Midász lakomája
1957-ben egy csomó kaját találtak Törökországban. Meg egy hullát.
A régészek először azt hitték, hogy Midász király sírját találták meg, de valószínűbb, hogy a király apjának, Gordiusnak a nyughelyére bukkanhattak – korban legalábbis stimmel a dolog, az biztos, hogy az illetőt uralkodói temetésben részesítették, és a biztonság kedvéért a halotti torból is csomagoltak neki az útra. A sírban egy csomó bronz ivóedényt és efféléket is találtak, de az ötvenes években még nem tudták megfejteni, hogy ezek mit tartalmazhattak.
Az ezredforduló környékén viszont már eljutott odáig a tudomány, hogy nagyjából meg lehessen állapítani, milyen ételeket készíthettek be a halott király sírjába. Egyébként ezek az edények egészen csinos holmik, ilyenek:

Ezekből pedig sört ittak. Vagy bort. Vagy mézsört. Vagy valójában mindhármat: az edényekben méz- sör és bormaradványokat találtak, valószínűleg nem azért, mert felváltva itták őket, és nem akartak mosogatni, hanem azért, mert ezt a koktélféleséget itták. A többi edényben lencse, kecskehús és fűszernövények nyomait fedezték fel, ezek alapján pedig 2000-ben díszvacsorát szerveztek a Penn Múzeumban – Midász-módra. Na, egy ilyenre egyszer elnéznék, az biztos, a sör-bor-méz koktél sem hangzik rosszul, pláne úgy, hogy a főzetet Patrick McGovern régész-kémikus-valami vezetésével a többszörösen díjnyertes Dogfish Brewery készítette el. A korabeli sörökhöz még nem használtak komlót, ehelyett sáfránnyal ízesítették a főzetet, ami állítólag baromi jól sikerült. Kedvem is támadt megkóstolni, Amerikában egy ezres alatt kapható egy üveg, majd valamikor elnézek a kedvenc sörboltomba, ha van, írok róla. Nem ez az egyetlen történelmi sör a főzde kínálatában: „Dr. Pat” és a Dogfish egyik alapítója, Sam Calagione ezután többször is együttműködtek – már Midász elixírje is elég érdekesen hangzik, kakukkfűméz, enyhén pörkölt maláta, szőlő és sáfrány kell hozzá, nincs túl nagy összehasonlítási alapom, de valószínűleg a többi ős-sör kevésbé volt felvágós. Persze ha valakinek az érintésére minden arannyá változik, érthető, hogy nem éri be egy Kőbányaival.

A menü többi része is egész jól hangzik: a főétel bárányos-lencsés ragu zöldségekkel, ánizzsal, köménnyel és kakukkfűvel, mellé humuszféle fokhagymás babpürét lehet enni lepénnyel, esetleg egy olyan salátát, mint a mai török meze, de volt csirkehúsos-ribizlis dolmades és kecskesajt is aszalt barackkal. Nem hangzik rosszul, még ha a szakács fantáziája el is szaladt itt-ott, na.
A múzeum mindenesetre megosztotta az érdeklődőkkel a recepteket is, így bárki kipróbálhatja otthon is, milyen lehetett Gordius vagy Midász lakomája.


38 comments