Múzeum körút – blaszfémia
Felkapott téma lett az utóbbi időkben az istenkáromlás elleni fellépés.
Pedig semmivel sem különb a teizmus – legyen az mono vagy poli – bármilyen más természetfilozófiai irányzatnál.
A művészet gyakran reflektál a bigottságra, a fanatizmusra és vannak olyan helyei a világnak, ahol a vallásosságot magánügynek tekintik, mindenki annak az istenségnek hódol be, akinek akar vagy a kulturális közege épp azt adja ki.
Azonban az egyház, a vallásosság és az állam szétválasztása olyan értéke az emberiségnek, aminek egyenes következménye, hogy a teokráciák, a vallási alapú fél- vagy egész diktatúrák mostanra nem lenne szabad, hogy létezzenek, hiszen egy olyan világban élünk, ahol a különböző mesekönyvek – legyen az akár a Szent Biblia – történelmi forrásként elfogadását rengetegszer cáfolták.
Hasonlóan ahhoz a patriarchális dominancia uralta világhoz, amiben mára a lányok, női neműek még mindig csak sokadlagos szereplői a társadalomnak.
A kettő között szoros összefüggés van, a lányok elnyomása és a vallásosság között kimutatható a szoros korreláció. A teokráciákban, legyen az akár Nigéria vagy az egyébként egyáltalán nem vallásos, hanem újravallásosított Magyarország a fanatizmus és a bigottság rengeteg kárt okoz.
Kiszámolták, már csak nagyjából 200 (kettőszáz) év kell ahhoz, hogy az azonos beosztásban, azonos képzettséggel és végzettséggel rendelkező nők és lányok azonos fizetést kapjanak mint a születésüknél fogva ivarosan hím neműek. És nem csak a híresen férfiak dominálta filmiparról van szó, hanem így működik a világunk.
Damien Hirst úgy gondolta, hogy görbe tükröt állít a képmutatásnak, a bigottságnak, a nők elnyomásának. Nem lehet a lányokat tárgyiasítani, ellésre kényszerített tehenekként kezelni.
Az Anya gyermekével installációja körbejárható és szó nincs arról, hogy provokálna. Az általa használt megjelenítés hangsúlyos.
A kereszténységet sem figurázza ki, nem gúnyosan, cinikusan közelít az Úr báránya, stb. feldolgozásához. A keresztre feszítés motívumával talán bemutatja, hogy áldozatnak lenni nem küldetés, nem hivatás.
Az áldozatokat az egyszerűség kedvéért feláldozzák és nincs utána feloldozás.
Damien Hirst egyáltalán nem provokál. A keresztre feszítés szimbólumrendszerét arra használja, amire való: gondolatokat ébreszt.
Az utolsó képen tükröződő alkotását is elhoztam mára nektek, hogy oda menni ne kelljen. Pillangók. Kattintásra nagyítható.
A részletek gazdagsága magáért beszél.
Az osloi kortárs művészetek múzeuma állandó tárlatán megtekinthető, menjetek el és nézzétek meg, mert érdemes.
