Jobb, ha az ember visz magával elemózsiát
Teljesen mindegy, hogy Tatabányára vagy az űrbe indulunk, az utazás első perceiben úgyis előkerül egy szendvics.
John Young, a NASA leghosszabb időn keresztül szolgáló asztronautája legalábbis úgy gondolta, hogy valami normális nassolnivaló nélkül nem élet az élet, így a különféle űrhajóstápok mellett felvitt magával egy löncshúsos szendvicset. Az űrhajósok számára készült ételek nem véletlenül olyanok, amilyenek: elsősorban az a cél, hogy ne szálljon ide-oda a morzsa és ne tegye tönkre a gépeket, szóval Young az akcióért egy szép nagy lebaszást is zsebre tehetett.
Eredetileg egyébként nem is Young volt az ötletgazda: egy haverja, Wally Schirra, aki szintén űrhajós volt, beleheccelte a dologba: felszállás előtt az asztronauta kezébe nyomta a szendvicset, mondván, hogy jól van, vigyél valami kaját is az útra, Young meg zsebre is vágta, hogy köszi, az jó lesz.
A szendvics addigra már nem volt elég friss – ezt a misszió parancsnoka, Gus Grissom is megállapította. A kenyér morzsálódott, és a szendvics eleve egy kicsit büdös volt. Grissom nem parázott rá különösen, hogy morzsa kerül a fedélzetre, csak megjegyzi, hogy ha frissebb lenne a szendvics, mindenki jobban járt volna, Young pedig egyetértett vele abban, hogy ezt nem gondolta át kellőképpen. A két űrhajós aztán ebben is maradt, elkönyvelték egy jó ki poénnak, a kongresszus azonban nem értékelte a viccet – azért rágtak be, mert a misszió egyik célja épp az űrhajóskoszt tesztelése lett volna, végül Young megrovást kapott, ezzel pedig nem csak ő volt az egyetlen NASA-asztronauta, aki szendvicset vitt az űrbe, hanem ő lett az első NASA-űrhajós, aki egyáltalán megrovásban részesült.
A szendvics másolatát (milyen hülyén hangzik ez, te jó ég) műanyagba öntve a Grissom emlékére emelt múzeumban lehet megtekinteni Indianában.
