Ganxsta-koncerten voltam

Én, aki egy lengyel liturgikus black metal alatt fel se emeli a seggét.

Kurvára nem akartam elmenni, voltam már korábban is, amikor tudósítottam valahol, benéztem egy ilyenre is, a másik program még kevésbé tűnt vonzónak. A számait csak annyira ismerem, mint bármelyik tetszőleges magyar harmincas, nekem még a tizenéves korban történő rákattanás is kimaradt, a műfajt se szeretem. Az estet a Helldorado lemeznek szentelték, bár akadt másról is, nekem meg még ez is kimaradt egészen a legutóbbi évekig, amikor egy barátommal úgy ültünk le HKK-zni, hogy közben beraktuk YouTubeon az albumot, ezzel duplán bebiztosítva, hogy egész biztosan ne legyenek nők a lakásban, sőt, költözzenek el a száz kilométeres körzetéből is. Ha még rádobtunk volna egy zokniszandált a dologra, kipusztult volna Budapest női lakossága. A HKK (teljes nevén Hatalom Kártyái Kártyajáték) egyébként egy ilyen gyűjtögetős, Magic: The Gatheringre hajazó játék, amire a világ pénzét el lehet baszni, de egy megfelelően kialakított paklival azért még labdába lehet rúgni, igaz, a cég érdeke, hogy minél hamarabb elavuljanak a lapok, egyébként stratégiai. Mármint az érdek is stratégiai, de a játék is az.

https://www.youtube.com/watch?v=CcLq1CZu10U

Szóval mégis elmentem Ganxstára, mert hívtak, gondoltam, nem lesz olyan rossz kimenni a pék faszára a Barba Negrába, bár egy zokogó kocsonyát és egy fazék gulyáslevest hagytam otthon, akik kérleltek, hogy inkább velük töltsem az estét, de megacéloztam magam, és mentem. Ott kezdett el gyanús lenni a dolog, hogy nem volt se előzenekar, se semmi, ez az egész este némileg ironikusan erről a lemezről szólt, no meg arról, hogy ez bizony már húsz éve jelent meg, azóta sok víz lefolyt a Dunán, mindenki megvénült, Dopeman összeveszett a többiekkel, ilyenek. Emiatt kicsit aggódtam is, mert nem voltam benne biztos, hogy bárki más képes azt a szorulásos tehén-hangot kiadni, mint ő, hogyaszongya „höŐŐő”, de megoldották.

A beengedésnél már éreztem, hogy ez nem lesz rossz buli, a hegyomlás méretű biztonságiak nagyon kedvesek voltak, és nem néztek bele még a seggembe is, hogy nem akarok-e becsempészni mondjuk egy Mága Zoltánt tömegpusztító fegyverként, gyorsan betereltek, aztán jónapot, kicsit még poénkodtak is. Ebből most vagy az következik, hogy a metalkoncerteken arányosan több a potenciális gyilkos, vagy az, hogy tudtomon kívül egy tökéletes Ganxsta Zolee-rajongó fizimiskáját fejlesztettem ki az elmúlt évek során, igaz, a hosszú haj meg a szakáll megvan, csak nem vagyok szétvarrva. Az is lehet, hogy miután minden jegy elkelt, egyszerűen csak haladni akartak, de ez egy lehangolóan prózai magyarázat.

A koncert fél tízre volt kiírva, kapunyitás hétkor, a kettő között fakultatív program, amiről lemaradtunk, mert a Regében egy másik fakultatív programon vettünk részt, és így jobban belegondolva én már akkor éreztem, hogy ez nem lesz egy rossz nap, mert ott meg még mindig adnak zsíros kenyeret hagymával a sör mellé, amit én minden körülmények között támogatok. Ha még virsli is van – nem néztem utána –, akkor oda is költözöm. Na, szóval elkezdődött a koncert.

Nem tudom, hogy régen ezek a bulik hogy zajlottak, de most sikerült egy teljesen fasza rock-latin rock-funky-nemtommi koncertet letolni fúvósokkal, egy láthatóan iszonyú lelkes dobossal, gitárossal, miegyébbel, ütős basszussal, és valahogy még a hangosítás sem volt olyan szar, mint például a Testamenten, mert ahelyett nyugodtan tölthettem volna másfél órát egy Hajdu mosógép dobjában, igaz, a basszus megint kicsit sok volt, de hát ezt fogjuk rá a műfajra. Letolták az egész Helldoradót, de azért egy másik lemezről, meg nem mondom, melyikről, eljátszották a Ki a fasza gyereket, csak hogy Zolee megint végigkérdezhessen mindenkit, hogy vajon ő tényleg fasza-e, vagy ez közben elmúlt. Nem múlt el, mindenki biztosította róla, hogy változatlanul fasza. Dopeman nem, de őt nem is kérdezték, viszont ő meg már mondta korábban. Csőre Gábor is mondta már korábban, most meg ráadásul a teltházas közönség java része is ezt állította, úgyhogy remélem, a művész urat nem gyötri tovább a kétely.

És hiába csináltak nagyon profi showt úgy, hogy azért érzésem szerint alaposan kiütközött az, hogy itt mégiscsak egy rockdobos érzett rá annak idején erre a piaci résre, és most visszakúszott egy kicsit a rock a buliba, a legérdekesebb a közönség volt. Nem tudom, hogy húsz éve engem vajon kinéztek volna-e közülük, de most a harmincas-negyvenes felsőközépvezetők, HR-esek és IT-sek voltak többségben, azok, akiknek annak idején ez egy élmény volt, most meg már nosztalgia, és erre jól rá is játszott az, hogy ezt az egész dél-amerikai gengszterdolgot már annak idején se vették komolyan, most meg már pláne. Azért egy sombrerót kéne vennem, mert eléggé megtetszett tegnap.

Hiába nem lesz a kedvencem Ganxsta meg a műfaj sem, ha ilyen koncerteket adnak, bizisten kinéznék még egyre, ez is azt mutatja, hogy sohase lehessen tudni.

(a leadképen az látható, hogy mi történik akkor, ha az ember a seggével akar fényképet készíteni a tömegben és a sötétben. A kísérlet sikerült, a kép minősége bizonyítja, hogy TÉNYLEG ott voltam, és én csináltam)