Mindenkivel megesik, hogy véletlenül kidob valamit
Legalább két zöldségpucolóról tudok, ami a szemétben végezte, de nem mindenki él olyan unalmas életet, mint én.
Na jó, ejtettem már bicskát a vécébe, mások meg a telefonjukkal játsszák el ugyanezt, akik viszont igazán nagyban játszanak, kétezer éves ereklyéket dobnak ki a szemétbe. Nincs ebben semmi különös, én is csak azért nem dobom ki Jézus második gyermekkori koponyáját, mert jól mutat a kettő a frigyláda két oldalán. Valaki viszont nem ragaszkodott ennyire az emlékekhez: az Enviro Waste brit szemetescég arról számolt be, hogy a kukásai egy viaszpecséttel lepecsételt ereklyetartóra bukkantak a szelektív hulladék között (azért jó tudni, hogy környezettudatos volt, aki elhagyta). A tartóban egy kis csontdarab volt, és egy papír, miszerint „Ex Oss. S. Clementis PM”. Első tippem szerint ez azt jelentheti, hogy délután lesz valami történelmi film a tévében, de nem, mert arról tájékoztatja a felhasználókat „Szent Kelemen csontjából” láthatnak egy darabot a tartóban.
Szent Kelemen, avagy első Kelemen pedig volt olyan érdekes figura, hogy ha lenne belőle egy darabom, azt ne dobjam ki a sörösdobozokkal együtt. Feltehetőleg 101 körül hunyt el mártírhalállal, egyesek, például Órigenész szerint nem csupán a második pápa volt közvetlenül Szent Péter után, hanem Pál apostol tanítványa is – megint mások szerint nem a második, hanem a harmadik pápát tisztelhetjük benne, és római családból származott (Tertullianus szerint a második, Epiphaniosz szerint Kelemen visszalépett Linusz kedvéért, így lett ő a harmadik; tovább bonyolítja a helyzetet, hogy aki szerint ő volt a negyedik. Nem volt valami jó a könyvelésük, na). A legtöbb róla szóló forrás a negyedik századból származik, egyetlen szövegről gondolják csak úgy, hogy ő maga írta, ebben a korinthusiakat szólítja fel arra, hogy viselkedjenek már. A negyedik században írott passiója szerint Traianus száműzte a Krím-félszigetre egy márványbányába (ezért is védőszentje a Krímnek is, a kőfaragóknak is – az nem világos, hogy a kalaposokhoz mi köze volt), ahol több kereszténnyel együtt dolgoztatták, végül a tengerbe fojtották (mondtam, hogy a tengerészek védőszentje is?). Kelemen egyébként itt, Kherszonban tette az első csodáját: vizet fakasztott a szomjazó munkásoknak, akik közül az eddigiekben pogánykodók ettől úgy megilletődtek, hogy azon nyomban megkeresztelkedtek. Amikor ez a császár tudomására jutott, horgonyt kötött a nyakába, és a tengerbe dobatta; ezt további csodák követték, a negyedik században már szentként tisztelték (a háztemplom tulajdonosát szintén Kelemennek hívták, ez nem sokat segített az így is meglehetősen szövevényes történeten).
A szentet november 23-án szokták ünnepelni, bár abból, hogy végül a szemétben kötött ki az ereklyéje, úgy tűnik, nem nevezhető töretlennek a népszerűsége. Nem ez az egyetlen fura dolog egyébként, amire az Enviro Waste ráakadt az eddigiekben, de ehhez képest egy Albert Einsteinről készült aktkép, illetve egy rugdalózóba öltöztetett kitömött macska labdába sem rúghat. Mondjuk elnézve a listát talán még az egy ládányi egércsontváz és az „I am the Devil” mondattal teleírt füzet tengelyén érthető is lenne, hogy került kukába Kelemen, de lehet, hogy ezt nem is akarom inkább érteni.
