Miért szeretjük a nácikat?

1934-ben egy amerikai író, Theorodore Abel létrehozott egy kamuversenyt, amivel becsalogatott párszáz embert egy olyan felmérésbe, aminek az volt a lényege, hogy bevallják, hogy miért is szeretik a Nemzetiszocialista Pártot.

Theodore Abel szociológus levelet kapott Helen Radtkétől arról, hogy miért lépett be a náci pártba. Gyakorlatilag elmagyarázta, hogy a nemzeti és a szocialista vonal egyaránt fontos volt számára, szeretett volna találni valamilyen pártot, ami azt reprezentálja, hogy törődik a szegényekkel, de egyben fontosnak tartja a nemzeti hovatartozást.  Saját bevallása szerint Hitlerben minden számítását megtalálta. Radtke üzenete egyike volt annak a 683 levélnek, amit Abel Hitler 1933-as megválasztása után kapott.

Tavaly a kaliforniai Stanford egyetem Hoover Intézete 584 levelet nyilvánosságra is hozott. Nem csak azért baromi érdekesek ezek a levelek, mert meg lehet belőlük ismerni az átlagemberek nácikkal szemben táplált reményeit, hanem jól meg lehet érteni azt, hogy mi motiválja azokat az embereket, akik jelenleg szélsőséges csoportokkal szemben éreznek hasonló affinitást.

Miután Hitler kancellár lett, Theodore Abel szerette volna megtudni, hogy mégis mi motivált ennyi ember arra, hogy támogassák. Miután a kutya nem akart vele leülni interjúzni a majd egymillió náci párttag közül, elhatározta, hogy szervez egy kamu versenyt, aminek a fődíját az kapja, aki minél szebben megírja, hogy miért csatlakoztak a Nemzetiszocialista Párthoz. Az átlag német félhavi fizetést ajánlotta érte és még maga Göbbels, a náci propagandaminiszter is tapsikolt a versenyhez.

Nagyon változatos szerelmes leveleket kapott, a nyílt, csöpögős vallomásoktól a 12 oldalas esszékig és a társadalom nagyon széles rétegeit sikerült megszólítania: az SS tisztektől az irodai munkásokon át az egyszerű háziasszonyokig, gyerekekig. A legtöbben örültek annak, hogy az 1919-es Weimari Köztársaságnak lőttek (amit ugye a vesztes Világháború után hoztak létre), amiben szar gazdasági helyzetük okozóját látták. A keménykezű politikai rendet, amit Hitler propagált nagyon sokan üdvözölték. Sokan a válaszadók közül az előző kormányban az “apaföld elárulóit” látták. Volt,a ki úgy nyilatkozott, hogy a nácik megjelenése előtt is tagja volt antiszemita csoportoknak (pl. a Német Szabad Néppártnak), de az ideológiai hátterüket túl megengedőnek találták. Megint mások a béke és a rend visszatérését várták Hitler pártjától.

Akkoriban a baloldali csoportok is radikálisan kezelték a kérdést és az ellenakcióik sem voltak épp barátságosak. A Kommunista pártnak állandó összecsapásai voltak a Sturmabteilunggal, bojkottot hirdettek a náci párt tagjainak boltjai ellen, de ezzel csak olajat tettek a tűzre, egyre jobban nőtt a nácik támogatottsága. Az egyik válaszadó, Friedrich Jörns pont azért lépett be a pártba, mert olyan sok negatív kritikát tapasztalt a sajtóból, hogy elkezdett aktívan érdeklődni a csoport iránt.

Egy Schwarz nevű válaszadó kifejtette, hogy a Mein Kampf annyira nagy hatással volt rá, hogy rájött, hogy a mainstream média zsidó/lengyel befolyás alatt áll és a beszivárgó magatartásukkal sakkban tartják az egész világot. Bevallotta, hogy ő maga sose került kapcsolatba zsidókkal és hogy a lengyelekkel kapcsolatban sincsenek tapasztalatai, de az “ösztönei nem csalnak”. Egy Lisi Paupié nevű ápolónő kerekperec kijelentette: “A zsidók a mi szerencsétlenségünk, ennyi bizonyos”.

Ha a démonizált csoportot kicseréljük, akkor a main napig nagyszerűen lehet alkalmazni bármire.

Németes anyag, de aki rászánja az időt, annak kiváló olvasmány.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: