Jó reggelt!
Nem is tudom, mivel lehetne szebb karácsonyi reggelt kezdeni, mint Lemmyvel.
A mai nap úgyis az utolsó pillanatokra hagyott csomagolással, főzéssel, családdal, vidám dolgokkal fog telni, én se ma írom ezt, hanem tegnap. Vagyis ma, nem holnap. A napfordulón már túl is vagyunk, szóval most csak egy kicsit rápihentünk a huszonnegyedikére, innentől már világosodik, lassan jön a tavasz, most ideje eltűnődni azon, hogy hogy ne ragasszuk hozzá magunkat az ajándékokhoz, vajon ciki-e a cellux alá ragadt hajat adni valakinek a csomagon (csomag nélkül valószínűleg ciki, ha nem, egész évben elrakom a kihullott szőrömet, és dunyhát tömök belőle mindenkinek), képesek leszünk-e megenni a halászlé után a töltött káposztát, és akkor vajon mi lesz a kocsonyával, hogy írjuk azt egészen pontosan, hogy bejgli, és így tovább, szóval az élet fontos kérdésein.
A fontos kérdésekhez pedig szóljon a fontos kérdések nagymestere, Lemmy Kilmister, akire huszonnyolcadikán lehet évfordulósan emlékezni, de kétlem, hogy különösebben zokon venné, ha valaki elfelejtette a pontos dátumot. Éljen Rudolph, jó reggelt, jó készülődést!
