Jó reggelt!

Svájc ébreszt, mint a svájci óra, de most keltáskodással.

Az Eluveitie nem ma kezdte az ipart, az első lemezükön volt minden, tizenegyen zenéltek, még a Metal Hammeres időkbek kezdtem el őket hallgatni, de akkor még nem tudtam, hogy lehet gonoszul tekerőlantozni is. Ha tudtam volna, egész máshogy alakult volna az életem, na de így se olyan szar, oké, nem tekergetek (fun fact: egyszer kipróbáltam a tekerőlantot, úgynevezett nyenyerét, és látok benne fantáziát, de majdnem olyan drága egy ilyen, mint egy kontrabasszus balalajka). Mindegy is: itt egy csomó elvetemült, hosszú hajú ember, köztük nők is, játszanak mindenféle népzenei metalkodást, ami nekem már az Otygnál meg a Vintersorgnál is bejött, úgyhogy ezt is megvettem. Sok más zenéhez hasonlóan munkába menéshez hallgattam sokáig, így ragadt meg az Inis Mona is, bár a dallam sokaknak lehet ismerős, hiszen ez egy létező népdal, amit már feldolgozott mindenki, aki akarta. Haladjunk: nekik jó ötlet volt, pláne, hogy egy olyan helyre menet hallgattam sokat, amit igazán és zsigerileg gyűlöltem. Jó reggelt!

És azoknak, akik még visszaaludnának, egy szelídebb verzió:

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!