Mészárlás és tűzparancs
Mialatt a posztot írom, Wu Jing és Frank Grillo éppen elpicsázzák egymást.
A Wolf Warrior 2. című, kínai blockbuster kibaszott nagyot szólt; pillanatok alatt a valaha volt legnagyobb bevételű kínai film lett, világszinten 870 milla dollárt kaszált, s mindezt töredéknyi költségvetésből. A 2017es filmek közül a Szar Warsz Utolsó Jetijét, és a Csodacsajt simán lesikálta a színről a picsába, maga mögé küldte a balfasz Galaxis Őrzői kettőt meg a béna Thor: Ragnarököt. Egyetemes szinten elsüllyesztette a Titanicot, az Avatárt, és a Jurassic Parkot. A bevétel legnagyobb részét Ázsiában szerezte, és ez elég ijesztő jel lehet az amcsi filmpiacnak, megrengetve cseppet a filmkészítői egyeduralmat.
A sztori piszok egyszerű, a lényeg azok a pofozkodós-lövöldözős jelenetek, amelyek a modern Kína válasza a nyolcvanas évek amcsi akciófilmjeire. A nyitójelenetben a főszereplő Wu Jing – aki nem mellesleg a rendező is -, víz alatti kungfuban tanítja meg a világ rendjét pár rosszfiúnak.
Wu karaktere, Leng Feng egy becsületétől megfosztott, leszerelt kínai tiszt, aki Afrikában próbálja megtalálni lelke nyugalmát, miután ült pár évet gyilkosság miatt, ezalatt pedig – szintén katonatiszt – barátnője eltűnt egy bevetés alatt. Miután polgárháború tör ki fogadott hazájában, és a helyi lakosokat szakadár lázadók mészárolják halomba, Feng jelentkezik egy öngyilkos küldetésre; frontvonal mögött rekedt civilek megmentésére indul. A képbe szépen bejön még egy gyilkos afrikai kór, egy kínai orvos, aki kifejlesztette az ellenszert, és egy féreglelkületű zsoldos a mocsok bandájával; na, őt játssza Frank Grillo.
Kicsit elfogult vagyok, ha Grillóról van szó, de annyira, hogy külön lesz majd róla poszt. A karaktere, Big Daddy, tulajdonképpen egy szép nagy klisé, de Grillo becsülettel eljátssza, olyan súlyt és mélységeket adva a figurának, olyan sötét, sugárzó intenzitással, hogy tökéletes ellenpont lesz a keserűségtől és hazafiasságtól lángoló Lengnek. Big Daddy egy szaralak. Az emberélet neki semmi – Leng pedig túlságosan is sokat vesztett már, és nem akar még többet kockára tenni. Amikor pedig ők ketten szembekerülnek, csak kis ideig képviselik az egymással szemben álló két oldalt – a harc hamar személyessé válik, és onnantól elvakult, dühödt, elementáris ősi harcban csap össze a két férfi.
Ez alatt a jelenet alatt szól ez a gyönyörű zene, szerzője az amerikai zeneszerző, Joseph Trapanese. Ahhoz képest, hogy Big Daddy és emberei éppen berombolnak egy gyárba (szó szerint, néhány tankkal), és ott kábé halomra lőnek-taposnak, akit csak érnek, majd utána kurva nagy lövöldözés és verekedés van, a zene maga egész nyugisan indul, és csak később kezd akciós lenni. Kedvenc részem 3:03-tól indul, ez a motívum a filmzene főtémája.
https://youtu.be/irbecSfRAK4
A filmet sokan bírálták nacionalizmusa miatt, kínai propagandának tartva, és ebben talán van is némi igazság, de erre pont én mondom, hogy az USA kussoljon az Amerika Kapitány filmekkel, és akkor gondoljunk arra is, hogy minden kibaszott alienes filmben az amcsik az okosak.
Propaganda, mi? Apátok faszát.
(a posztképen Frank Grillo, Wu Jing, és Sam Hargraves stunt master)
