Kocka

Egy csomó játékhoz kell, már a rómaiak is ezzel szórakoztak. A kocka rövid története következik.

Az eddigi legrégebbi kockát Krisztus előtt 6000 környékén készítették Mezopotámiában, ezzel valószínűleg még nem játszottak (a francokat nem), hanem jövendőmondásra használták. Az egyiptomiak már társasoztak is: az eddig ismert legrégebbi társasjáték a Senet, ehhez már kockát is használtak, a kínaiak pedig már jó rég rájöttek, hogy az ember kiválóan el tudja baszni a pénzét kockán (a vonzalom még mindig kitart, ha a kínai piacon járok, mindig látok kockázó-ordítozó csoportokat, bár lehet, hogy kocka nélkül is van olyan játék, ami kajabálással jár). A kocka viszont nem mindig volt kocka alakú – ehhez már a rómaiak kellettek.

A korai kockák ugyanis gömbölydedek voltak, csontvégekből meg ilyesmikből fabrikálták őket, az pedig külön érdekesség, hogy hol szokták őket fellelni a régészek: általában szemetesekből, szemétdombokról és temetőkből kerülnek elő, nem „szokásos” lelőhelyekről. Két régész, Jelmer Eerkens és Alex de Voogt száztíz régi holland kockát hasonlított össze hatvankét brit kockával, felfedezéseiket pedig az Acta Archeologicában publikálták.

Római, középkori és reneszánsz kocka. Forrás: EERKENS, J. W. AND DE VOOGT, A. (2017), THE EVOLUTION OF CUBIC DICE. ACTA ARCHAEOLOGICA, 88: 163–173.

A tanulmány szerint a kocka alakú kockát Krisztus előtt 400 körül találták fel, de ezek még nem voltak tökéletesen kocka alakúak – azt nem tudjuk, hogy vajon direkt faragták-e őket aszimmetrikusra, vagy csak így sikerült. Ha a végzet döntött az eredményről, ez nagyjából úgyis mindegy.

1100 környékén a kockák már kisebbek voltak, de a római forma maradt az egyeduralkodó Európában – viszont az egymással ellentétes oldalakon lévő számok összege prímszámra változott, így mondjuk a hatos és az ötös egymással szemben szerepeltek a kockán. Az az érdekes, hogy ez a változás ugyanúgy megfigyelhető a holland kockákon, mint a briteken.

1450 körül a reneszánsszal új lendületet kapott a valószínűségszámítás is, Galileo, Pascal és mások elég sok időt szántak arra, hogy új matematikai és filozófiai modellekkel szórakoztassák a nagyérdeműt, ez pedig a kockafaragáson is nyomot hagyott: a játékosok visszatértek ahhoz a dizájnhoz, ahol az egymással ellentétes oldalak összege hét volt. Ennek a váltásnak az oka szintén tisztázatlan, lehetséges, hogy igazságosabbnak tartották, mint az egyébként egyiptomi hatásra létrejött prímszámos megoldást.

A későbbiek során, az 1600-as években a kocka veszített a népszerűségéből, a szerencsejátékosok inkább a kártyára esküdtek, egyes elméletek szerint azért, mert a kockázásban csak a vak véletlen dönt, a kártyában viszont – játéktól függően, persze – számíthat a játékos felkészültsége is. Ekkorra már nagyjából sikerült megállapodni abban, hogy hogy is nézzen ki egy kocka: a koncentrikus körök helyett sima pöttyökkel jelölték a számokat, és a méretük is csökkent. Ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy a középkorban illegális volt a kockajáték, a kisebb kockákat pedig jobban el lehet rejteni – Nyugat-Európában egészen a reneszánszig tiltott maradt a kockázás, ezért is alakulhatott ki a bevett méret és forma ebben az időben.

(Atlas Obscura)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!