Kaleo

Folyik a taknyom, fáj a torkom, szétszakad a fejem. Na mikor ugrik nekem az összes kollega, hogy leszek szíves, de kurva gyorsan? Bingó. Délelőtt már látszott, hogy a fasznak a rossz oldalára kerültem, úgyhogy próbáltam menteni a menthetőt. Elkezdtem robotolni, és bedugtam az agyamba a fülest, hogy legalább az iroda zaját kizárjam valahogy. A zenei választékot végignézve ráncoltam a homlokom rendesen, mert volt halálmetál, meg punk, végtelen mennyiségben. Fejfájásra tízből tíz orvos egyiket sem ajánlja. Aztán beugrott, hogy a múltkor az egyik ismerős javasolt valami kis könnyű zenét, meg is találtam.

A Kaleo egy izlandi blues/rock zenekar, alig hat éve vannak a pályán. Azért az izlandi blues viszonylag ritka, ezt nem nehéz belátni. Viszont olyan szinten egyben van a zenekar, és az énekesnek olyan hangja van, hogy kurvára elhiszem neki, hogy épp San Diego mellett ül a sivatag közepén egy üveg rummal, meg gitárral.

Be is futottak elég rendesen, ha jól tudom, akkor a Way Down We Go vezette az amcsiknál a listákat. Eléggé könnyen emészthető (és akkor finom voltam) nóta, gondolom a Justin Bieber rajongókat nem akarták sokkolni valami igazán füstös-mocskos kocsmai blues témával. Mindenesetre egynek elmegy, egész kellemes, ha el akar bújni az ember a világ elől.

A következő már egy fokkal izgalmasabb szám, ez már blues. És az a végtelenül egyszerű, mégis bólogatós fajta. A szokásos elemekkel, ördöggel, Mississipi mellett csörgő bokaláncokkal és a gonosz, kizsákmányoló fehér emberrel. Meg minden ezzel járó finomsággal. Nekem valamiért a Django Elszabadul ugrott be róla először, nem tudom miért pontosan.

Aztán egy nagyon könnyű téma maradt még meg a lejátszási listából. Az Automobile mellett ott bólogattam a monitor előtt, és a fejfájásom is mintha szűnt volna. Amilyen egyszerű, olyan fasza a nóta. Kedvem lenne leautózni Sacramento és San Diego irányába a mexikói határ felé pár üveg piával, meg egy szakadt, benzinfaló amcsi izomautóval. Pedig viszonylag ritkán vannak ilyen vágyaim, na.

Aztán volt meglepetés szám is, anyanyelven előadva. Bevallom először csak pislogtam, mint ponty a szatyorban, de visszahallgatva azért van benne valami. Mondjuk a klip kellett hozzá, hogy átjöjjön rendesen a hangulat. Mindenesetre jó látni, hogy nem felejtik el a skacok, hogy honnan jöttek. Épp úgy, mint Téglás Zoli, ugyebár.

Eddig két teljes album jelent meg a zenekartól, de már turnéznak bőszen, szerte a világban. Aki élőben is megnézné őket, az a Szigeten megteheti idén, ha jól tudom. Na jó éjt mindenkinek!