Kimegyek a mosdóba, rögtön jövök…
Gondolom, sokan hallottak már hasonlót, amikor egy lánnyal étterembe mentek.
Vagy akár otthon is, a vasárnapi ebéd végéhez közeledve. A lánybeszéd gyakran más értelmű és érdemes is visszakérdezni, hogy a “nem” az most a “talán” volt, vagy az “igen”, ne legyen félreértés.
York szerzőtársunk nehezményezte is, hogy miszerint mi fiúk nem merünk kérdezni, de én azért elképzeltem egy gondolatkísérlet erejéig egy lányos-fiús vasárnapi ebédlőasztalos dialógust:
- L: Kimegyek a mosdóba, rögtön jövök…
- F: Drágám, ha kaksizni kell, nekem nyugodtan elmondhatod, csak ketten vagyunk itthon és Pityuka, az ara papagáj.
- L: Mekkora egy bunkó paraszt vagy! Akkor szarni mentem, most jó?!
És azzal a lány elviharzik, vakargatod is a buksidat, hogy biztos akkor már nagyon kellett. És el lehet gondolkozni a Rákóczi túrós maradékának majszolása közben, hogy talán a záró kávé hajthatta meg?
Erre az örök dilemmára szolgálnak megoldással a belsőépítészek, amikor a budit a mosdó mellé építik. Biztos máshol nincs hely egy tágas házikóban vagy lakásban. A legjobb, amikor beépítik a csészét a kád és a mosdó közé. Olyankor aztán lehet családi móka és kacagás, anya kakil, apa fürdik, a vendég pedig fogat mos.
Na de összeszedtem pár ilyen mosdó dizájnt, jobb a békesség. Ha legközelebb azt mondja, hogy a mosdóba megy, akkor nem lesz félreértés. Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni.
Beszéljenek ismét a képek:
És akkor Pityuka is megszólal:
P: Bunkó parrraszt… szarrrni… szarrrni…
