A futás – hogy a faszba kezdjem?
Szeretném leszögezni, hogy nem értek a versenysporthoz, soha nem is értettem. Duciklubbot már üzemeltettem viszont, mert időről időre abbahagyom a sportolást és a szar életemet zabálással és piálással próbálom megoldani, mint oly sokan közülünk. Inkább szeretnék nektek némi motivációt adni a kardióhoz vagy épp a fogyáshoz, hogy ne legyen kifogásotok.
Szóval futni nagyjából a legtöbb ember utál, mert fárasztó. Jó eséllyel szopattak minket általánosban azzal, hogy az unott fejű tesitanár (aki mellékállásban gyerekeket molesztált, vagy simán verbálisan, nem is annyira ritkább esetben fizikailag abuzált minket és a többieket) kiterelt minket az udvarra és futtatta velünk a köröket, amivel mindenkinek ki volt a fasza. Már csak azért is, mert egyáltalán nem szórakoztató egy iskolaudvaron körözni, plusz rohadtul nem jó dolog a tornasor elején lévő lóbaszók tempóját megtalálni.
Ehhez jött tetejébe, hogy a dorkók, amikben mindannyian futottunk mindenre alkalmasak, csak épp a futásra nem. Lapos, papírból készült talpuk van, ezért a legcsekélyebb ortopédiai problémával már konkrét kínzás bennük a futás. Emlékszem, nekem a sarkam epiphysise volt begyulladva állandóan, amire nagyjából tizenegy éves koromra jöttek rá. Hiába mondtam, hogy kurvára fáj, csak futni kellett. Kaptam is szépen életem első ketteseit, épp tesiből.
Na, futni kurvára nem ilyen. Egyrészt felnőtt emberek vagyunk, semmilyen más gyökérnek semmi köze a tempónkhoz és a futópályán csak az igazi csökevények röhögik ki a másikat. Ha úri kedvünk úgy tartja, akár körbe is sétálhatunk, senkit nem fogunk zavarni.
Kell egy klassz futócipő. De nem szabad úgy megvenni, hogy beszabadulunk a boltba és rábökünk az akciós kínálat legszebb színű darabjára, hanem célszerű vagy egy futóval, vagy egy erre szakosodott futóboltban megvenni. A fociboltok is nagyon jók tudnak lenni. Amit kerüljünk, az a Decathlon és a Hervis. Nem a termékeik minősége miatt, mert arra amúgy nincs nagy panasz, hanem a szakszerűtlen és hozzá nem értő személyzet miatt.
A boltban meg tudják állapítani, hogy befelé vagy kifelé fordul a lábunk, esetleg neutrális és ehhez a megfelelő helyen keményebben alátámasztó cipőt ajánlanak. Ducibb kollégák gyakran beleesnek abba a hibába, hogy a térdeik védelmében kimondottan erős csillapítású cipőt választanak, aminek térdműtét szokott lenni a vége. Ha fáj, akkor csak simán lassabban kell csinálni, nem szabad túlcsillapítani, mert abból sérülés lehet. Érdemes egy közepes csillapítású aszfaltcipőt venni, mert a Margitsziget nem terep, de a karcagi erdei futópálya sem igazán. A mecsekoldalba érdemes lehet, egész egyszerűen mert a sziklásabb terep lekoptatja az aszfaltfutó cipőket. Jusson eszünkbe, hogy ha edzésenként öt kilométert számolunk, akkor körülbelül száz forintos edzésenkénti beruházást jelent egy jó cipő, ha az előírt ezerötszáznál cseréljük. Ne spúrkodjunk, az egészségünk láthatja kárát. Egy hónapnyi cigi ára.
Érdemes még egy kényelmes rövidgatyát venni bármennyiért és egy légáteresztő sportpólót szintén bármennyiért, a legolcsóbb is tökéletes. Ez azért fontos, mert a pamutruházat szinte azonnal átnedvesedik, szóval ha nem akarunk a szexi testünkkel vizespólós versenyt bemutatni negyed óra kocogás után, akkor mindenképp javasolt. Célszerű estefelé, vagy kora reggel kimenni, mert a meleg kimondottan megterhelő lehet, nem segít sokat a hőleadásban, ezért a kelleténél magasabb pulzusszámmal tudunk csak futni, levegőért kapkodva, ami semmilyen célunknak nem tesz jót.
Egy órát rá kell szánni, amiből háromnegyed óra legyen futás. Nagyon nagyon fontos az alapos bemelegítés és nyújtás. Nem rugózgatva, mert azt is szarul oktatták gyerekkorunkban, hanem kiguglizva a megfelelő gyakorlatokat, végignézve ötvenszer youtubeon és szépen otthon begyakorolva, félpercig kitartott pózokkal. Előtte utána kötelező. A letapadt, bemerevedett, besavasodott izomzat sérüléshez vezet – lényegében le tudjuk nullázni a futásunk eredményét, ha nem nyújtunk. Boka, térd, csipő és vállak bemelegítése kötelező.
És ami a legfontosabb: MINDIG kocogjuk végig a kitűzött távot. Ha kell, mint a nagyapám. Én az elején olyan lassan futottam, mint ahogy járok, mert tudtam, hogy szétbaszom a térdem, ha nem. Alapigazság, ha le tudsz sétálni három kilométert, akkor kocogva is meg fogod tudni oldani. Ha majdnem egyhelyben lötyögsz, akkor majdnem egyhelyben lötyögsz és kész. Ha nagyon túlsúlyosak vagyunk, akkor akár lelassulhatunk annyira, hogy hét perc húsz másodperc/nyolc perc alatt tegyünk meg egy kilométert. Ez nagyon baráti tempó, mindenképp bírni fogjuk, az egészen kövérek is.
A kulcs itt az, hogy a szervezetünkben pont annyira hajtja fel ez a fajta mozgás a pulzust, hogy az először kiüríti a májunkban lévő cukortartalékot (van bőven), hogy aztán kb. fél óra után hozzányúljon jobban a zsírtartalékhoz. Ha gyorsabban futunk és érezzük, hogy a torkunkban dobog a szívünk, akkor a szervezet elkezdi bontani azt, amit ér: többek között az izmot is. Márpedig az izomra igencsak szükségünk van, azzal lehet zsírt égetni.
Bármennyire is röhejesen hangzik: annál jobb a cardio, minél lassabban futunk. Ha gyorsan futunk: NEM fogyunk.
Ha lassan futunk, lemegy a súly, aztán nőhet az izom. Vegyétek komolyan, nagyon lassan és legalább fél órát kell rászánni, minimum heti kétszer és pár hónap után, megfelelő étrenddel lehet menni cserélni a ruhatárat.
161 comments