A futás – hogy a faszba kezdjem?

Szeretném leszögezni, hogy nem értek a versenysporthoz, soha nem is értettem. Duciklubbot már üzemeltettem viszont, mert időről időre abbahagyom a sportolást és a szar életemet zabálással és piálással próbálom megoldani, mint oly sokan közülünk. Inkább szeretnék nektek némi motivációt adni a kardióhoz vagy épp a fogyáshoz, hogy ne legyen kifogásotok.

Szóval futni nagyjából a legtöbb ember utál, mert fárasztó. Jó eséllyel szopattak minket általánosban azzal, hogy az unott fejű tesitanár (aki mellékállásban gyerekeket molesztált, vagy simán verbálisan, nem is annyira ritkább esetben fizikailag abuzált minket és a többieket) kiterelt minket az udvarra és futtatta velünk a köröket, amivel mindenkinek ki volt a fasza. Már csak azért is, mert egyáltalán nem szórakoztató egy iskolaudvaron körözni, plusz rohadtul nem jó dolog a tornasor elején lévő lóbaszók tempóját megtalálni.

Egy generációt baszott tönkre a converse koppintás. Részben szerintem ennek a szar kosaras cipőnek köszönhetjük, hogy mindenki dagadt.

Ehhez jött tetejébe, hogy a dorkók, amikben mindannyian futottunk mindenre alkalmasak, csak épp a futásra nem. Lapos, papírból készült talpuk van, ezért a legcsekélyebb ortopédiai problémával már konkrét kínzás bennük a futás. Emlékszem, nekem a sarkam epiphysise volt begyulladva állandóan, amire nagyjából tizenegy éves koromra jöttek rá. Hiába mondtam, hogy kurvára fáj, csak futni kellett. Kaptam is szépen életem első ketteseit, épp tesiből.

Na, futni kurvára nem ilyen. Egyrészt felnőtt emberek vagyunk, semmilyen más gyökérnek semmi köze a tempónkhoz és a futópályán csak az igazi csökevények röhögik ki a másikat. Ha úri kedvünk úgy tartja, akár körbe is sétálhatunk, senkit nem fogunk zavarni.

Kell egy klassz futócipő. De nem szabad úgy megvenni, hogy beszabadulunk a boltba és rábökünk az akciós kínálat legszebb színű darabjára, hanem célszerű vagy egy futóval, vagy egy erre szakosodott futóboltban megvenni. A fociboltok is nagyon jók tudnak lenni. Amit kerüljünk, az a Decathlon és a Hervis. Nem a termékeik minősége miatt, mert arra amúgy nincs nagy panasz, hanem a szakszerűtlen és hozzá nem értő személyzet miatt.

A boltban meg tudják állapítani, hogy befelé vagy kifelé fordul a lábunk, esetleg neutrális és ehhez a megfelelő helyen keményebben alátámasztó cipőt ajánlanak. Ducibb kollégák gyakran beleesnek abba a hibába, hogy a térdeik védelmében kimondottan erős csillapítású cipőt választanak, aminek térdműtét szokott lenni a vége. Ha fáj, akkor csak simán lassabban kell csinálni, nem szabad túlcsillapítani, mert abból sérülés lehet. Érdemes egy közepes csillapítású aszfaltcipőt venni, mert a Margitsziget nem terep, de a karcagi erdei futópálya sem igazán. A mecsekoldalba érdemes lehet, egész egyszerűen mert a sziklásabb terep lekoptatja az aszfaltfutó cipőket. Jusson eszünkbe, hogy ha edzésenként öt kilométert számolunk, akkor körülbelül száz forintos edzésenkénti beruházást jelent egy jó cipő, ha az előírt ezerötszáznál cseréljük. Ne spúrkodjunk, az egészségünk láthatja kárát. Egy hónapnyi cigi ára.

Reebok pulzustáblázat. Szentírás.

Érdemes még egy kényelmes rövidgatyát venni bármennyiért és egy légáteresztő sportpólót szintén bármennyiért, a legolcsóbb is tökéletes. Ez azért fontos, mert a pamutruházat szinte azonnal átnedvesedik, szóval ha nem akarunk a szexi testünkkel vizespólós versenyt bemutatni negyed óra kocogás után, akkor mindenképp javasolt. Célszerű estefelé, vagy kora reggel kimenni, mert a meleg kimondottan megterhelő lehet, nem segít sokat a hőleadásban, ezért a kelleténél magasabb pulzusszámmal tudunk csak futni, levegőért kapkodva, ami semmilyen célunknak nem tesz jót.

Egy órát rá kell szánni, amiből háromnegyed óra legyen futás. Nagyon nagyon fontos az alapos bemelegítés és nyújtás. Nem rugózgatva, mert azt is szarul oktatták gyerekkorunkban, hanem kiguglizva a megfelelő gyakorlatokat, végignézve ötvenszer youtubeon és szépen otthon begyakorolva, félpercig kitartott pózokkal. Előtte utána kötelező. A letapadt, bemerevedett, besavasodott izomzat sérüléshez vezet – lényegében le tudjuk nullázni a futásunk eredményét, ha nem nyújtunk. Boka, térd, csipő és vállak bemelegítése kötelező.

És ami a legfontosabb: MINDIG kocogjuk végig a kitűzött távot. Ha kell, mint a nagyapám. Én az elején olyan lassan futottam, mint ahogy járok, mert tudtam, hogy szétbaszom a térdem, ha nem. Alapigazság, ha le tudsz sétálni három kilométert, akkor kocogva is meg fogod tudni oldani. Ha majdnem egyhelyben lötyögsz, akkor majdnem egyhelyben lötyögsz és kész. Ha nagyon túlsúlyosak vagyunk, akkor akár lelassulhatunk annyira, hogy hét perc húsz másodperc/nyolc perc alatt tegyünk meg egy kilométert. Ez nagyon baráti tempó, mindenképp bírni fogjuk, az egészen kövérek is.

A kulcs itt az, hogy a szervezetünkben pont annyira hajtja fel ez a fajta mozgás a pulzust, hogy az először kiüríti a májunkban lévő cukortartalékot (van bőven), hogy aztán kb. fél óra után hozzányúljon jobban a zsírtartalékhoz. Ha gyorsabban futunk és érezzük, hogy a torkunkban dobog a szívünk, akkor a szervezet elkezdi bontani azt, amit ér: többek között az izmot is. Márpedig az izomra igencsak szükségünk van, azzal lehet zsírt égetni.

Bármennyire is röhejesen hangzik: annál jobb a cardio, minél lassabban futunk. Ha gyorsan futunk: NEM fogyunk.

Ha lassan futunk, lemegy a súly, aztán nőhet az izom. Vegyétek komolyan, nagyon lassan és legalább fél órát kell rászánni, minimum heti kétszer és pár hónap után, megfelelő étrenddel lehet menni cserélni a ruhatárat.

 

 

 

161 thoughts on “A futás – hogy a faszba kezdjem?

  • August 18, 2017 at 10:16
    Permalink

    kurvára utálok futni, de most sikerült úgy felbasznom az agyam már délelőtt, hogy na

  • August 18, 2017 at 10:18
    Permalink

    marandjunk egy erős, tempós sétánál

      • August 18, 2017 at 10:47
        Permalink

        ezért űzöm én inkább ezt a sportot ☺

  • August 18, 2017 at 10:21
    Permalink

    Ez a lassan/gyorsan dolog nagyon érdekes. Az egyik mászós saját “rekord” időmet úgy döntöttem meg, hogy elhatároztam: lassan fogok menni, de megállás nélkül. Mondjuk azt nem tudom mennyit fogytam tőle. 🙂

  • August 18, 2017 at 10:29
    Permalink

    tl;dr

    ha dagadt vagy, sokkal jobb ha görkorizol (kíméli az ízületeket), aztán futhatsz is ha lefogytál, és ha nagyon akarsz, de szerintem ha kipróbáltad, már nem fog izgatni a futás.

    és ha öreg vagy:

    • August 18, 2017 at 10:31
      Permalink

      Tejjesen egyetértek. Vagy kerékpár 🙂

      • August 18, 2017 at 11:05
        Permalink

        a biciklinek annyi hátránya van, hogy ugyan az ízületek jobban bírják, a csontnak kevésbé hasznos
        meg többe is kerül
        meg nagyobb eséllyel lopják el
        meg karban kell tartani

    • August 18, 2017 at 10:40
      Permalink

      görkorin szerintem olyan hamar belenéznék egy villanyoszlopba, hogy csak na

      • August 18, 2017 at 10:48
        Permalink

        hozzátartozik az élményhez, hogy néhány havonta valamelyik tetszőleges csontodat több részre hasítod
        az emberi test ehhez elég nagy választékot biztosít, úgyhogy mindenki a saját személyiségéhez szabhatja a dolgot

      • August 18, 2017 at 10:58
        Permalink

        Gördeszka. Már az első alkalommal csináltam egy olit arcra. Ott volt a vége.

    • August 18, 2017 at 10:41
      Permalink

      Tök jó a görkori, de a legjobban a sziklamászással lehet fogyni amúgy. 😛

      • August 18, 2017 at 10:49
        Permalink

        pláne ha ottragadsz és nincs nálad vagdalt húsos zsömle

      • August 18, 2017 at 11:08
        Permalink

        nem nehéz, ugyanolyan mozgás mint a síelés, csak itt nem vagy folyton lejtőn, szóval hajtanod kell, így “égjen a zsír”. 😀

      • August 18, 2017 at 11:15
        Permalink

        Ez a kötél nélküli egy hibapontos verzió?

        • August 18, 2017 at 11:16
          Permalink

          Azzal nagyon le lehet soványodni, hetek alatt akár tíz kilókat a fal aljában, magányosan, amíg meg nem találnak 😀

          • August 18, 2017 at 11:17
            Permalink

            Igen. 🙂

    • August 18, 2017 at 11:25
      Permalink

      egyszer volt rajtam görkori, azonnal elcsaptam egy biciklist. kiabáltam, hogy nem tudok megállni, de nem hitte el, csak röhögött. az ütközés után már annyira nem. hátul volt rajta a fék, a jégkorcsolyán meg elől van, megzavarodtam, nem jutott eszembe, hogy másként kéne próbálkozni.

      • August 18, 2017 at 11:50
        Permalink

        nem akarlak elkeseríteni, de jégkorizni sem tudsz. 😀
        az elején a rece, a műkorcsolyázóknak kell az ugrásokhoz.

        érdemes nem túl forgalmas helyen elsajátítani az alapokat, nem nehéz, de egy alkalom kevés.

        • August 18, 2017 at 11:52
          Permalink

          nekünk még úgy tanították, hogy ha arra recére terhelsz, akkor könnyebben tudsz megállni is, élesebben fordulni, ha kell. és tényleg, mert működött, működik most is.

          • August 18, 2017 at 11:56
            Permalink

            működik, de eredetileg nem arra való.
            én a görkorikról is kidobnám a hátsó féket, csak akadályozza az embert a mozgásban.

          • August 18, 2017 at 11:58
            Permalink

            persze, hogy nem az a fő funkciója, de erre is lehet használni. 🙂 görkorinál passz, akkor volt rajtam ilyen utoljára. ok, előtte volt, de nem ilyen, hanem az a cipőre csatolható két soros, az csoda volt, hogy egyáltalán gurult.

  • August 18, 2017 at 10:30
    Permalink

    Csak annyit tennék hozzá, hogy ha van lehetőséged, akkor ne betonon fuss! Nagy túlsúllyal meg pláne, sőt.. jobb sétálni.

    • August 18, 2017 at 10:36
      Permalink

      Rekortános pályát érdemes a környéken keresni, igen.

      • August 18, 2017 at 10:37
        Permalink

        Itt mondjuk könnyű, mert egy köpés a sziget..

        • August 18, 2017 at 10:40
          Permalink

          Akkor sincs tragédia egyébként, ha a parkban kell futni. Ha nem erőlteti túl magát az ember, akkor a tempós séta, vagy a lassú futás nem fog megártani.

          Szerintem a legtöbb helyen nehéz eljutni futópályához és azért nem kell belehalni, ha betonon kell futni. Nyilván jobb gumiszőnyegen, de a kezdeti fájdalmak főleg a rossz technika meg a rossz cipő és a rosszul megválasztott tempó miatt vannak, nem a beton miatt. Ezeken meg amúgy a gumiszőnyeg sem segít és onnantól jön a hiszti, hogy “nekem szar a térdem”.

  • August 18, 2017 at 10:44
    Permalink

    Soha nem volt converse cipőm még koppintott sem, és nem is vagyok dagadt, inkább szexin fedett. VÁÁÁÁÁ…

    • August 18, 2017 at 10:55
      Permalink

      Gyűlölöm a converse allstart. Amint felhúzom a lábamra és koppan a sarkam benne, visszatérnek a gyerekkori emlékeim. Iskolaköpeny és a dorkó.

      • August 18, 2017 at 10:57
        Permalink

        Mi veréb tornacipőnek hívtuk, az amin ilyen gumibetét volt. Medicinlabdát külön jó volt vele rugdosni. 🙂

        • August 18, 2017 at 10:58
          Permalink

          a medicinlabdát szerettem, mert ugyan semmi értelmét nem láttam, legalább nem volt nehéz, amit művelni kellett vele
          a kislabdadobás is jól jött volna a sorkatonaságnál, mikor gránátot kell hajítani, ha nem vetnek véget neki pont, mikor odaértem

          • August 18, 2017 at 11:06
            Permalink

            szerintem a kislabdadobást direkt ezért erőltették. hacsak nem petanque-nagyhatalom akartunk lenni

          • August 18, 2017 at 11:08
            Permalink

            akartam mondani, hogy nem is lenne rossz hasonló sportokat is beengedni a tornaórákra, de aztán eszembe jutott, hogy középsuliban lehetett választani a közös foci, a súlyzó meg a sakktábla között, ami eléggé progresszív volt, úgy érzem

          • August 18, 2017 at 11:13
            Permalink

            Nálunk táborban a felsősök mindig megkérdezték, hogy ennek a hátulján
            van a malom? Persze ezt úgy, hogy a parti közben a sarkánál fogva húzták
            fel a bőrvászon sakktáblát. 🙂 Köcsögök.

          • August 18, 2017 at 11:29
            Permalink

            1/2-et kaptam kislabdadobásból, kihoztam magamból a maximumot.

          • August 18, 2017 at 11:30
            Permalink

            Fölfelé dobtad? 🙂

          • August 18, 2017 at 11:33
            Permalink

            valahogy úgy lehetett. :)kötélre meg nem voltam hajlandó mászni. egyszer felmentem, utána megbeszéltem a tanárral, hogy most már tudja, hogy megy ez nekem, ne erőltessük tovább ezt a dolgot. ugyanis simán felmászom, a lejövésnél viszont ráparázok, hogy meg fogok csúszni.

          • August 18, 2017 at 11:39
            Permalink

            Középsuliban tornából volt ez a saslengés vagy mi. Na osztálytársam be
            sas lengett a zsámolyok közé gerincre. Neki se kellett többet korláton
            bűvészkednie. 🙂 Hál’ isten az ijedtségen kívül nem lett nagyobb baja.

          • August 18, 2017 at 11:41
            Permalink

            juj, szegény. a talajtornát, fejenállásokat, kézenállást, mindenféle bukfencet meg szekrényugrást kifejezetten szerettem.

          • August 18, 2017 at 12:25
            Permalink

            A torna veszélyes sport. 🙂

          • August 18, 2017 at 11:32
            Permalink

            Hátrafelé dobtad el, vagy hogy??? 🙂

          • August 18, 2017 at 11:34
            Permalink

            nézd, én tényleg mindent megtettem. 🙂

          • August 18, 2017 at 12:32
            Permalink

            lol.
            megbukni bukfencből…

        • August 18, 2017 at 11:54
          Permalink

          whoa…
          pókfoci, medicinlabdával a hasadon…

      • August 18, 2017 at 15:22
        Permalink

        A mostanik talpa nekem úgy tűnt, hogy elég vastag, mittomén 3 centis rugalmas gumi/hab. Szal vagy továbbfejlesztették azóta, vagy ami nekünk volt isiben, az valami szar papírtalpú koppintás volt és az eredeti az mindig is puhatalpú volt.

        • August 18, 2017 at 15:33
          Permalink

          Ja, de azért még mindig nem egy futócipő. De tény, hogy a mi kínai szarjaink azok merényletek voltak. Én nagyon rossz emlékeket őrzök, más lett körülöttem a világ, amikor adidast húzhattam tesire, pedig az nagyon drága buli volt szétrúgni. És akkor már leginkább mindegy volt, mert rég megutáltam a testmozgást.

    • August 18, 2017 at 10:55
      Permalink

      általános alsóba nekünk még kötelező volt a conversekoppintás (mint egyébként a kék köpeny, meg lányoknak a piros egyrészes borzalom), de aztán felsőbe már meg volt engedve a póló atléta helyett, meg a tetszőleges cipő

      • August 18, 2017 at 10:56
        Permalink

        Azaz. A pólóban amikor futottam csak kicsit égtem szeplősre tavasszal, egészen újszerű volt. Szerintem talán harmadiktól lehetett?

        • August 18, 2017 at 10:57
          Permalink

          nálunk kb. a rendszerváltástól, ami nagyjából egybe is esett az alsóból felsőbe átmenettel

          • August 18, 2017 at 10:57
            Permalink

            Nekem is alsóban volt. Másodikban már angolt tanultam, nagy szó volt.

      • August 18, 2017 at 11:22
        Permalink

        jaj, azok a tornadresszek. nekünk kék volt, iszonyat kényelmetlen, bevágott mindenkinek, nem volt olyan, aki ne utálta volna. a tornatanárunk egy szemét izomagy volt, Jesse-nek hívtuk, a walt disney sorozat után. minden óra elején ellenőrizte, hogy elég rövidek-e a körmeink, szerinte húsig bevágva, vérezve volt csak elég rövid.

        • August 18, 2017 at 11:34
          Permalink

          mikor megyek a környékünkön az általános mellett, még mindig látom, hogy az alsós lányokat abban futtatják a suli körül, pedig reméltem, hogy valami humánusabbra váltottak már

          • August 18, 2017 at 11:35
            Permalink

            még a hűvös tornateremben is 5 perc után belesülsz. nem tudom most, hogy van, de nálunk a zuhanyzó mindig csak elviekben létezett, használni nem lehetett.

          • August 18, 2017 at 11:38
            Permalink

            A lányoknál nem tudom mi volt a szokás, de a fiú öltözőben soha senki nem használta, pedig igény, az lett volna rá, legalábbis a környezet részéről.

          • August 18, 2017 at 11:40
            Permalink

            mi szerettünk volna lezuhanyozni, de nem tudtunk. le volt szerelve a zuhanycső is. a mosdónál végeztünk macskamosdást.

          • August 18, 2017 at 11:40
            Permalink

            Szerintem nálunk idő nem volt rá, mert a tornaóra is kicsengetésig tartott, a szünet meg áltöltözni és terembe vonulni volt csak elég, pláne, ha mind a tizen+ lurkó a két szál zuhanynál várta volna, hogy sorra kerüljön.

          • August 18, 2017 at 11:43
            Permalink

            amikor a tf atlétikapályára jártunk futni, azért megoldottuk. befutottunk az öntöző alá. persze nem száradtunk mire elkezdődött a következő óra, de jól esett.

        • August 18, 2017 at 11:40
          Permalink

          mi szerettük, ahogy bevágott nektek a tornadressz…

          • August 18, 2017 at 11:42
            Permalink

            hétévesen más nézegettétek a lányokat? 😀

          • August 18, 2017 at 11:48
            Permalink

            már oviban folgalkoztat mindenkit a különbség…
            én oviban már lányt szöktettem. 😀

  • August 18, 2017 at 11:46
    Permalink

    áltisiben a legnormálisabb tanárom volt a tesitanár.
    még a háború előtt/alatt tanult tanárnak, – szerintem meg is járta fiatalon a frontot – és azt a mentalitást képviselte tanárként amit a polgári világból hozott. nem fogdosott senkit.
    kurva kemény volt, sokat futtatott bennünket a sportpályán, de senkivel nem volt öncélúan szemét. és volt rendesen bemelegítés meg nyújtás.
    amikor iskolát váltottam, akkor a másik suliban mindenki meg volt lepve a fizikumomon, – főleg a helyi bullyk – igaz, hogy akkor már négy éve küzdősportoztam a suli mellett.

    • August 18, 2017 at 11:56
      Permalink

      Milyen küzdősportot nyomtál?

      • August 18, 2017 at 12:01
        Permalink

        shotokan karatét. csak aztán szakközépben abbahagytam, mert ahová jártam abban a városban nem volt edzés, pedig a volt edzőm évekig érdeklődött a szüleimtől, hogy merre vagyok, és nem-e mennék vissza hozzá edzeni. európa bajnok volt, látta a potenciált, csak a szüleim meg inkább abban látták a potenciált ha tanulok.

    • August 18, 2017 at 12:08
      Permalink

      Veszélyes jószágok pláne a portugál gálya. Nem szívesen úszkálnék ezek között.

      • August 18, 2017 at 12:09
        Permalink

        Ezek cukik, nem csinálnak semmit. 😀

        • August 18, 2017 at 12:10
          Permalink

          Én fosok az ilyenektől, főleg a kúpcsigától. Igaz még nem láttam élőben, de fosok.

          • August 18, 2017 at 12:47
            Permalink

            ha meg nem ölnek meg, egész egyszerűen csak kurva rondák, ahogy kisodorja őket a tenger és ott halnak

    • August 18, 2017 at 12:09
      Permalink

      Pfej. :/

  • August 18, 2017 at 12:51
    Permalink

    más isiben is volt ilyen, h cooper futás?

    • August 18, 2017 at 12:51
      Permalink

      Volt. 3150 méter volt a csúcsom, meg se tudnám már közelíteni.

      • August 18, 2017 at 13:00
        Permalink

        Az hozzám képest kiváló. Én 400-méter 57.9. de majdnem meghaltam.

        • August 18, 2017 at 13:03
          Permalink

          A rövidebb távokon nem voltam jó. Ott más lépéstechnika kell, azt nem sikerült igazán elsajátítanom.

          • August 18, 2017 at 13:07
            Permalink

            Úgy kábé 300 métert végigsprinteltem, utána szevasz…

    • August 18, 2017 at 12:53
      Permalink

      Volt. Pláne nagy melegben volt kúrva jó. Az is idióta volt aki kitalálta.

      • August 18, 2017 at 12:55
        Permalink

        valami kúper nevű faszi volt, asszem. nálunk több, mint a felénél nem látott a tesitanár (a terminátor), szóval cigiztünk inkább:D

    • August 18, 2017 at 12:55
      Permalink

      Ja. Le is osztályozták, én 60m-en hármas voltam, 800-on elégtelen, cooperen elégtelen alá. Hogy mi a faroknak kellett erre jegyet adni, az érthetetlen.

  • August 18, 2017 at 12:57
    Permalink

    JAAA, és a legnagyobb poént elfelejtem, van olyan ember a világon, aki megbukott tesiből? mert akkor jelen!:)

    • August 18, 2017 at 14:44
      Permalink

      Én csak azért nem, mert olyant nem lehetett. Meg rosszul mutatott volna a jeles biziben.
      A bordásfal tetején behisztiztem a tériszonytól, kézenállásban fejre rogytam, a bukfenc végére a szőnyeg mellett voltam, a magasugrásnál lecövekeltem a léc előtt. Ha labdajáték volt, és beállítottak a kapuba elugrottam a labda elől, hogy meg ne üssön. Folytassam? 🙂
      A tesitanár megtiszteltetésnek, és hősi tettnek minősítette, ha végig sétáltam azt, amit a többiek futva tettek meg.
      De 50 +-os 50+-osként neki kellene állni futni. Cipő már van. :))
      És a power walking is jól ment a gerincműtétemig.

  • August 18, 2017 at 12:58
    Permalink

    Középsuliban olyan voltam, mint egy közepesen fejlett etióp hosszútávfutó: 178 centi és 53 kiló.
    Olyan távokat futottam gond nélkül, hogy csak na. Terep? Aszfalt? Tornaterem? Mindegy volt.
    Nagyon jó tesitanárunk volt, egy fősulitól örököltük, mindennek a technikáját elmondta, képekkel elmutogatta. Így tanultam meg a flop és hasmánt magasugrást is. 173 centi volt az egyéni csúcsom nekifutásból, három lépésesből pedig 160 felett.
    Ja és az a rohadás kötelező kínai tornacipő: fehér volt a kötelező és salakpályán fociztunk. Aki a következő tesiórára nem pucolta vakító fehérre, az aznap mezítláb futkorászhatott a teremben.
    Amikor kifutottunk a hegyoldalba, futott velünk 10-12 km-eket simán.

    • August 18, 2017 at 13:02
      Permalink

      53kg? nagyanyám a 2. vh után volt annyi. Igaz, terhesen.

      • August 18, 2017 at 13:04
        Permalink

        Mostanság olyan 75-78 kg a versenysúlyom, igaz azóta nőttem még 10 centit.

        • August 18, 2017 at 13:05
          Permalink

          Jó, de nem kell mindig magassarkút hordanod, anélkül is elfogadunk.

          • August 18, 2017 at 13:26
            Permalink

            ettől még hord időnként…

  • August 18, 2017 at 12:59
    Permalink

    A futicipő mellett emeljétek ki légyszi a jó sportmelltartó szerepét. Esetleg tesztelhetnétek is két őszibarackkal, vagy két kisebb sárgadinnyével. Kinek-kinek ízlése szerint.

  • August 18, 2017 at 13:00
    Permalink

    Az áltisis tornatanáromról formázták a Fehér tenyér edzőbácsiját. Agyba-főbe vert mindenkit.

    • August 18, 2017 at 13:07
      Permalink

      aztán ballagás után agyonvertétek és elástátok? most már elmondhatod, biztos elévült.

      • August 18, 2017 at 13:30
        Permalink

        Nem utáltuk amúgy. Valahogy akkoriban rendjén valónak látszott, hogy a rendetlenkedőket lepofozta meg jó dumája is volt. Sportiskola.

  • August 18, 2017 at 13:59
    Permalink

    aki harminc méternél többet fut, az más aljas dolgokra is képes 🙂

    • August 18, 2017 at 14:00
      Permalink

      Banyatáskástankos nyuggerfutásra gondolsz az ingyen 7-es buszhoz?

      • August 18, 2017 at 14:12
        Permalink

        például. de amúgy a buszsofőrök szerint, aki fut, az sportol, aki integet, az üdvözöl valakit, az utas az, aki a buszmegállóban vár.

        • August 18, 2017 at 14:18
          Permalink

          hát Angliában ha nem integetsz, nem biztos, hogy megáll

          • August 18, 2017 at 14:23
            Permalink

            romániában vidéken vannak ilyen maxitaxinak nevezett kisbuszok, alkalomszerűen járnak, kb menetrend nélkül, de elég van belőlük, hogy ha kiállsz az út szélére és integetsz, akkor előbbutóbb felvesz az egyik. random állapítják meg a viteldíjat is

  • August 18, 2017 at 14:21
    Permalink

    Akkor ha nincs semmi ortopéd gyösz a lábammal és nemfutóboltba vettem szépszínű, a global futótársadalom által jóra értékelt, átlagos/neutral cipőt akkor fasz vagyok?

    • August 18, 2017 at 14:26
      Permalink

      bármit és bárhogy tettél.

      • August 18, 2017 at 14:33
        Permalink

        Azoké, de menjen a faszom futoboltba hallgatni az eladókat, hogy igazából az én lábamra csak a negyvenrugos cipi lesz jó.

    • August 18, 2017 at 15:27
      Permalink

      Mivel nincs semmi ortopéd gyösz a lábaddal, soha nem is volt és egy deka felesleg nem volt rajtad az elmúlt harminc évben, szerintem a választ azért borítékolhatod 😀

      • August 18, 2017 at 15:32
        Permalink

        Jól értem, hogy az oviskori énemet fatshameoltad és még ontop leisfaszoz… ÁH!

    • August 18, 2017 at 15:32
      Permalink

      Nem, de minek vetted meg?

  • August 18, 2017 at 14:49
    Permalink

    Minden olvasói kérés így teljesüljön! 🙂
    Nagyon jó cikk lett.

  • August 18, 2017 at 14:56
    Permalink

    Nem olvasom el. Vagy inkább lehet, hogy mégis.

    • August 18, 2017 at 15:06
      Permalink

      én elolvastam. de nem tudom elhinni, hogy képes lennék fél órát futni. pedig a gyaloglást nagyon bírom.

      • August 18, 2017 at 15:08
        Permalink

        Én futok, hát szeretném azt mondani, hogy rendszeresen de inkább olyan váratlan módon.

        • August 18, 2017 at 15:12
          Permalink

          akkor te ügyes vagy. én a suliban utáltam, utána meg nem szerettem meg. pedig nem a mozgással van bajom.

          • August 18, 2017 at 15:35
            Permalink

            Mondjuk azt hozzáteszem, hogy sem zenét sem semmit nem hallgatok közben. Semmilyen kütyüm nincs. Mész előre, és kész. Ilyenkor szoktam átgondolni az összes tévedésem, a bevásárlólistát a teendőim. Nekem ez jött be.

          • August 18, 2017 at 15:40
            Permalink

            jó kikapcsolódás. én zenére szeretek jó tempóban gyalogolni. az már majdnem futás. csak rendszeresen kéne.

  • August 18, 2017 at 14:59
    Permalink

    Ha majd kifutottátok magatokat, akkor lehetne valami cikk a csajokról is:))

    • August 18, 2017 at 15:26
      Permalink

      Kimutattuk, hogy az olvasóközönségünk 33%-át a barkácsolás érdekli, 33%-ot a színház és 33%-ot a rákhalászat.

      Nem teljesen pontos a metrikánk, mert én csináltam, szóval elképzelhető, hogy igen elbasztam.

      • August 18, 2017 at 15:31
        Permalink

        Fogalmam nincs hogyan fogod ezek közé beszorítani azokat, akiket a banán érdekel.

      • August 18, 2017 at 15:31
        Permalink

        a sok reklámtól nő az olvasóközönség, és lehet, hogy valakit a bányászat izgat

        • August 18, 2017 at 15:35
          Permalink

          Áh, sose osztotok meg fácsén, csak néhányan. 🙂

          Minden szarról körbe kell énekelni a világban, aztán akkor megint emlékezik a társaság egy picit és körbenéz.

          Látványosan visszatér időként mind a hat látogató, alapjáraton meg hárman vagytok, minket is beleszámolva. Bernard nem nagyon nézi, amit ír.

          • August 18, 2017 at 15:37
            Permalink

            bocsi, fb-on semmit, pedig szívem szerint tenném.

          • August 18, 2017 at 15:45
            Permalink

            Viccen kívül hétről hétre szépen növünk, még ha nem is villámgyorsasággal, de egyre több embert fúj be a szél és szerencsére nem egyetlen helyről, hanem nagyon változatosan.

            Organikus kereséssel is ránk lehet már találni, mondjuk ezt nem nevezném épp gyakorinak.

          • August 18, 2017 at 15:53
            Permalink

            Egyébként simán leszűrhető, ha egyébként közönséget és látogatottságot akarsz, hogy mi az ami abszolút jó cikk, de a kivert lőtéri kutyát sem érdekli. Amihez csak hárman kommenteltek. Meg esetleg a cikkíró.

          • August 18, 2017 at 15:58
            Permalink

            Volt 0 kommentes posztom és 320-as is (azon meglepődtem, ki gondolta volna, hogy Margaret Cavendish alá ennyi komment jön?).
            Nem feltétlenül ez a mérce.
            Néha tök jó írni csak úgy.

          • August 18, 2017 at 16:01
            Permalink

            Szerintem én is pont ezt magyaráztam, csak rosszul fogalmaztam akkor.

          • August 18, 2017 at 16:16
            Permalink

            Van egy top tizes posztunk, aminél hat darab komment van. Meg amúgyis, a funról szól az egész.

          • August 18, 2017 at 16:29
            Permalink

            Mitől lesz top 10-es a poszt?

          • August 18, 2017 at 16:34
            Permalink

            A leglátogatottabb posztjainkról vezetünk statisztikát, hogy lássuk, hogy mi érdekli a látogatókat.

          • August 18, 2017 at 16:35
            Permalink

            az, hogy mit visel ez a lány a strandon több ezer ember szeme láttára

          • August 18, 2017 at 16:36
            Permalink

            Volt egy ilyesmi kísérlet is, nyilván gecinagyot ment, de nagy volt a bounce rate is.

          • August 18, 2017 at 16:11
            Permalink

            Semmi köze a kommenteknek a látogatottsághoz. Nem népszerű dolog, de így van.

          • August 18, 2017 at 16:28
            Permalink

            Jó. Akkor én ezt megteccikeltem, mintegy nyomatékosítva, hogy itt voltam ma és ez tetszett nekem. Sőt kommenteltem is.

            Egyébként megnézem a szart is. Nem erre az oldalra gondolok, hanem úgy általánosságban. Megnézem, de semmi több. Akkor most döntsd el a látogatottság a fontos, hiszen egy ostoba youtube videót is lehet, több ezren megnéznek vagy pedig a nézettségen kívül, a kommentelés, az osztás, a like. Mert szerintem ez összefügg.

          • August 18, 2017 at 16:33
            Permalink

            Nem mondtuk egy szóval sem, hogy az a fontos, de az igenis fontos, hogy legyenek visszatérő visitorok, mert ez nekünk visszajelzes. Nem összemérhető a youtube videókkal, az oldalunk tulajdonképp nem kap reklámfelületet és botok sincsenek, amik végignéznék.

          • August 18, 2017 at 16:46
            Permalink

            Valóban. Így gondolom én is. Nem céloztam semmi olyanra amit cáfoltál. De igen fontos a visszatérő látogatottság, amit érdekes cikkekkel ugyanakkor pörgős kommentekkel tudsz igazolni. Semmit nem mutat a kommentelés. Ebben egyetértünk. De valamennyi segítséget adhat arról, hogy mi érdekli az olvasóitokat. Nekem kb 25 esetleg 30 perc szabadidőm van reggelente. Ebben az etapban olvasom a híreket, az emaileket a fészt a lopótököt, hogy ki mit rajzolt rólam és mostanában már a Holdkompot is beszorítom.

          • August 18, 2017 at 19:40
            Permalink

            Ha demokrácia lenne, akkor ezzel sem lenne gond.

    • August 18, 2017 at 18:13
      Permalink

      Most azért visszanéztem, közel egy tucat posztom van kint különböző csajos témákban.
      És készül egy három részes vörös hajús miniszéria.

  • August 18, 2017 at 15:24
    Permalink

    vau remek Life Coach vagy.

    Na szóval annyit szeretnék ehhez hozzátenni, ha egyáltalán ez hozzátevés, hogy én futok, de semmi ilyen megfontolt, ésszerű alapja nincs. Egyszerűen kell valamit mozogjak, mert alacsony és hízásra hajlamos vagyok. Imádok enni. Egy ragadozó hedonista vagyok. Ez tűnt anno a legolcsóbbnak és a legegyszerűbbnek. Volt életem legjobb melója, ültem a párnás székben és korbáccsal vertem 10 pasit. Az átkuk egy év után, kb 10 kiló lett. Meghallottam, hogy bár tüdőre híztam volna, mert seggbe már most túl erős vagyok, na ott tört el valami. Kimentem egy salakos pályára és elkezdetem tűsarkúban topogni. Ez egy kis város. Odajött pár ilyen futkározó emberke, letörték a tűsarkot, dobtak egy pár cipőt, és onnantól futkározok.Futok kétszer egy héten. Fizikai munkát végzek, egy zöldséges boltban dolgozom, kihajtom a testem pont annyira amennyire kell. Már most jó cipőm van, szerintem. Nyilván lehetne jobb is, de ehhez a mennyiséghez szerintem elég ez is.

    Jól írtál vau.

  • August 18, 2017 at 15:35
    Permalink

    Hozzátenném, hogy a súrlódás meglepő dolgokra képes, ha nem megfelelő a ruházatunk. Sima bokszeralsó, vagy a hiánya szépen húsig tudja dörzsölni a belső combot. A felkészületlen laza pamutpólós maratonistáknak szépen vérzik a mellbimbójuk is.

    • August 18, 2017 at 15:36
      Permalink

      Ismertem olyan hülyéket, akik fürdőgatyában gyalogoltak haza a homokos tengerpartról, aztán nem győzték kenni neogranormonnal a combjukat.

      Kb. hasonló élmény, ha nekiállsz valami dörzsianyaggal futni.

      • August 18, 2017 at 16:55
        Permalink

        Milyen fasz turazik homokosan? 😛

    • August 18, 2017 at 15:37
      Permalink

      Valami olyan lengős boxerre gondolsz? Legutóbb nagyapámon láttam olyat. A nagyim szexinek találta.

    • August 18, 2017 at 19:43
      Permalink

      Vagy meztelenül kell futni vagy aláöltözetben:) Testhezálló kell

  • August 18, 2017 at 16:31
    Permalink

    túlsúllyal futsz, rábaszol

    • August 18, 2017 at 16:35
      Permalink

      Dehogy. Ha túltolod, mindennel rábaszol. Plusz mi a túlsúlyos?

      • August 18, 2017 at 16:36
        Permalink

        van ilyen BMI meg haskörfogat szerinti definíciója a túlsúlyosnak

        • August 18, 2017 at 17:55
          Permalink

          Én aszerint túlsúlyos vagyok, de azért futok heti kétszer nemkeveset, nemlassan.

      • August 18, 2017 at 16:48
        Permalink

        Nem engem kérdeztél, de BMI index+ 15% már túlsúly.

        • August 18, 2017 at 19:24
          Permalink

          Igen, de azt ők sem hiszik el, hogy frankó.

    • August 18, 2017 at 16:46
      Permalink

      Ne adj isten lefogyol!

      • August 18, 2017 at 17:01
        Permalink

        térdporcból pár dekát

        • August 18, 2017 at 17:03
          Permalink

          Ideális térdporc súly?

  • August 18, 2017 at 16:51
    Permalink

    Max ha megkergetnek, de még akkor is meggondolom, mert annyira lusta vagyok.

  • August 18, 2017 at 16:54
    Permalink

    Akkor jövő héten már maraton!

    • August 18, 2017 at 17:05
      Permalink

      2018 04 19

      • August 18, 2017 at 17:10
        Permalink

        Bepróbálod?

        • August 18, 2017 at 17:11
          Permalink

          Talán a távra még rátudnék könnyekkel és takonnyal készülni, de maga Boston kurva messzinek tűnik 🙂

          • August 18, 2017 at 18:56
            Permalink

            Voltam egyszer 50 km-es teljesítménytúrán (addig 20-30-akat mentem). Én csak gyalogoltam, de voltak, akik végigfutották. Kb. 40 km-nél átestem a holdkompon (ugyebár), utána már szárnyaltam.
            Namost másnap csak úgy tudtam kimenni WC-re, hogy kigördültem oldalra az ágyból, mert felülni azt nem tudtam, elkúsztam négykézláb a klotyóig és felhúzódzkodtam.
            Mindent összevetve kurva jó volt.

          • August 18, 2017 at 19:05
            Permalink

            Van egy egész érdekes, sokak által tényként kezelt evolúciós vonatkozás.
            Az emberi fejlődés során két nagy lépés volt: az egyik, amikor az agy elkezdett fejlődni a ragadozók által hátrahagyott, fehérjében dús táplálkozás miatt, ami az eszközhasználatot erősítette, hiszen a csontvelőt valahogy ki kellett nyerni a még friss dögökből. A másik a két lábra állás, ami ugyanezt segítette, hiszen azon túl, hogy a homo erectus két lábra állva messzebbre látott és észrevette a rá vadászó ragadozókat, egyúttal felszabadította a két kezet, amikkel a csontvelőt ki tudta kalapálni.
            Ehhez 3 millió évnek kellett eltelnie, hogy az ember ismét négykézlábra ereszkedjék.

          • August 18, 2017 at 19:06
            Permalink

            Mert a velős pirítós nagyon könnyen hozzáférhető. Gyakran kívánom meg négykézláb is.

            A kör bezárult.

          • August 18, 2017 at 19:22
            Permalink

            Szegény kutákat csonttal etetik, miközben nem a legjobb ötlet:) A xilites édességekről nem beszélve, az kifejezetten halálos a számukra. A vadászgörényeknek se adjunk.

  • August 18, 2017 at 19:47
    Permalink

    Jó volt itt 🙂
    Majd még benézek, de most megyek tekerni.

    kézcsók

  • August 19, 2017 at 12:14
    Permalink

    Futást továbbra sem, szorrika. Esetleg bicózást kellene felvenni a repertoárba.
    Na tegnap csajos napon voltam, ruházkodtunk. Sajnos a fullosan (kegyetlenül, az kifejezőbb…) megvilágított próbafülkében egy-két szoknya nem azt mutatta, amit szerettem volna. Rá kell feküdni megint az izmosításra, mert 1-2 hónap lazaság és plötyibb lesz az ember. 🙁

Comments are closed.

%d bloggers like this: