Karácsony Manhattanben

Egy időben New Yorkban éltünk a szüleimmel. Apám naponta bejárt Manhattanbe dolgozni, anyám meg, aki alig tudott angolul, a háztartást vezette és gyűlölte az egész ottlétünket.

Csak karácsonykor derült fel egy kicsit, amikor az ismerős rituálékra került sor: fa beszerzése a világ végén tanyázó árustól, főzés, ajándékok dugdosása a gyerekek elől.

Apám nem volt vallásos zsidó, de érdekelte, hogy is mennek ezek a dolgok Manhattanben karácsony idején az ottaniaknál. Megkérdezte hát az egyik ortodox kollégáját:

– Nu, és mondd csak, Jacob, ti itt megünneplitek a karácsonyt?

Úgy néztek rá, mint a kétfejű borjúra.

Nekünk otthon Pesten teljesen természetes volt, hogy megünnepeljük a karácsonyt. És nemcsak azért, mert mischlingek voltunk, keverékek, katolikus rokonokkal az egyik ágon. A színzsidó családok is megünnepelték a Jézuska születését. A gyerek miatt, mondták ilyenkor, de nem hiszem, hogy csak erről volt szó: a szülőknek is jólesett az ünnep, amit egész életükben szívtak magukba mindenfelől. Meg nem is volt olyan kiterjedt zsidó közössége nagyjából senkinek, hogy hanukai hangulatba kerülhessenek. Így aztán maradt a karácsony.

Nálunk együtt énekelte a Mennyből az angyalt a vidéki nagyi kereszttel a nyakában, és a pesti tánti, akit annak idején a nyilasok elől kellett bújtatni, és akinek nem volt családja, mert az öccse ’48-ban elment a cionistákkal Izraelbe. Ezt így hallottam mindig otthon, hogy elment a cionistákkal Izraelbe, még jóval azelőtt, hogy bármelyik szó jelentéséről fogalmam lett volna. A cionistákat úgy képzeltem, mint valami gyűjtőbrigádot, akik járják a házakat, és az ember rokona egyszer csak hipp-hopp, már el is tűnt velük egy ismeretlen világba.

A vidéki nagyi már rég halott, a pesti tánti is, a cionista öccsről nem is szólva. Most én díszítem a fát, és én megyek el a zsinagógába december közepén, vagy amikorra épp esik a hanuka. És jól van ez így. Ha egyszer találkozom Jacob mai megfelelőjével, nekem már nem kell rákérdeznem, hogy ünneplik-e a karácsonyt. Nem ünneplik, szegények.

  • :/

    Boldogat!

  • SpaceWolf

    Érdekes írás volt!
    (én bealudtam most ebéd után, történt valami közben?)

    • SpaceWolf

      Ok, közben látom, hogy Póni lebaszta az atomot, nem sokat finomkodott…

  • Ziles Gizi

    Akkor örömteli Hanukát és boldog Karácsonyt!

    • KingaA

      Köszi Gizi, neked is boldogat!

  • taro

    aha, ügyes! – gondolta kohn bácsi 😊 latkesz is, meg bejgli is.

  • vau

    Karácsony iz da shit, tök egyértelmű. Az én fejemben ez már régesrég nem Jézus születésnapjáról szól, hanem valami másról. Faszom se tudja igazából, hogy miről, de tutira nem az éjféli miséről meg a többi majomkodásról.

    • ✪☼­­

      Alibabás kedvezményekről?

  • mokusON

    Boldog karukát !

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    A nővérem szakadt ki a ’90-es években New Yorkba. Bébiszitterkedni. Bejárt ungot berket.
    Aztán a fiúgyermekem szakadt ki New Yorkba, nagyon élvezte, ott töltött saját keresetéből pár hetet. Ő is bejárt ungot berket.
    Édesanyám is járt ott, a fene se tudja miért nem kerültem oda én is,
    Persze ha nem volt szándék, abból nehéz.

  • taro

    most ugrik a macska a vízbe: vagy kanállal esszük ki a bejglit a tepsiből vagy nem.

  • Pszeudopiréz

    Boldog karajcsont mindenkinek egyenként!

    • ✪☼­­

      Boldog karácsonyt!

  • D. Pin Trouble

    A napforduló ünnepe univerzális.

    Ennek jegyében kívánok mindenkinek boldog ünnepet és köszönöm az egyre népesebb szerkesztőségnek a sok klassz kontentet.

  • Bernard Black

    Vidám ünnepeket mindannyiótoknak!
    Bevallom, én előre beleolvastam a posztba, amikor néztem, hogy ki mikorra tárazott be mit, és azóta azon filózom, hogy ismerek-e olyat, aki nem ünnepli a karácsonyt sehogy. Asszem nem.

    Mostanára fejezem be a csomagolást, elképesztően amorf és ronda csomagok születtek, ráadásul zseniális érzékkel mindig három milliméterrel kevesebb csomagolópapírt vágok le, mint amennyi kéne, és a cellux folyton visszaragad önmagába.

    • KingaA

      Ismerek pár tucatnyi ilyen embert, de ők magyar körülmények között szélsőségesnek számítanak. New Yorkban meg az átlag.

%d bloggers like this: