Miért menjünk húsz métert a saját lábunkon

Mert akkor nézhetünk vonatot, lemehetünk a Dunához, meg eleve egy csomó mindenről lemaradnánk, ha nem.

Nem a műfajom igazán a trainspotting, őszintén szólva leszarom, mi visz el valahonnan valahova, de azért a vonat mégis egy érdekes műfaj, nagy is, zajos is, pálya is kell neki, szóval megértem, hogy erre rá lehet buzulni, pláne, hogy ha mondjuk az ember a motorokért rajong, egy idő után elkezdi gyűjteni, a vonattal ez azért nehezebb, bár kétségtelenül menőbb is, ha közlöd, hogy oké, van három Harley a garázsodban, de mellesleg ott van még négy mozdony is, csak azokat télen használod. A kívánkozó kisvonatos poénoktól most eltekintek, legyünk nagyvonalúak, na.

Budapesten belül is lehet kirándulni ugyanis, erre a legjobb példa az, ha az ember vissza szeretne menni az időben, és elindul Zuglóból hekkezni a Népszigetre. Anno jártam már itt egy kiváló fekete Csepel BMX hátán, akkor láttunk papagájt – nem őshonos, és szúnyoglárvás embert is, akinek az volt a dolga, hogy mintát vegyen és megmondja a főszúnyogásznak, hogy mennyire kell ciánozni, mindenesetre menő volt. Azóta eltelt húsz év, de a helyi vendéglátósoknak nem szólt senki hálistennek, úgyhogy még mindig megy a kockás abrosz, a konyhából ordítás, hogy KÉSZ A HEKK, a nyugalom és a béke, sőt, még kecskék is vannak. Vagy valami négylábú állatok, na, a büdös pesti így ismeri fel, hogy hát izé.

Nem baj, ha valahol megáll az idő, sőt, igazából több helyen kellene neki. Rákosrendezőt viszont érdemes megnézni, ott szépen rohad az idő, mennek a vonatok, van, ami már nem megy sehová, de egy sétára jó az egész. Így lehet időutazni, na.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: