HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

HosszúTörténelem

Ismeretlen hősök – Duško Popov, a valódi James Bond

Ahogy közeledik a D-nap hetvenötödik évfordulója, elő lehet ismét venni az érdekes történeteket.

Dušan “DuškoPopov története márpedig valóban érdekes.

Nem a születésétől mesélem el, jugoszláv családból származott, ennyi legyen is elég, a mai sztorink ott kezdődik, amikor lekapcsolta a Gestapo egy nappal a jogi doktorálása után.

A legjobb barátja, Johann-Nielsen Jebsen (egymás közt csak “Johnny”) értesítette Popov tehetős édesapját, akinek a közbenjárására kiszabadult és Jugoszláviában nyitott egy kis ügyvédi irodát, ahol 1940 közepéig el is volt a szokásos helyi ügyekkel.

Ekkor megkereste az Abwehr, a náci titkosszolgálat, mert olyan országokból kerestek ügynököket, amelyek akkor még nem tartoztak közvetlenül egyik háborús fél befolyása alá sem.

Popov nagyon csodálkozott, mert nem más volt akit összekötőként küldtek, mint Johnny. Róla pedig tudta, hogy náciellenes.

Összefutottak Belgrádban és elbeszélgettek arról, hogy a nácikat úgy lehet legyőzni ha beépülnek a titkosszolgálatba és ott tesznek nekik annyi kárt, amennyit csak lehet.

Popov talán leghosszabb éjszakája lehetett, de meghozta a döntést és elfogadta a barátja ajánlatát. Azonnal elment a brit nagykövetségre is, hogy kettős ügynökként felajánlja a szolgálatait. Ott az útlevél osztályra irányították, ami a brit MI6 külföldi hírszerzés fedőszervezeteként működött. Két napig tartott, amíg lekáderezték, végül belementek.

Tricikli fedőnéven került be a titkosszolgálatok történetébe, ezt majd később elmesélem, hogy miért.

Tehát megkapta az első megbízását a náciktól, Lisszabonban kellett jelentkeznie az ottani kapcsolattartójánál, akivel elhitette, hogy kereskedőként kiváló kapcsolatokkal rendelkezik az arisztokraták és üzletemberek körében, így az Abwehr is kamatoztathatja ezt a tőkét. Mivel az Abwehr jeleskedett a kémelhárításban a megszállt területeken, de segghülyék volt a kémek képzéséhez, az ügynökeik azonnal lebuktak az akcentus és ruházat miatt, a hülye angolok, angol hülyék mégsem voltak náluk hülyébbek. Általában megfordították a náci kémeket, választhattak, hogy vagy részt vesznek a dezinformálásban vagy egyszerűen fellógatják vagy lepuffantják őket a Towerban. Nehéz döntés, volt aki az utóbbit választotta, a többiek együttműködtek.

Popov tehát besétált a lisszaboni brit követségre – igen az MI6, azaz útlevél osztályra, ahol már a belgrádiaktól értesültek róla – és elindult a kettős kém karrierje. Londonban megkereste a Dupla-X (vagy két kereszt) részleg, annak ellenére, hogy a vezetőség egyáltalán nem bízott a hozzá hasonló délszláv idegenekben, a részleg vezetője meglátta benne a fantáziát, mert nem voltak ügynökeik az Abwehrben. Pujol (róla lesz külön poszt) is csak később csatlakozott.

Átadta a nácik kérdőíveit és az erre szakosodottak szépen kitöltötték vegyesen hiteles és hamis információkkal, továbbá megkapta három ismert brit náci szimpatizáns főrang nevét is, bevezették a társasági életbe, hogy a fedősztorija rendben legyen.

Rendben is lett, Lisszabonba visszatérve az Abwehr kitörő örömmel fogadta a rengeteg új információt, továbbították Berlinbe, ahol megerősítették, hogy Popov hiteles, meg kell tartani a kötelékben.

Mondhatnánk persze, hogy csak egy átlagos kémtörténet, azonban az MI6 látszólagos bizalma ellenére nem annyira tetszett nekik a kicsapongó életmódja, kaszinókban és bárokban élte az életét, a nők és a szerencsejáték töltötték ki a napjait. Ráállították az egyik Portugáliába delegált ügynöküket, aki ki nem találnátok, hogy ki volt? Ian Fleming, aki később a kaszinózós-nőfaló kém képét minden bizonnyal róla formálta. A legenda szerint azért is lett a fedőneve Tricikli, mert a kedvenc szereposztása a férjezett asszonyokkal folytatott hármas románc volt, úgy hogy közben tartott másik szeretőt. Nem ritkán korának legszebb színésznőit.

Az Abwehr 1941-ben úgy döntött, hogy a britek helyett az Egyesült Államok legyen a következő célpont, mert Hitler már akkor sejtette, hogy valami készül, elkerülhetetlenül be fognak lépni a háborúba. Erre számtalan jel utalt, japán diplomáciai csatornákon számos egyeztetést folytattak arról, hogy ha elvonják az USA figyelmét az atlanti hadszíntérről, azzal mindenki jól jár. A japánok elveszik a brit, francia, holland, amerikai gyarmatokat, az USA pedig megkapja amit megérdemel.

Így történt, hogy az amerikai kiküldetése során az első dolog amit kapott egy levél volt és nem is értette, hogy az egyoldalas dokumentum miért is volna érdekes? Aztán kiderült, hogy olyan szintre lépett a mikrofilmezés a németeknél, hogy egyetlen írásjel volt az ami szó szerint mikroszkóp alatt olvashatóvá vált.

Elutazott tehát New Yorkba, ahol már várta az FBI, a britek értesítették a társszervezetüket az érkezéséről. A mikrofilm technológia lenyűgözte az ügynököket, a tartalma viszont nem. Popov ugyanis rájött valamire, ami később beigazolódott.

Johnny jelentkezett nála egy különös történettel: a japánok érdeklődtek arról, hogyan lehetett annyira sikeres a brit légitámadás egy olasz célpont ellen? Kiderült, hogy az volt a történelem során az első olyan légicsapás, amit repülőgép hordozókról indítottak. A németektől kapott kérdőívben pedig ott volt, hogy az USA csendes-óceáni flottájáról kellett információkat szerezni, nem másról, mint Pearl Harbor kikötőjének vízmélységéről és az ott állomásozó hajók, személyzet összetételéről.

Popov nem volt hülye, összekötötte a kettőt és 1941. szeptember 24-én az FBI rettegett főnökével, magával J. Edgar Hoover, törvények felett álló helyi főistennel közölte a várható támadás tényét. Hoover homoszexuális lehetett, de az biztos, hogy gyűlölte Popovot, gyűlölte az idegeneket és mindazt amit a playboy életformájával Popov képviselt. Dušan szépen kiviharzott az irodájából és úgy bebaszta maga után az ajtót, hogy zengett a ház.

Rióba küldték újabb feladatokért, ott azt a megbízást kapta, hogy járjon utána, miért érdekli annyira az amerikaiakat az uránérc kitermelése? Akkor már tudható volt, hogy versenyfutás indulhat az atombomba fejlesztéséért. Visszatérve az USÁ-ba a hajóúton érte a hír, hogy decemberben valóban repülőgép hordozókról támadták meg 353 géppel Pearl Harbor kikötőjét, elpusztítva az ott állomásozó katonák nagy részét és megsemmisítve vagy használhatatlanná téve a hajókat, repülőket.

Miután visszarendelték Lisszabonba, két év elteltével ismét London lett a cél, de már korábban elhitette, hogy egy hálózatot épített ki saját pénzen, a további finanszírozást viszont az Abwehrtől kérte az információkért cserébe. Kapott is 85 ezer (mai értéken kb. kétmillió) dollárt, amit közvetlenül lepasszolt a briteknek, így valahol a német titkosszolgák finanszírozták a brit titkosszolgákat.

1942 végétől tudható volt, hogy a nácik nem nyerhetik meg a háborút, a brit-amerikai-szovjet erőfölény ellenében biztosan nem. Borítékolható volt, hogy elkerülhetetlen egy szárazföldi invázió, csak idő kérdése. A dezinformációs szolgálatok azt találták ki, hogy több egymásnak néha ellentmondó eltereléssel vonják el a tervezett helyszínről a németek figyelmét, Calais és Norvégia került át információként, amik megerősítették a németek hitét Popovban, mert ők is eleve onnan számítottak támadásra, végképp nem Normandiából.

Utolsó lisszaboni útján Popov átadott egy vaskos paksamétát a részletekkel, többek között, hogy félmillió katona várakozik rajtra készen Calais megszállására, amit a németek azzal honoráltak, hogy odavezényeltek és ott állomásoztattak onnantól tizenöt hadosztályt, az negyedmillió katonát kötött le és akkor még nem beszéltünk Norvégiáról, az altanti fal északi kezdőpontjáról.

Így lehetett végül sikeres a D-nap, egy 80 kilométeres szakaszon 175 ezer katona szállhatott úgy partra, hogy a megosztott német erők nem tudtak kellő ellenállást kifejteni.

Johnny Jebsent mindössze hat nappal a partraszállás előtt elfogták, mert a Gestaponak feltűntek különös pénzmozgások. Megkínozták, de nem vallott sem magáról sem pedig a barátjáról. Menekülés közben lőtték le a hírek szerint, ez azt jelentette, hogy a fogolytáborban kivégezték.

Popov a háború után brit egyenruhás álcában, álnéven végigjárta a táborokat és megkereste, hogy ki felel Johnny haláláért. Felkereste a lakásában, miután három forrásból ugyanazt a nevet kapta, kivitte a közeli erdőbe, szájába nyomta a pisztolyát és végül úgy döntött, hogy hiába minden keserűség és fájdalom, mégsem puffantja le. Nem akart lelketlen gyilkosként végezni vele.

Az egyik legmagasabb brit katonai elismerésben részesült és megkapta a brit állampolgárságot is, 1981-es haláláig az egyik legjobb valaha élt kém lehetett és James Bondra cseppet sem emlékeztet az életműve, mert akár Pearl Harbor, akár a D-nap azt bizonyítja, hogy hozzá hasonló kémek nélkül sokkal tovább tarthatott volna a háború.

HOLDKOMP