Ingyen mindent? Egyre több helyen törlik el a buszjegyet.

Új őrület hódít a világban és meglepő módon a látszólag kommunista elgondolás élharcosa a kapitalizmus fellegvára, az USA.

A Huffington Post közölt terjedelmes beszámolót arról, hogyan és miért lesz egyre több helyen térítésmentes a közösségi közlekedés. Aki teheti, olvassa el.

Dióhéjban összefoglalva számos oka van annak, hogy miért dönt egyre több nagyváros a busz és felszíni kötött pályás közlekedés dínmentesítéséről:

• Politikai ok 1: mi lehetne népszerűbb annál, ha valamit ingyen osztogatnak?
• Politikai ok 2: klímaváltozás – ha többen szállnak buszra, nyilván kevesebben ülnek autóba, a világ megmenekül*
• Társadalmi egyenlőség – az A-ból B-be eljutás felfogható egyfajta szabadságjogként, a szabad oktatás és szabad munkavállalás részeként. A tehetősebbeknek nem jelent gondot az individuális közlekedés, a leszakadó néprétegek számára viszont szinte létszükséglet volna eljutni a munkába, hogy fenntarthassák magukat.
• Faji egyenlőség. New Yorkban a bliccelők között a színes bőrűek aránya 90%, a rendőrség gyakran rabosítja, kriminalizálja a jegy nélkül utazókat, miközben az autóval szabályt sértőket, gyorshajtókat, piros lámpán áthajtókat csak megbírságolja.
• Józan ész és financiális okok: egy korszerű jegyrendszer és beléptetés bevezetése többe kerül, mint amennyit a jegyértékesítés bevételként hoz**.

Számos nagyvárosban szembesültek azzal, hogy a jegyek árának folyamatos növekedése semmi változást nem hozott a szolgáltatások minőségében. A buszok ugyanúgy késnek, ugyanúgy várni kell és a járművek sem cserélődnek olyan gyakorisággal, ahogy az utazóközönség költségei növekednek. Egy kétgyermekes családanya számolt be róla, hogy napi 12 dollárt (3500 Ft) költöttek közlekedésre, ez havi szinten jelentős kiadás volt a családnak, ezért szerveztek először csoportokat a valamivel drágább, de kiszámíthatóbb autómegosztásra és ezzel párhuzamosan kampányokat szerveztek a közlekedés költségeinek lefaragására. Worchesterben (Massachusettes) el is érték a céljukat, januártól eltörölték a jegyeket, miután a helyi think-tank, a  Worcester Regional Research Bureau kimutatta, hogy a városnak ez megéri és a döntéshozó tanács is áldását adta rá, bízva abban, hogy kevesebb autó szennyezi majd a város levegőjét* egy jobb buszrendszerrel és ingyenes utazással.

Azt érdemes ilyenkor megjegyezni, hogy a közlekedés felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának 29 százalékáért, azon belül a személyautók és kisteherautó adják az 59 százalékot, tehát minden lépés az egyéni autókázás csökkentésére, a csökkenés irányába hathat.

A 490000 lakosú Kansas 2019 decemberben határozta el, hogy díjmentesíti a buszokat, ezzel az USÁ-ban a legnagyobb olyan város lett, ahol a helyieknek többé nem kell fizetniük az utazásért. És itt nem álltak meg, elhatározták, hogy nyolcmillió dollárral (kb. 2,45 milliárd Ft) megtolják a projektet, ekkora keret áll rendelkezésre a buszozás kultúrájának népszerűsítésére.

**Januárban Olympia (Washington) döntött úgy, hogy hagyja a fenébe a jegyrendszer korszerűsítését, kiszámolták, hogy megette a penész az egészet, a büdös életbe nem térülne meg a jegybevételekből, akkor inkább érdemes elfelejteni és hagyni, hogy mindenki önfeledten tobzódjon a buszozás mámorában.

Előjöttek közben érdekes gondolatok is. Ha a nagyvárosokban az olyan közösségi szolgáltatások, mint a parkok és könyvtárak, iskolák, sőtmitöbb a közbiztonság fenntartása is ingyenesek, akkor a közösségi közlekedésért miért is kell fizetni? Ha ingyen lehet liftezni, akkor a buszozás miért is nem térítésmentes? Ezek az elgondolások a profitorientált kapitalista szemlélettől látszólag nagyon távol állnak, mégis egyre több helyen veszik át a privát közlekedési vállalatokat a települések és  vállalják át az üzemeltetést.

Ezen a ponton előjön a finanszírozás kérdése. Az okés, hogy az utazók számára térítésmentes, de a közlekedési eszközök pénzbe kerülnek, a sofőrök sem az utasok két szép szeméért veszik fel reggel a slusszkulcsot, valaki tehát mindenképpen kell, hogy állja a cechet. Hogy jön ki a matek? Egy része nyilván eddig is rendelkezésre állt, a maradékot kell valahogy kipótolni, a “maradék” márpedig egy jókora szelete a kiadásoknak. Át lehet csoportosítani a városok költségvetéséből, de az nyilván másnak a rovására történik. Be lehet vonni adakozókat, de még úgy is kevés. Szövetségi és állami támogatásokért is lehet kuncsorogni, hátha bejön.

Az eddigi kísérletek vegyes képet mutatnak.

Európában Luxemburg, Franciaország és Észtország mutatnak jó példát, Franciaországban például nem sokat vacakoltak, felemelték a helyi vállalati adókat, előállt a hiányzó összeg.

Tallinban mostanra nem csak a helyi közlekedést tették jegymentessé a helyi lakosok számára, hanem intercity buszokat is indítottak hasonló konstrukcióban és náluk áll talán a legtöbb érdemi tapasztalat rendelkezésre.

*Önmagában a közösségi közlekedés ingyenessé tétele nem hogy nem csökkentette az autók számát a belvárosban, hanem az utasszám növekedésével párhuzamosan az autók száma is nőtt. A városvezetés elhatározta, hogy ezen változtatni kell, csökkentették a parkolóhelyek számát és felemelték a parkolási díjakat. És láss csodát, az autók száma tíz százalékkal csökkent.

A következtetés egyértelmű: az utasszám növekedése nem korrelál az autók számának csökkenésével. Az ok is egészen kézenfekvő: azok is lehetőséget kaptak az A-ból B-be eljutásra, akik amúgy gyalog jártak vagy egyszerűen kényszerből el sem indultak. Kiderülni látszik, hogy ez valóban egy lépés a társadalmi egyenlőség irányába.

Az első lépést tehát sok helyen megtették. Ha egymás hibáiból és sikereiből tanulva szépen lépkednek tovább, a közlekedési hálózat fejlesztése, a járatok sűrítése elcsábíthatja a renitens autósokat is a volán mögül és jöhet egy szép, tisztább új világ ha majd a buszok is megújuló energiaforrásokkal, biogázzal vagy villanyhajtással szállítják az utazni vágyókat .