Sikoltó koponyák
1791-ben John Collinson történész feljegyzett egy kedves kis anekdotát.
Eszerint egy bájos kis helyiségben meghalt egy Theophilus Brome (egyes változatokban Broome) nevű ember. Földijeitől azt kérte, hogy halála után vágják le a fejét, és ne temessék teste mellé a földbe, hanem vigyék vissza a tanyára, ahol felnőtt.
A helyiek így is cselekedtek. Megvárták, amíg Teophilus meghal, levágták a fejét, a testét tisztességgel eltemették, a fejét meg tiszteletlenül nem, hanem visszavitték a tanyára.
Telt az idő, aztán valamiért úgy gondolták, hogy ez így mégse lesz jó. Ezért fogták a koponyát, hogy eltemessék a többi tartozék mellé. Azonban, amint ebbe belekezdtek, a koponya fülhallgató sikoltásokkal és morbid nyögésekkel reagált, ezért a falusiak inkább eltekintettek a dologtól.
Bár ez csak egy anekdota, de szanaszét Angliában sok ilyen történetet hallani. Az eredetüket nem lehet biztosra venni, de a legendák erősen tartják magukat. Nézzünk meg a leghíresebbet, a Bettiscombe Manor koponyájának történetét:
A történet szerint, évszázadokkal ezelőtt Azariah Pinney volt a Manor tulajdonosa, és volt neki egy idős szolgája, aki a Nyugat-Indiákról származott. Amikor a szolga közeledni érezte halálát, könyörgött urának, hogy vitesse haza a holttestét, hogy hazai földben nyugodhasson. Azariah megígérte ugyan, de az igéretét végül nem váltotta be, és az öreget a helyi temetőben temették el. Innentől kezdődtek a bajok. Vihar támadt a Manor körül, éjjelente pedig szörnyű sikoltások és hörgések hallatszottak. Végül valakinek az az ötlete támadt, hogy ássák ki az öreg szolgát, és vigyék vissza a csontjait a házba. Amint ezt megtették, a kísérteties jelenségek megszűntek.
Az évszázadok múltával aztán a csontok lassanként elvesztek, egyedül a koponya maradt meg, amit nagy becsben tartanak, és békésen pihen.
Napjainkban egy dorseti farmon nagy becsben tartanak egy emberi koponyát, mely a jelenlegi tulajdonos állítása szerint már századok óta ott honol. Azon különleges babona fűződik hozzá, hogy elmozdítása és házból való kivitele esetén a ház alapjaiban rázkódna meg, és azon szemely, aki ezt a szentségtörést elkövetné, meghalna egy éven belül. Igen sokatmondó a banona erejéről azon tény, hogy bár a századok alatt berendezés és tulajdonosok váltották egymást, a koponya mégis a szokott helyén van, ‘mozdítatlanul és mozdíthatatlanul!
Feljegyzés 1910-ből
Valamivel barátságosabb jószág a Tunstead Farm koponyája, amely jólétet és boldogságot biztosít a farmnak, bár kicsit elgyalázott állapotban van.
Senki nem tudja, “Dickie” mikor került a farmra, és mióta van ott, de egy utazási tájékoztató így ír róla az 1800-as években:
Sok furcsa történet kering Tunsteadben arról a koponyáról, amely egy bizonyos Mr. John Bramwell tulajdonában van, és aki azt nagy becsben tartja, és azt állítja, hogy minden javadalmát e koponya védelmezi. Mi több, Mr. Bramwell azt állítja, előbb válna meg legjobb tehenétől, mint a koponyától.
The Perambulations of Barney the Irishman
A koponya ezenfelül nagyon makacs tud lenni, ha akar. Amikor a Railway Company vasúti társaság új síneket akart lefektetni, a koponya folyamatosan keresztbetett nekik. Amit nappal csináltak, azt éjjel összebarmolta. Végül nem volt mit tenni; a vasúti társaság egyik mérnöke személyes találkozót kért ‘Dickie’-től, és biztosította róla, hogy mindig szabadon közlekedhet a vonalon.
Dickie vigyázza a farmot
Napjainkra lecsengett a sikoltó koponyák virágkora. Egy 1963-as vizsgálat bebizonyította, hogy a Bettiscombe-i koponya egy 3-4000 évvel ezelőtt élt nőé volt, szétrombolva ezzel az öreg szolga mítoszát. Közben több sikoltó koponya is lassanként elveszett az angliai farmokról, és a legenda kihalni látszik.
Ugyanakkor, ha elutaztok valami angol farmra, nem árt, ha alaposan körbenéztek. Hátha találtok valamit.
