Surströmming
Lassan vacsoraidő van, gondoltam jöhet egy kajás írás. Sokkal izgalmasabb, mint a Ribeye, vagy a vajon megforgatott Monstrilla. Azoktól ugyanis ritkán hányja magát az ember tarkón, vagy ha mégis, akkor az egyértelmű jelzés arra, hogy a továbbiakban kerüljük azt a vendéglátóipari egységet ahol megpróbáltak vele megmérgezni. Következzék a Surströmming, egyenesen Svédország északi részéről.
A földrajzi származás igencsak fontos ahhoz, hogy ezt az ételt (őőő, na mindegy) megértsük. Svédország északi vidékein télen egyrészt mocskosul hideg van, másrészt iszonyat sötét. Mint egy sötét éjszaka, kábé. De csak azért, mert tényleg éjszaka van legtöbbször. Mit lehet ilyenkor csinálni? A vizek mederig fagytak, szóval a peca kilőve. Az erdőkben és a hegyekben embertelenül hideg van, ráadásul idegesítő a sok farkasvonyítás, több szempontból is. Ott van még a dugás, de a csonttá fagyott tájnál csak az északi nők hidegebbek, szóval nincs mese, marad a piálás.
Mindenki tudja, hogy részegen rohadtul rossz ötletei vannak az embernek, de persze akkor és ott minden jó ötletnek tűnik. Mint például felmászni fogadásból egy villanyoszlopra, vagy zárás előtt csapkodni a pultot a KFC-ben. Na a Surströmming is így születhetett jó eséllyel, más magyarázat nem lehet erre.
Tavasszal amikor még nincs mindenki beállva, mint a ZIL főtengely, a svéd férfiak kimennek a tengerre, és fognak jó sok heringet. Ilyenkor a halak még nem zsírosak, szóval az igényesség ezen a ponton még fellelhető. De aztán hazaérve bedobják a zsákmányt egy hordóba, jól lesózzák, és otthagyják a cuccot fél évig, hát… erjedni. A rothasztás azért nem igaz, mert a só nem engedi a húst ténylegesen megrohadni, de a savképződés, és a megmaradó baktériumok egészen érdekes állagúra változtatják az amúgy isteni finom halat. Hogy miért jó ez, azt nem tudom, mert tényleg gusztustalanul néz ki, ráadásul a szaga. Na az mindent visz. És visszakanyarodva a részeg-hülye ötletekhez, teljesen biztos vagyok benne, hogy először valaki fogadásból kóstolta meg ezt a szart, mert önszántából épeszű ember a közelébe sem megy, az tuti. Napjainkban csinos konzervekben lehet kapni, sokat elárul, hogy a ténylegesen beérett konzerv púpos-horpadt, az erjesztési folyamat nem viccel.
Érdemes felmenni a videómegosztókra, és rákereseni a cuccra. Mindig van valami vállalkozó kedvű egyén aki megpróbálja, hogy sikerül-e csak kóstolás után elhányni a falig. Rendszerint ugyanis már a konzerv szisszentésekor jön a róka. Kedvencem amikor még a kameraman is nagyot ásít, miközben filmezi a folyamatot. Az értelmes ember -már ha ebben az esetben lehet ilyenről beszélni- úgy fogyasztja, hogy kimegy a francba valami távoli piknikező helyre, minél nagyobb szélben. Az ugyanis segít nagyjából elviselhető szinten tartani a bűzt. Ez persze nem igaz, de a szándék a fontos.
Németországban történt egy eset ahol a tulajdonos beperelte az albérlőjét, mert kibontott a házban egy ilyen fémbe burkolt iszonyatot. A szomszédok öklendezve hívták a tulajt, és küldték el az anyjába a hülye bérlőjével együtt. A bíróságon szemléltetésképpen kinyitottak egy dobozzal, hogy a bírónak legyen fogalma az ügy súlyosságáról. A termet kiürítették, az ítélet pedig gyorsan megszületett a felperes javára.
Oké, elég volt, scheisse!!! És most takarodjanak a faszba azzal a blöööeeeee
Van még más vicces dolog is. Repülőgépre szigorúan tilos felvinni a Surströmming konzerveket, a bennük lévő nyomás miatt. Egyrészt nem jó, ha bármi is elpukkan egy gép fedélzetén, másrészt viszonylag nehéz úgy a repülésre koncentrálni, hogy közben a szélvédőre okádik a pilóta. Meg gondolom így akarják megakadályozni, hogy a világ többi tájára eljusson ez a kvázi biológiai fegyver. Annak nem néztem utána, hogy valamelyik genfi egyezmény tiltja-e egy ilyen konzerv kibontását, de ha nem, akkor valószínűleg kellene.
Jó étvágyat!
160 comments