Komor Zoltán: Rubik-perverz

Tanúja leszek a buszon, ahogy egy szatír egy fiatal lányt molesztál. Széttárja hosszú, fekete kabátját, és a lába között lévő rubik kockát mutogatja neki.

– Na ezt rakd ki, kislány! – noszogatja, az meg láthatóan kihívásnak veszi, elkezdi tekergetni a bűvös kockát. Ahogy ringlispílbe kezdenek a színek, hangosan nyögdécsel a fickó. Ám néhány perc után túl jut a csúcsponton, és megpróbálja visszagombolni a ruháját. A lány azonban teljesen belefeledkezett már a feladványba, mérgesen rántja szét ismét a ballonkabátot. A busz többi utasa közelebb húzódik, tanácsokat osztanak, merre forgassa a kockát, hogy kijöjjenek az egységes színes oldalak. Majd ők is beszállnak a dologba, mérgelődve csavargatják a játékszert. A perverz egyre kellemetlenebbül érzi magát, jelez az izgatott utas közönségnek, hogy ő bizony hamarosan leszállna, de mit sem törődnek vele. Majd amikor hátrálni próbál, leteperik a földre, lefogják, és folytatódik a játék.
– A franc essen belé, már majdnem kiraktam! – kiabál egy középkorú asszony, és mérgében kiszakítja a játékot a fickó lába közül. A kocka azóta kéz a kézről kézre vándorol, mindenki csavarhat rajta ötöt, aztán tovább kell adnia. A buszsofőr már majdnem kirakta, de aztán elrontotta az egészet egy tinédzser fiú. A lány a földön heverő szatírnak is odanyújtja, hátha ő tudja, hogyan kell kirakni, de az csak fájdalmasan nyöszörög, és mentőért kiabál, vér csorog a lába közül. Zavar minket a koncentrációban. A következő megállóban leszállítjuk a buszról.
Aztán visszatérünk a kockához.
HOLDKOMP