetében, és egyben az emberi toll evolúciójában is..
Ma már – hála (?) a technológiai fejlődésnek – a kézírás helyét átvették a pötyögős okostelefonok, laptopok na meg a klaviatúra (amin én is épen ezt a cikket írom). Szóval lassan elérünk egy olyan generációhoz, aki nem fog tudni kézzel (ceruzával, tollal) írni.
… és itt kezdődik az emberek tollfosztása!
De, ez már egy másik történet…
Lazán kapcsolódik:
