21 thoughts on “Légy mindig önmagad. Kivéve, ha lehetsz Batman is, akkor legyél inkább Batman.

  • August 18, 2017 at 07:41
    Permalink

    A jó öreg nyolcvanas években a kovboj ment meg a királylány.

    Eszméletlen nagyot mentem egy süsü jelmezzel középsőben. Sokszor gondolkozom, hogy azok a dolgok, amikre emlékszem vajon a saját emlékeim, vagy már valakinek az emlékeit és sztorijait használom sajátomként.

    • August 18, 2017 at 07:43
      Permalink

      egyszer voltam trópusi vadász egy plüssflamingóval

      meg londoni rendőr

      • August 18, 2017 at 07:52
        Permalink

        én csak hercegnő voltam, meg piroska

      • August 18, 2017 at 12:41
        Permalink

        Pampalini?

        • August 20, 2017 at 17:45
          Permalink

          Ezen most nagyon nevetek 😀

    • August 18, 2017 at 07:51
      Permalink

      valszeg is-is

  • August 18, 2017 at 07:44
    Permalink

    az utolsó kép egyébként olyan, mintha a twin peaksből vágták volna ki

    • August 18, 2017 at 07:53
      Permalink

      a horrorisztikus 90-es ével

  • August 18, 2017 at 08:58
    Permalink

    Asszondja Error scp /path/a/bus/picsaba : is a directory
    Miközben a helyes hibaüzenet így szólna: No such file or directory
    Végülis csak egy órát basztam el a debuggal, segond. Szeretnénk találkozni a fejlesztővel. 🙁

  • August 18, 2017 at 09:00
    Permalink

    Én mindig cowboy voltam. Kivéve az utolsó farsangon, mert akkor meg görög isten, már nem tudom melyik. Kontraszt…

  • August 18, 2017 at 09:27
    Permalink

    Én mindig is a tövisszúró gébics és a küszvágó csér között vacilláltam.

  • August 18, 2017 at 09:38
    Permalink

    Közben nézegetem a barcelonai képeket. Pár hete ott sétáltam, kajáltam, stb. Egészen szívszorító amikor tudatosul az emberben, hogy részese annak a világnak amit eddig csak a bulvárlapok címoldalán látott.

  • August 18, 2017 at 11:10
    Permalink

    csillagos égbolt voltam vagy tündér, az óvónénik nem tudták eldönteni, nekem meg mindegy volt. meg pillangó. és egyszer vilma. általánosban viszont egyszer az egész osztálynak ugyanannak kellett beöltöznie és kis versecskét mondani. cowboyok voltunk, utáltam. felnőttként meg farsangi bulira hóhérnak öltöztem, szerintem az volt messze a legjobb jelmezem. a precízen megcsomózott kötél jelenleg a nappalim dísze.

  • August 18, 2017 at 12:30
    Permalink

    Egyszer békakirályfi voltam. Harsogóan zöld, feszülős garbó, kicsit kinőtt susogós nadrág, papírkorona, citromsárga gumiöv, kábé mellbimbómagasságban. Palacsintasütő spatula volt a kardom. Senki nem tudta, hogy kinek öltöztem, furán néztek a gyerekek. A farsangok jelentős részében anyám zseniális ötletei szabtak nekem irányt. Így lettem egyszer a 7 mesterlövész. Ez én voltam kavbojszerkóban és volt egy bazinagy papundekli dobozom, amire rá volt írva, hogy “a többi 6 mesterlövész”. Ugyanekkor a tesóm szalmonella volt, hányásszínű poncsóban. Őt sem ismerték fel.

    • August 18, 2017 at 12:44
      Permalink

      egyszer tavasztündér voltam. Valahonnan szereztek nekem nagyanyámék egy kék! rokokó parókát, hát az csúcs volt.

      • August 18, 2017 at 12:50
        Permalink

        Egy rokokó paróka tök menő! Nekem minden kiegészítőmet a spájzból vagy a nyárikonyhából kukázta muterom.

  • August 18, 2017 at 13:06
    Permalink

    én kuklukszklánosnak öltöztem, de anyám azt mondta, h szellem, pedig még a csuklya is volt a jelmezhez

    • August 18, 2017 at 13:15
      Permalink

      vöröskeresztes szellem?

  • August 19, 2017 at 12:26
    Permalink

    Nálunk minden fiú Zorro volt. 🙂

Comments are closed.

%d bloggers like this: