Anasztázia, Metallica

Fogorvosi problémáim miatt volt némi sürögni, illetve forognivalóm az elmúlt egy-két napban, de mivel a sztori vége még arrébb van, egyelőre csak annyit tudok mondani a problémakörről, hogy

1, szar, ha fáj az ember foga

2, tiszta szerencse, ha találsz munkaidő után bármilyen magánfogászt is akár, aki hirtelen tűzoltani hajlandó,

3, a Metallica jó,

4, óvakodj a szőrös nyelvektől, bár mióta olvastam, hogy nekem is lehetne ilyen, bevallom, egy kicsit kell is.

Azt hiszem, a négyes pont némi magyarázatra szorul. No, az a helyzet, hogy a gyulladásokra antibiotikumot is szoktak felírni, az elvileg jót tesz az embernek, és vannak hozzám hasonló idióták, akik még a Domestos összetételét is rendszeresen olvassák a vécében, ha elfelejtettek olvasnivalót vinni magukkal. Ennek köszönhetően egyrészt egy időben kiválóan tudtam volna kommunikálni horvátul, ha azt kellett volna mondani, hogy gyöngyvirágillatú légfrissítő, vagy akár azt, hogy összetétel (ezt még tudom: sastojci), amivel legalább úgy lehetne csajozni, mint a spanyoltudásommal (siento llegar tarde, el gato es gris) vagy az eszperantómmal (furzi, jelentése: fing). Na, emiatt olvasom el a gyógyszerek összes létező mellékhatását, méghozzá alaposan: nem a tudományos érdeklődés vezérel, hanem a rutin, hisz a Domestosban sem ugrasz rögtön az összetétel végére, hogy lelődd a poént. Persze, oké, erre és erre szokás felírni, ilyenkor kell beszedni, hagyjuk, ez olyan, mint egy Victor Hugo-regény, az igazán érdekes része a lehetséges mellékhatásoknál kezdődik.

Gyakori mellékhatások: ugyan, ezt bármelyik proli tudja produkálni, valószínűleg sima fosás. Fekete öves gyógyszerszedők és Domestos-olvasók csak finoman mosolyognak rajta, tudják, hogy ez csak a bemelegítés. A maszatolás és a balladisztikus homály már persze itt is megkezdődik: nincs adat, hogy hányan okádtak is a fosás mellett, hát ugyan már, ha már néztétek, ahogy valaki fosik, majd pont kimentetek, amikor elkezdett hányni, nahiszen.

Közepesen gyakori: itt ilyen unalmas vérképes dolgok szoktak lenni általában, de már kezd kicsit thrillerbe hajlani a téma, mittudomén, ínszakadás, izomrángás, ilyesmik. Még mindig csak az előzenekar, hagyjuk.

Ritka, közepesen ritka, társaik: na, itt már belecsapunk a lecsóba, jön a sárgaság meg a többi finomság, hallucinációk, megváltozott íz- és szagérzékelés, esetleg rángógörcsök meg szájhabzás, de nincs köztük semmi, amit ne láttunk volna az Ördögűzőben, lapozzunk.

Aztán jönnek a nem vizsgált gyakoriságú, illetve nagyon ritka mellékhatások: ilyenekből láttam már olyat, hogy hirtelen halál, ami nem sok jóval kecsegtet, de legalább nem tudjuk, milyen sűrűn fordul elő, illetve olyat is, hogy kontrollálhatatlan sikoltozás (!), ami egy jó punkzenekarnév is lehetne, de most találtam meg a kedvencemet. A meglehetősen ártalmatlannak tűnő antibiotikum azzal kecsegtet, hogy

fekete szőrt növeszthetek tőle a nyelvemre.

Nem tudom, ez mennyire ritka, de alig kétezer forintba került a gyógyszer, ezért az árért pedig akár hozzá is juthatnék egy igen kompakt háziállathoz, álláshoz juthatnék cirkuszi attrakcióként vagy tévébemondóként, ráadásul sosem lennék egyedül, ha unatkoznék, hozzábújnék a bundás nyelvemhez és együtt dorombolnánk. A hülyének is megéri. És ha már fogápolás, következzék egy klasszikus Metallica:

Jó éjszakát!