Miért megy a svájci az erdőbe?
A zöld tündért keresi, és jó eséllyel meg is találja, már Val-de-Travers környékén indul útnak.
Az abszint egy hírhedt alkoholféle, a legtöbben valószínűleg ismeritek, ha máshonnan nem, a From Hell című filmből, ami nem is volt olyan rossz, mint amilyen lehetett volna, vagy a szörnyű házibulik kellékeként, ahol úgy hivatkoztak rá, hogy ez bizony a világ minden civilizált országában be van tiltva, és nézd, milyen bitang erős. És tényleg be is volt tiltva, ugyanis azt hitték, hogy a fehér ürömben található tujon fogyasztásától az ember megőrül, ezt ugyan nem sikerült bizonyítani, de az biztos, hogy mint a legtöbb gyógynövény, az üröm is okozhat panaszokat, ha két pofára zabáljuk, az abszint esetében viszont nincs erről szó (egy hetvenakárhány százalékos piától egyébként is esélyes, hogy lesz valami bajod, ha folyamatosan azt fogyasztod). Nem is a franciák találták fel a spanyolviaszt, az ürmöt nálunk is használták ürmösbor készítésére, de gyógynövényként féregűzőként is, ehhez jól passzol a túladagolás egyik mellékhatása, az eszelős fosás is.
Mindegy is, 1859-ben jelent meg az első olyan tanulmány Franciaországban, amely szerint az ország végromlását nem egyszerűen a pia, hanem az elmebajt előidéző abszint okozza, nemsokára be is tiltották az italt, persze azóta is hamisítják, annak ellenére, hogy legkésőbb 2010-től már az eredeti recept szerint is lehetne gyártani, de az nyilván drágább, mint a zöld ételfestékkel felütött alkohol. Természetesen ezt nem hagyhatták szó nélkül az ital rajongói, úgyhogy hamar működésbe léptek a zugfőzdék és bögrecsárdák, Svájcban pedig páratlan kreativitásról tanúbizonyságot téve a zugivók akár kirándulás közben is hódolhattak a szenvedélyüknek: a festői környezetben itt is, ott is abszintosüvegeket rejtettek el, ha pedig elfogyott a pia, a zöld tündér újratöltötte, a helyi lakosoknak ehhez természetesen semmi közük nem volt.
Svájcban 2005-ben rehabilitálták az eredeti abszintot, az ellenállásnak viszont még mindig nincs vége, a környéken még mindig hódolnak ennek a szép szokásnak, a kirándulókat pedig szívesen megvendégelik egy-egy kupicára, ha rábukkannak egy ilyen lelőhelyre. Yann Klauser, a helyi abszintmúzeum igazgatója ettől egyrészt az ital népszerűségének emelkedését várja, másfelől pedig azt, hogy az abszint még ma is megőrizhet valamit abból a misztikus légkörből, ahová a hülye franciák száműzték. A Val-de-Travers lakói persze olyannyira szartak a tilalomba, hogy még a helyi bíró is simán abszintozott, sőt, még a francia elnöknek is azt szolgálták fel, amikor a régióba látogatott.
Az abszintos séta viszont nem rossz móka, így amellett, hogy léteznek már kiépített abszint-útvonalak is, hasonlóan a borutakhoz, még mindig vannak eldugott készletek is, ez is a szórakozás része. Az igazán körültekintő zöld tündérek források közelében rejtik el a palackot, így lehet egy kicsit higítani az italt.
Nem rossz, itthonra is kéne, bár egyelőre csak a rézfaszú bagoly lófingató pálinkarejtekét tudtam elképzelni valahol a Bakonyban, de egy nálam rátermettebb marketinges simán felhúzhatna egy magyar legendát is a témára.
