Megmagyarázhatatlan eltűnések II.

Most pedig következzék az eszkimó falu, Roanoke, és a Mary Celeste esete.

 

1930-ban történt, hogy egy egész falu eltűnt.

Joe LaBelle prémvadász meglehetősen jóban volt a 2000 lakosú eszkimó faluval, az Angikuni-tó partján. Szőrmét szállított nekik élelemért cserébe, néha napokat töltött velük. Szánja most is tele volt prémekkel, és már előre örült a viszontlátásnak. Tisztelte és szerette keményen dolgozó inuit barátait, mivel saját bőrén tudta, mit jelent a hidegben és fagyban dolgozni.

Ahogy közeledett a falu felé, kezdte magát furcsán érezni. Jól táplált, erős kutyáit máskor már messziről üdvözölték a falu kutyái, de most egy vakkantás sem hallatszott a falu felől. Emberek sem mozogtak a kunyhók között – egyetlen kihalt némaság volt a táj.

Joe nem az az ember volt, aki könnyen megijed. A sok vadonban töltött magányos év megedzette. Hótalpakat csatolt, kutyáit kikötötte, és elindult, hogy körbenézzen.

Amit látott, annyira hihetetlen volt, hogy fel sem akarta fogni. A falu egyszerűen kihalt volt. Sehol nem talált senkit. Sem a vadászokat, sem nőket, gyermekeket, de még az öregek és betegek is eltűntek.

Joe gondolkodni próbált. Azt még hihetőnek találta, hogy a férfiak mind elmentek vadászni – ebben az esetben is furcsa lett volna a dolog, hiszen a nőket és gyermekeket semmiképpen nem hagyták volna felügyelet nélkül -, de hogy az egész falu eltűnjön?… Mészárlásnak sem volt semmi nyoma. Sem holttestek, sem vérfoltok. Az egyik kunyhóban még lelt némi meleg hamut, a felette lévő kondérból elforrt a leves. Egy másik kunyhóban pedig egy félig kész kabátot talált, amelybe bele volt öltve a tű, mintha készítője varrás közben tette volna le a ruhadarabot.

Talán elmenekültek valami miatt a falu lakosai? Képtelenségnek hangzott, Joe mégis ebbe vetette a józan ész utolsó reményét. Ez a remény azonban csak addig tartott, amíg bele nem botlott az első kutya hó alatt heverő tetemébe. A szerencsétlen állat éhenhalt, csakúgy mint társai, tetemüket aztán belepte a hó.

Joe az éjszakát a faluban töltötte. Kutyái éberen őrködtek, ő maga pedig készenlétben tartotta megtöltött karabélyát. A hajnal első fényénél elindult Churchillbe, amilyen sebesen csak tudott. Odaérve jelentést tett az esetről a Kanadai Királyi Hegyi Csendőrségnél, majd egy különítményükkel együtt visszament a helyszínre.

A különítményesek ugyanúgy a fejüket vakarták, ahogy a prémvadász is. Emberi nyomokat ők sem találtak, ezért hát spekulálni kezdtek, mi történhetett. Ismerték az inuitokat, ezért kizártnak tartották, hogy az egész falu elköltözött volna. Erre utalt az is, hogy a vastagabb és melegebb ruházatok mind a kunyhókban voltak. Ha a férfiak vadászni mentek volna, ők valóban csak a könnyebb ruházatot vitték volna magukkal, de a nők és gyermekek is eltűntek, őket pedig biztosan nem hagyták volna meleg ruha nélkül utazni.

Amikor már végképp semmi nem jutott az eszükbe, az egyik csendőr tétován megpendítette a medvetámadás ötletét. Társai csak azért nem röhögték ki, mert még mindig ez lett volna a leghasználhatóbb ötlet, ha ez ellen is nem szól néhány tény.

Az éhenpusztult kutyák mind ki voltak kötve. Támadás esetén minden gazda azonnal eloldozta volna az ebeket, fegyvereiket mind kézbe vették volna, a nőket és gyermekeket elrejtik. Ráadásul a támadásnak nyoma kellett volna, hogy legyen, de semmi nem utalt erre. A csendőrség eget-földet megmozgatott (kétezer ember eltűnése nem éppen tyúktolvajlás), de nem akadtak az inuitok nyomára.

Az egyetlen használható nyomot Armand Laurent francia-kanadai farmer adta. Armand a fiaival együtt szintén a tóparton lakott, nem messze a falutól. Amikor a csendőrség kikérdezte, tud-e valamit az ügyről, Armand megemlítette, hogy egy nap, kora délután (nem sokkal azelőtt, hogy LaBelle a faluba ért), ő és fiai valami ‘fényes, ragyogó repülő tárgyat’ láttak a falu fölött. UFO-k vitték volna el a falu lakosait?

A rejtély legborzalmasabb részlete a falu temetője volt. Amikor egy tisztviselő javaslatára megvizsgálták a sírokat, egyikben sem találtak emberi maradványokat. Ami eltüntette a falu élő lakóit, eltüntette őseik csontjait is.

 

Roanoke:

Roanoke története 1584-ben kezdődött. Sir Walter Raleigh, I. Erzsébet angol királynő parancsát követve expedíciót vezetett Észak-Amerika keleti partjainál (a későbbi Virginia állam területén) Útjáról növényeket, állatokat vitt haza magával, és két őslakos amerikait, magyarán indiánt is. Így aztán 1585 és 1587 között a gyarmatosítók két csoportja is útrakelt, hogy Roanoke szigetén telepedjenek le (ma: Észak-Karolina területe)

Az első gyarmatosító csoport nem járt sikerrel. Sokat hadakoztak a környékbeli indiánokkal, és élelmiszerkészletük is kevés volt. Őfelsége kalóza, Sir Francis Drake feléjük került a karibi szigetvilágban tett kiruccanása után, és amikor látta, milyen állapotban vannak a gyarmatosítók, felajánlotta, hogy hazaviszi őket. Nem mondtak nemet.

1587-ben útnak indult a gyarmatosítók második csoportja. Ők kényelmesebben berendezkedtek, és a helybeli indiánokat (Kroatánok, az algonkinok törzséből) is barátságosnak találták. Az egyik telepes gyermeke, egy kislány, itt született meg.

A gyarmatosítók megpróbáltak a többi indián törzzsel is közelebbi kapcsolatba kerülni, de ez sajnos nem vezetett eredményre, sőt egyik társukat, George Howe-ot meg is ölték az indiánok. A telepesek vezetője, John White úgy döntött, visszamegy Angliába, és hoz még magával embert, erősítésképp. Induláskor megegyeztek: ha bármi rossz történik a telepesekkel, máltai keresztet karcolnak egy fába.

John White 1590-ben tért vissza. A telep kihalt volt; életnek semmi nyomát nem találta. Mindenki eltűnt. John White lánya, veje, és unokája is, aki a telep első szülötte volt. A kétségbeesett apa és nagyapa a máltai keresztet kereste a fákon, de nem találta. Talált viszont mást.

A telep kapuoszlopába vésve a ‘Croatoan’ szóra bukkant, egy közeli fán pedig a ‘Croa’ szótöredéket. Ettől eltekintve semmi másra nem akadtak.

A legkézenfekvőbb magyarázatnak az tűnik, hogy a telepesek John White késlekedése miatt az éhhalál szélére kerülhettek, és emiatt szövetségre léphettek az indiánokkal, beleolvadtak azok törzseibe. Erre utal, hogy pár évvel később a keresztény vallás nyomai és rítusai felbukkantak egyes törzseknél.

 

A Mary Celeste:

Mondanám, hogy a kedvenc kísértethajóm, de ezt a megtisztelő címet a Great Eastern viseli. (Lesz majd poszt). Amúgy tudtátok, hogy hajót nem szabad átkeresztelni? Balszerencsét hoz.

Vissza a kedves hölgynevű hajóhoz, fajára nézve brigantin. Történetét kívülről illik tudnia mindenkinek, aki valaha is foglalkozott kísértet-, szellemhajóval, eltűnésekkel, paranormális jelenségekkel, et cetera.

A Mary Celeste Benjamin Briggs kapitánnyal 1872. november 7-én futott ki New York kikötőjéből. Ipari alkoholt szállítottak Genovába, Itáliába. A fedélzeten a kapitány feleségével (Sarah E. Briggs) és kislányával  (Sophia Matilda, 2 éves) együtt összesen tízen voltak. Briggsék hétéves fia otthon maradt. Sarah magával vitte a hajóra harmóniumát, varrókészletét, és kislánya játékait is. Minden egybevéve, kellemes, családias hajóútnak ígérkezett a dolog. A legénység kedvelte a kapitányt, aki ennek tudatában nyugodtan magával vihette fiatal feleségét és a kislányt.

 

A legénység tagjai:

Albert G. Richardson, elsőtiszt

Andrew Gillings, másodtiszt

Edward Head, szakács és hajósinas

Volkert Lorenzen

Boz Lorenzen

Arian Martens

Gottlieb Goodschaad

December 4-én a Dei Gratia észlelte a hullámokon hánykolódó Mary Celeste-et.  Kb. két óra hosszat figyelték a hajót,de leadott jelzésekre senki nem válaszolt. A kapitány, David Reed Morehouse úgy döntött, hogy átküld három embert körülnézni. Morehouse régi jó barátja volt Briggsnek, így a hajóskötelességen kívül a baráti aggodalom is motiválta.

Oliver Deveau a Dei Gratia elsőtisztje volt az egyik, aki az elhagyatott hajó fedélzetére lépett. Leírása szerint a Mary Celeste jó állapotban volt, bár a hajó ‘leginkább egy rakás vizes káosz’-nak tűnt. A kapitány ágya olyannyira vizes volt, hogy abban csak alapos szárítás után lehetett volna pihenni. A fedélzeten talált ruhák közül mindössze azok maradtak szárazak, amelyek egy ládába voltak zárva. A két szivattyú közül csak az egyik működött, a fedélzetközben pedig víz volt található. A hajózási könyvek, a szextáns és a kronométer eltűntek, ahogy a mentőcsónakok is. Akadtak olyan híradások is, hogy a tea még gőzölgött a csészékben, illetve, hogy egy macska békésen szundikált egy lábas tetején, de ezek inkább már a képzelet szüleményei.

A hajónapló utolsó bejegyzése november 25-éről kelt, és ennek tanúsága szerint a hajó még épségben elérte az Azori-szigetek Santa Maria szigetét.

Nem megyek bele a részletekbe, hogy pontosan mennyi víz volt a fedélzetközbe, illetve mekkora és milyen sérüléseket véltek találni a hajón. Egyvalamire azonban még kitérek: a fedélzeten talált véres kardra, aminek segítségével egy bizonyos Flood nevezetű ügyész később bebizonyította, hogy mekkora marha.

A hajó, ahogy fentebb írtam, ipari alkoholt szállított, 1700 hordócskával. Az 1700-ból kilencet találtak üresen. Briggs kapitány ekkor szállított először alkoholt. Ez azért fontos, mert az alkohol a lehetséges magyarázatok közül kettőben is jelentős szerepet játszott.

Mr. Frederick Solly Flood királyi ügyész nem hitte el a Dei Gratia történetét a Mary Celeste-ről (a legénységet egyébként kitüntették, amiért mindkét brigantint épségben kikötőbe szállították) Flood meg volt győződve, hogy biztosítási csalás, vagy még valami rosszabb is történt. Ő egyébként a biztosítótársaság alkalmazásában vizsgálta ki az ügyet.

A jelentések egy kardról is szóltak, amelyet a fedélzeten találtak. Flood képzelete beindult, és mivel felismerte a lehetőséget, hogy a Mary Celeste vállán belovagolhat a hírnévbe (elnézést a képzavarért), meg is ragadta az alkalmat.

Először azzal próbálkozott, hogy bebizonyítsa: a legénység fellázadt Briggs ellen, megitta az alkoholt, és lemészárolta a kapitányt és családját. Amikor kijózanodva magukhoz tértek, a rettenettől elborzadva elkötötték a mentőcsónakokat, majd kisodródtak a tengerre, a halálukba.

Flood alighanem a hasát dörzsölte az elégedettségtől, hogy milyen elméletet hozott össze.  Bizonyítékként a véres kardot, és a kilenc üres hordót hozta fel. Amikor tudomására jutott, hogy az ipari alkohol enyhén szólva sem viselkedik úgy, mint a ‘rendes’ alkohol, tehát a legénység percekkel a fogyasztása után szörnyen rosszul lett volna, nagyon gyorsan elméletet váltott, és immár a szerencsétlen Dei Gratiára, illetve annak legénységére akarta ráhúzni a – stílszerűen -, vizes lepedőt. Új elmélete szerint a két kapitány összeveszett, ezért Morehouse lemészároltatta Briggset és embereit, a mentőcsónakokat kidobatta, a szextánst és a hajózási könyveket pedig eltüntette. A kilenc hordó alkoholt is ő önttette a tengerbe, hogy történetét, miszerint ők egy elhagyatott hajót találtak, hihetőbbé tegye. A biztosítási pénzt aztán szépen felnyalták.

Erre az elméletre azonban már többen is felkapták a fejüket. Morehouse-t szerették és becsülték, teljességgel kizártnak tartották, hogy biztosítási csalásért leölette volna régi barátját.

Flood a véres kardot ‘lengette meg’, mint bizonyítékot. Oliver Deveau elsőtiszt látta a kardot, viszont vért sehol. A kardot előszedték, némi citrommal megtisztították, és kiderült, hogy a vérfoltok nem más, mint rozsda. Ekkor hangzott el a bizonyos mondat, miszerint ‘Mr. Flood úgy tűnik, túlélte mentális adottságai józan állapotát

Floodot végre kivonták a forgalomból, és a Dei Gratia legénységét kitüntették, amiért mind a két hajót épségben és biztonságban visszajuttaták a kikötőbe.

 

A legvalószínűbb magyarázat:

Valami történhetett a hajón, ami a legénységet pánikba sodorta, és emiatt elhagyták a hajót. Mindenképpen önszántukből tették, tehát nem UFO-k, vagy kalózok, esetleg mentális problémák hatására.

Hogy miért cselekedtek így, erre két magyarázat lehetséges:

Az alkohol, ha meggyullad, rövid ideig nagy lánggal ég. Előfordulhatott, hogy valamelyik hordó tartalma meggyulladt. A legénység megrémült a tűztől, és menekülni próbáltak. A kapitány siettében felkapkodta a legfontosabb dolgokat, és a mentőcsónakokon elhagyták a hajót. Amikor látták, hogy a hajó nem gyullad ki, megpróbálhattak visszajutni, de már túl messzire sodródtak.

A víz a fedélzetközben abból származhatott, hogy a Mary Celeste viharos napokat is látott a tengeren. A legénység azt gondolhatta, hogy süllyed a hajó, ráadásul az egyik szivattyú is elromlott. A hajó elhagyása mellett döntöttek, mint tudjuk, értelmetlenül.

Szomorú utójátéka a dolognak, hogy 1873-ban két mentőcsónak sodródott partra Spanyolországban. A két csónakban összesen hat, erősen oszlásnak indult emberi testet és egy amerikai zászlót találtak. A testeket soha nem azonosították.

  • The Winter Soldier ⭐

    Azért az rémisztő, hogy ahogy utánolvasom a Mary Celeste történetét, megszólal a rádióból a Titanic főcímdala.

    • D. Pin Trouble

      Mondjuk az bármely random időpillanatban rémisztő

  • 

    Teljesen nyilvánvaló, meghajlott a tér, elvékonyodott a multiverzumok közötti határ, és véletlenül észre sem vették, hogy átcsúsztok egy szomszédos tér-idő síkba.

    • D. Pin Trouble

      Ugyanaz a tér-idő kapu lehetett, amibe előbb-utóbb menthetetlenül becsusszan a háztartásomban előforduló összes mérőszalag meg sniccer.

      • 

        Meg az összes fél pár zokni.

        • D. Pin Trouble

          Evidentikus, bár ennek a jelenségnek a latenciáját jelentősen lehet fokozni rengeteg pár egyforma zokni beszerzésével.

          • 

            Már jó ideje nem veszek egy pár zoknikat, hanem legalább két-három egyforma párat egyszerre, így elodázhatom a problémát, ha nem is örökre, de pár extra hetet biztosan nyerek vele.

      • vau

        Meg a fizetésem.

        • 

          khmm…. khm… khalixpreskhm.. khm…

    • vau

      Nekem is ez tűnik a legvalószínűbbnek.

  • mokusON

    Nem akarok ünneprontó lenni de 2000 fő egy eszkimó falunál inkább a világváros kategória mint falu. Utána olvastam és 6 sátor állt összesen abban a faluban, ami 25 fős lakosságot jelent. Ennyi meg kb bárhová mehetett.

  • taro

    kurva nagy tűznek kellett lennie abban a sátorban, ha a hamu még meleg volt, de a kutyák kint már éhenhaltak.

    • D. Pin Trouble

      Az iglu meglepően jól szigetel 🙂

      • taro

        persze, de nem ennyire, ráadásul sátrakról/kunyhóról volt szó

    • egyedi

      nem kell mindent észrevenni… :))))

      • taro

        jól van na, a részletek rabja vagyok

    • vau

      Meg azért jópár napos eltáv lehetett, ha a kutya éhendöglött ÉS belepte a hó.

    • The Winter Soldier ⭐

      Úgy örülök, hogy mindig akad szakértő 🙂

  • Gab

    Egyszer hajnali 2-kor elindultam haza, a gyalog 10 percre lévő vendéglátóipari egységből. Délelőtt 10-kor ébredtem fel a Népstadion úti metró megálló székein. Az első busz ( amiről még át kellett volna szállnom még egy buszra, és utána metró ) 5 óra után indult, de többen látták, hogy hazafelé indultam el.
    Mondjuk én legalább nem tűntem el, de tuti idegenek raboltak el:)

    • D. Pin Trouble

      rossz gombot nyomtál a teleporton

      • Gab

        Mondjuk volt olyan is, hogy a Vezér sörözőből a túloldali rendőrkapitányságra teleportáltattam magam. De arra kaptam írásos magyarázatot is:)

    • egyedi

      egyszer én is az ágyamban ébredtem, pedig buliban voltam, és nem rémlik, hogy haza mentem volna.
      mondjuk, hogy idegen vitt haza az biztos

  • vau

    “A Mary Celeste Benjamin Briggs kapitánnyal 1872. november 7-én futott ki New York kikötőjéből. Ipari alkoholt szállítottak Genovába, Itáliába.”

    Eltűnéses sztori, ipari alkohollal kezdődik az olaszoknál. Végig se olvasom, de már tudom, hogy ellopták.

  • vau

    Van egy durva feltűnéses sztorim tegnapról amúgy.

    Megbeszéltem egy barátommal, hogy elmegyünk a megszokott sörözőnkbe megünnepelni az előléptetését, ami már régóta esedékes volt. Minden rendben ment, hazaértem a munkából, elintéztem egy pár telefont, megírtam egy jó csomó emailt, ránéztem a holdkompra, hogy épp melyik része omlott össze, írtam a szerkesztőségnek, hogy nincs nyolcórás cikk, ezért szedjék össze magukat, mert én elhúzok a picsába.

    Telefonáltam a haveromnak, hogy találkozzunk ott és mivel ő messzebbről jött, szóltam, hogy ha már a közelben van, csörögjön és hívok egy taxit, amivel számításaim alapján pont egyszerre értünk volna oda. Na, több se kellett, otthon megvacsoráztam (ilyen teljes kiőrlésű kenyeret ettem, vajat meg némi sonkát, sajttal), ittam egy nagy pohár kólát hozzá (a cukormenteset szeretem, nem teljesen világos régóta, hogy miért) és leültem a kanapéra. Minden más dolgot elintéztem, amikor jön a telefon. Na mondom idő van, de pont nem sikerült felvennem, mert mire odaértem, letette. Hat perc telt el (láttam a nem fogadott híváshoz képest), ezért gyorsan vissza is hívtam. Mondta, hogy busszal jön és nem villamossal, tehát igyekeznem kellett.

    A diszpécser elsőre felvette, szóval nem nagyon aggódtam, kérdezte, hogy hova megyek, elmondtam és zenét játszott a telefonba. Na itt kezdtem aggódni, de végül gyorsan válaszolt, hogy öt perc múlva ott a taxi. Felkaptam egy pulóvert meg a kabátomat és már el is indultam. A taxisofőr ilyen mufurc alak volt, ha jól emlékszem az enyhe időjárásról beszélgettünk, meg hogy a kártevők a mezőgazdaságban milyen károkat okoznak, ha nincs megfelelő fagy, ami megritkítaná a lárváikat. Utólag eszembe jutott, hogy ez biztos a madár és halpopulációra is pozitív hatással van, szóval hosszútávon biztosan kiegyensúlyozottabb a jelenség. Kitett a helyszínen, készpénzzel fizettem, mert pont levettem előtte pénzt, mert az egyik bevásárlóközpontban ebédeltem vasárnap és ott nem lehet kártyával fizetni, mert szerintem az egész központ adócsalással foglalkozik. Kifizettem, adtam egy kevés borravalót és kiszálltam.

    Megcsörgettem a srácot és felkészültem, hogy kicsit még biztos ácsorognom kell kinn. Bemenni nem akartam, mert kellemes volt az este, épp eleget fogok időzni a kocsmában a sör mellett, szóval úgy döntöttem, hogy kint megvárom. Kicsörgött a telefon, de nem vette fel egyáltalán. Megijedtem. Újrahíváson gondolkoztam, de eszembe jutott, hogy ha nem hallotta az előzőt, akkor az újabbat se biztos, hogy fogja, felesleges, meg nyilván nem fog többször visszahívni, ha hívogatom. De szerencsére ekkor a sarkon feltűnt jellegzetes járású barátom, akivel kezet fogtam, vetettünk egy pillantást az aznapi sörválasztékra és lementünk és ott volt bernard is.

    • D. Pin Trouble

      Roppant érdekfeszítő, mesélj még

      • vau

        Épp írta a nyolcórás cikket, jót nevettünk, kicsit privátban dumcsiztam a haverommal, aztán együtt bebasztunk.

        • D. Pin Trouble

          Jól van, a happy end mindig fontos.

          • Kolyok12

            azt nem írja, hogy kiverték egymásnak.

          • 

            Ismerjük már egymást itt annyira, hogy azt mondani sem kell, mindenki hozzáteszi magában.

          • D. Pin Trouble

            Én itt mostan elhatárolódok mindentől és mindenkitől.

          • 

            Ez itt nem a prűdség helye.

          • D. Pin Trouble

            Én azért a végsőkig próbálok gentleman maradni.

          • 

            “a végsőkig”
            értjük mi… ehhehehehe…. ( ͡° ͜ʖ ͡°)

    • Kolyok12

      ebből csinálhattál volna egy posztot is, csak valami tanulságot találj ki a végére

      • vau

        kikopizom.

    • mokusON

      a végére írd oda, hogy : viszont ami ezután következett, arra senki nem számított.

    • Bernard Black

      tulajdonképpen az a kocsma a szerkesztőség, én meg túlóráztam.

      • Gab

        Ó, akkor a pénztárgép a szerver?

  • Erzsébet Kis

    Nagyon tetszik ez a sorozat, de ha a végére értél, nem szentelnél egy fejezetet a fél pár zoknik rejtélyének is? Bizton állíthatom, minden háziasszony (vagy háziember) érdeklődésére számot tarthatnál azzal is. 🙂

    • The Winter Soldier ⭐

      Annak viszont tudom a megoldását, és ez nem vicc.

      • egyedi

        akkor lehetne ez az esti poszt, csak hogy éjszaka jobban tudjunk aludni? 🙂

        • The Winter Soldier ⭐

          Felőlem. Ne velem beszéljétek meg.

          • egyedi

            hova kell írni? :))

          • The Winter Soldier ⭐

            Bernardnak, de fentebb írta, hogy tőle oké a dolog.

          • Bernard Black

            tőlem lehet 🙂

          • The Winter Soldier ⭐

            Oké, akkor este… Fél tizenegy oké?

          • Bernard Black

            későn van az már

          • The Winter Soldier ⭐

            Akkor holnap lesz, mert alig élek.

      • Erzsébet Kis

        ???? Este pezsgőt bontok, ha működik.

    • ✪☼­­

%d bloggers like this: