Komor Zoltán: A hologram-homofób és az análszex-lakberendezés
Érdekel a Feng shui, szeretném, ha szabadon áramlana a chi a lakásomban, ezért rendelek az Ikeából egy homofób férfit a sarokba.
Persze csak hologram, de kellően élethű, még kartonpapír táblája is van, amit ingerült képpel ráz, rajta a “Jézus utálja a homoszexuálisokat” szöveggel – remekül megy a narancssárga függönyhöz.
Próbálom minél többet kihozni a sodrából, mert csak akkor mutat jól, amikor dühösen kidagadnak a nyakán az erek, és vérben forog a szeme. Egész nap melegpornót vetítek neki, és rázza is rendesen a táblát, amikor férfiak bújnak össze a tévéképernyőn. Ugyanakkor elpárolog belőle minden düh, amikor két lány játszadozik a lepedők között – úgy fest, egyedül a hancúrozó pasikkal van baja, de én egyáltalán nem ilyen homofóbot rendeltem.
– Nem igazán tudjuk kicserélni – mondja az ikeás a telefonban. – Igazából minden férfi homofób modellünk ilyen, és még csak férfi hologramokat gyártunk.
– Ez így akkor sem jó – kötöm az ebet a karóhoz. – A Feng Shui szerint az álszent homofób mellett túl gyorsan száguld el a chi, a pozitív energia, ami egy idő után idegessé, feszültté tesz engem az otthonomban.
– Ööö… Esetleg tudok ajánlani valakit helyette. De ő nem hologram.
Aznap délután már kopognak is az ajtón. Amikor kinyitom, egy fiatal, gyaníthatóan homoszexuális srác ácsorog a küszöbön.
– Maga az új homofób? – Gyanúsan méregetem. A fiú erre belép a szobába, nagyot sóhajt s letolja a nadrágját. Már-már azt hiszem, készül kikezdeni velem, de pénisz helyett egy aprócska homofób férfi fordul ki szűk farmerjából. Körülbelül tizennyolc centi, még kis táblácskája is van, amire azt írták: A szodómia bűn!
– Születési rendellenesség. Apám álszent meleg volt, anyám meg egy öngyűlölettel teli leszbikus – Rántja meg a vállát a srác, és végül is az jut eszembe, remekül fog mutatni a nappaliban.
– És biztos, hogy utál mindenkit? – kérdezem reménykedve.
– Ez aztán mindenkit – morog a fiú, és szavait igazolandó a kisfickó a lába között engem is elkezd köpködni. Láthatóan elég dühös, hogy egy meleg sráchoz van hozzánőve.
Beállítom hát letolt gatyával a hologrammal szemközti sarokba – előre dörzsölöm a kezem, hogy a hologram mennyire bedühödik majd a meleg srác látványától, amitől persze beindul a chi-áramlás – és bizony már emelné is a magasba a Jézus utálja a homoszexuálisokat-szöveget, de akkor megpillantja a meleg srác lába között rikácsoló apró homofóbot és tátva marad a szája. A meleg srác lába között ficánkoló kis homofób is ledermed, és érdeklődve kezdi nyújtogatni a nyakát a másik homofób felé. Atyaég, ezek szimpatizálnak egymással. Máris érzem, hogy apad a chi. Lefekszem inkább aludni, hátha reggelre javul a helyzet. De igazából csak romlik: ekkorra már a meleg srác is cukinak találja a szemközti sarokba állított homofób hologramot.
– Mentek a picsába – summázom, és kiszököm a parkba sírni. Mire visszatérek, a nappaliban elszabadul a pokol: ott áll a homofób, letolt hologramgatyával és a meleg srác a lába között lüktető kis homofóbot próbálja felerőltetni a seggébe. Az apró fickó fejjel előre eltűnik a hologram segglyukban – a kis kezében szorongatott A szodómia bűn! feliratú táblája először sebet karcol partnere ánuszának szélébe – hologram-vér csöppen a szőnyegre – majd eltűnik az is – a srác pedig hamarosan belemelegszik, az apró hologrampali a lába között éles cuppanások között hol előbújik, hol eltűnik a sötét barlangban, miközben hologram vért és fekáliát köpköd szét a szobában, ahogy azt kiabálja, hogy a pokolra jut minden meleg.
Rájövök, akadozik a chi.
A kicsöppenő hologram vér és sperma negatív energiát teremt a lakás minden részében, kopott, törött, vagy bármilyen más módon sérült energiát vonz a szobába, amitől kevésbé kiegyensúlyozott, boldogtalan ember válhat belőlem. Fellapozom tehát a Feng Shui könyvem, hogy mi a teendő ilyen esetben, majd a konyhában elfűrészelem a gázcsövet és meggyújtok egy gyufát.
