Káromkodásból katedrálist

Kibaszott rondán tudok beszélni. Most nem hiszitek el, de tényleg. Az egész családom magas vérnyomásos (azok is, akik nem dagadtak), több felmenőmet megütötte a guta, úgyhogy nálam ez egyfajta egészségvédő tevékenység. A mindennapi mondandóban kevésbé trágárkodom (tehát nem kérem udvariasan, hogy „baszd már ide azt a szótárt!”, már csak azért sem, mert nem is tudom, mióta nem volt a kezemben papíralapú verzió), nem célom a megbotránkoztatás, gyerekek jelenlétében pedig egyáltalán nem mondok csúnya szavakat, legyen mit tanulnia az óvodában a kis szarosnak. Inkább indulat-levezetésnek használom: cirkalmas, hosszú mondatokban szidom a világot, gyűlölt embertársaimat és a nem tetsző szituációkat, különben szó szerint szétbaszna az ideg.

Őrült szerencse, hogy manapság nem büntetik az efféle dolgot vesszőzéssel, nyelvkivágással vagy megkövezéssel, mint hajdanán az istenkáromlás különböző válfajait. Ki tudja, mit kapnék ma egy teremburáért (=baszom a teremtő urát!), és az se nagyon vigasztalna, hogy akkor Arany Jánost is jól meg kéne büntetni, aki Toldi szájába adta ezt a szót. A rövidült vagy eufemizált változatokat se nézték jó szemmel, így az „(Isten verje meg) anyádat!” helyett egyszerűbb már eleve a választ ordítani: tiedét!, úgyis mindenki tudja, miről van szó.

Már az is sokkal elviselhetőbb lenne, ha csak pénzbüntetést kéne fizetnem. Pár éve a neten is nagyot ment, 1972-re datált, vicces, a Honvédelmi Minisztériumnak tulajdonított árjegyzékben a kéjnő említése két jelzővel (rohadt büdös kurva) 3,50 Ft-ot ért, az akkori átlagfizetés 0,14%-át. Szinte kár, hogy fake news kategória, mert ha a szintén vicces kedvű főnökeim most bevezetnének valami hasonlót a munkahelyen, kb. 280 Ft-ot kéne mai áron perkálnom. Ez nem tűnik túl soknak, de egy viharosabb napon a nettó átlagfizetés 5%-át is elszórnám ilyenekre és akkor hol van még a hó vége.

És persze vannak hétfők, amikor a komplett fizetésem rámenne a mókára.

A pénzbüntetések mindenesetre már korábban divatba jöttek (kiváltandó a nyelvkivágást), ha hihetünk a Délmagyarország 1941. augusztus 24-i számának. A lap az akkor bevezetett horvát szabályozás mellett a hazai viszonyokra kitérve azt is felemlegeti, hogy Mária Terézia 6 Forintot fizetett annak, aki egy káromkodót feljelent, így rajtam akkoriban egy egész város gazdagodhatott volna meg.

A szimpla trágárkodás és a káromkodás között ugyan van némi különbség, de hogy hol húzódik a határ, az nekem nem teljesen világos, mert trágárkodni is inkább indulatból szoktam. Mindenesetre az első trágárkodós szövegemlékek egyike a 15. század második felében ismeretlen szerző által Nagyváradon összeállított Dubnici krónikában található, amelyben az 1355. augusztus 11-i csata leírásánál szerepel az ominózus mondat:

Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh, magyarán: Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.

Mivel a korai összeírásokban Lágyfaszú Lászlót (1370-ből) vagy Polconszaró Györgyöt (1429-ből) is szerepeltettek, úgy tűnik, ezek akkoriban nem számítottak trágárságnak. A nélkülözhetetlen kifejezések a német Rotenburgi János hevenyészett úti szótárában is felbukkannak, aki 1420 körül járt Budán és minta párbeszédeket jegyzett fel, hogy jobban eligazodjon. A szolgáktól a házigazda felől érdeklődni pl. a „Hol vret” (=Hol urad?) kérdéssel is lehetett, amire az egyetlen értelmes válasz a „Bassnement” (=baszni ment). De a társalgási szótár a prostikkal való alkudozásra is felkészítette: egy „Ackarode fasot?” (=akarod-e faszot) kérdéssel ki lehetett ugrasztani a nyulat a bokorból.

Na, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a káromkodásnak számtalan egyéb jótékony hatása is van a stressz és szorongás csökkentése mellett, ahogy azt Richard Stephens angol professzor kutatásai is mutatták:

• a káromkodás csökkenti a fájdalomérzetet (legóra lépésnél biztos hatásos, ezt tanúsíthatom), és minél erősebb szót használunk, annál jobban
• növeli a fizikai teljesítményt, ami jó hír a sportolóknak, vagy ha arrébb kell rakni a hűtőt
• éberebbé tesz
• baráti körben erősíti az összetartozást
• társaságban pedig az enyhe káromkodás bizalmat épít, az őszinteség jele.

Mondjuk Stephens egyik kutatása szerint a vérnyomásra pont nincs hatása, de ezzel nem tudja elvenni a kedvem, bassza meg!