Ideje bevallani, komoly tárgyfétisem van

Hálistennek még nem próbáltam megdugni egy autót, mint az az ázsiai fazon pár éve, de a teljesen haszontalan cuccok lenyűgöznek.

Oké, egy öngyújtó nem haszontalan, ha meggyullad, az IMCO ebben pedig jó. Szép dolog a Zippo, otthonra is kéne, de nincs benne semmi különös – simán jó, persze vannak különböző tokok, lehet gyűjteni, a frankfurti reptéren pedig van mit lenyúlniuk a biztonsági őröknek (ez velem nem esett meg, de talán Tiborunál olvastam, hogy vele de – ráadásul több embert is ismerek, akikkel szintén, szóval valószínűleg Hans a beléptetőkapunál Guinness-világrekordot fog dönteni, mint a legnagyobb lopott öngyújtógyűjtemény büszke tulajdonosa). Az IMCO más: szerény második, bár ez volt a legrégebben alapított öngyújtógyár az amerikai Ronson mellett, nem lehet vele annyit figurázni, mint a Zippoval, de meggyullad, sőt, még rögtönzött gyertyának is jó. Pipát is lehet vele gyújtani, de a tábortűzhöz is jól működik. Tovább megmarad benne a nafta, mint a hagyományos Zippoban, mert szorosabban zár a kupak, és a hatvanas évek óta ugyanúgy néz ki – oké, a Zippo sem változott sokat, na de akkor is.

Az IMCO gombgyárként kezdte 1908-ban (George G. Blaisdell, a Zippo alapítója ekkor még az iskolapadot koptatta), az első világháború után álltak át öngyújtógyártásra, ebből is adódik az alapforma, a hengeres tartály: eredetileg ezek töltényhüvelyek voltak, ebből annyi volt, mint a rosseb, akkor meg már inkább teletömték vattával, kicsit reszelgettek rajta, és máris kész volt az öngyújtó. A második világháború idején is népszerű maradt az öngyújtó, plusz jó hír, hogy itt még több töltényhüvely keletkezett, szóval megérte kirobbantani, nehogy öngyújtó nélkül maradjon Európa. Egyébként a Zippót is a második világháború futtatta fel, úgy tűnik, ilyen stresszes helyzetekben az embernek muszáj rágyújtania.

Az IMCO a világháború után is virágzott, az ötvenes években a bécsi gyár termelésének 90 százalékát exportálták, néhány hozzám hasonló tárgyfétises bolond elkezdte gyűjteni őket, szóval a formán már nem is változtattak: hiába nem kellett már ragaszkodni a töltényhüvely-dizájnhoz, maradtak az eredetinél, mert a márkanevet a kutya se ismerte, de a formát igen. Az évek során elterjedtek a hamisítványok is, legalább húsz cég próbálta lenyúlni a jellegzetes hengeres formát, végül az IMCO 2012-ben lehúzta a rolót és eladta a szabadalmat a japánoknak. Retro, tök úgy néz ki, mint amilyen James Bondnak is lehetett volna, amikor még Roger Moore játszotta, most már osztrák gyártmányt nemigen kapni, de állítólag van kínai, ami lehet, hogy nem is rossz, a konstrukció egyszerű, mint a faék. Annak idején egy trafikban találtam csak ilyet, ott a tulaj megszállott volt, gombokért adta az öngyújtókat – eleve nem drága az előállításuk, a Zippót ezzel ellentétben annak idején baromi drágán árulták, igaz, így is vitték, mint a cukrot. Az IMCO-t végül az döntötte be, hogy olcsó volt, de nem elég olcsó: a kínaiak csúful alájuk ígértek, Bécsben egy tűzkőcsiholó kereket sem tudtak előállítani annyiért, amennyiért egy egész öngyújtót meg lehetett rendelni tőlük. Stefan Weninger, a cég utolsó vezérigazgatója szerint a piac átalakult: hiába gyártottak filléres – és kurva jó – öngyújtókat, most már mindenki leszarja, mivel gyújt rá, a kínaiakkal nem lehet felvenni a versenyt, és a drágán, limitált szériában kiadott tűzszerszámokon kívül már nem érdemes ezzel az egésszel foglalkozni. Persze van néhány luxuscikk, az ezüst meg ilyen-olyan Zippokért még mindig elkérik egy ökör árát, de ahhoz, hogy legyen nálad tűz, bőven elég a kínai is. Azért maradt még az eredetiből is: az IMCO a bezárásáig több mint félmilliárd öngyújtót gyártott, szóval érdemes szétnézni a bolhapiacon, hátha. Sokat azért ne fizessetek érte.