Legnagyobb haditechnikai tévedések #1 – atlanti oldal
1916 lehetett az az első év, amikor szinte biztosan látóhatáron túl vívtak egymással csatahajók. Mármint az ágyúik először képesek voltak a látóhatáron túl pontos találatokra.
Most a hadihajók osztályozásába, hogy monitor, romboló, kísérő, cirkáló, akármi ne is menjünk bele, a csatahajó a legnagyobb és akkorát szólnak az ágyúi, hogy a szárazföld beleremegett.
Miért kellett csatahajó?
Nem kellett. Egy teljesen téves, cca. 200 éves paradigma mentén építették meg az utolsó csatahajókat és szinte kivétel nélkül (a kivételről lesz poszt) elbuktak.
A csatahajó lényege ugyanis az volt, hogy rakjunk hatalmas ágyúkat egy hajóra. A hatalmasat úgy értsétek, hogy mondjuk embertörzs vastagságú, háromnegyed tonnás lövedék kilövésére alkalmas dolgokat terveztek.
Állítólag azt is szerették, hogy fehér uniformisban lehetett parádézni a fedélzetükön. Ezt mondjuk megértem.
Didaktikusan: végül valószínűleg azért buktak el, mert a víz alatti és a víz feletti oldal is teret nyert. Magyarán a tengeralattjárók és a repülőgép hordozók (népszerű nevükön anyahajók) egy új korszakot nyitottak a tengeri hadviselésben.
Nézzük először az atlanti oldalt, az ellenség felől:
A Bismarck és a Tirpitz – Kriegsmarine
Ikerhajók voltak, elképesztően hatalmasak. Futottatok 400 métert? Na kábé akkorák mint több mint a fele. Elejétől a végéig, a végétől az elejéig hatalmas.
És mi lett a Bismarck veszte? Nem hiszitek el, de egy első világháborús kétfedelű repülőgép a maga 160 km/óra csúcssebességével torpedóvetőként kilőtte a kormánylapátját és az a nyomorult 50000 tonna vízkiszorítású szörny körbe-körbe kényszerült tekeregni kormányozhatatlanul.
A Bismarck amúgy elsüllyeszhetetlenre lett tervezve, a Krupp művek egy innovatív páncélt készített hozzá, a vízvonalban lehetett többtíz centi vastag acél, belül rugalmas, kívül meg rohadt kemény. Elég rendesen ki volt találva.
Churchill 1916-ban az admiralitás első lordjaként csaknem elveszejtette a brit flottát a törököknél, akkora égést nem látott a birodalom, szóval amikor a Bismarck hadrendbe állt, nem engedhetett meg újabb fiaskót. Odaveszett az HMS Hood csatacirkáló, a Prince of Wales meg majdnem ment a levesbe (lesz róla is szó). Churchill őrjöngött.
De hát édes istenkém, shit happens, a Bismarck végül csak szarrá lett lőve, mert ugye kormány nélkül…
A Tirpitz nem is járt talán valódi küldetésen, igazából elrakták egy védett öbölbe. Aztán a védett öbölben is inkább egy kisebb zugolyba, hogy ha lebombázzák, akkor se süllyedjen nagyon el. Lebombázták. Elsüllyedt. Hitler is őrjöngött.
Ez egy négy részes kis hétfői csatahajós miniszéria első adása, ha érdekel, tartsatok velünk!
Jön hamarosan a Prince of Wales.
