Hogyan (NE) vegyünk karórát #24 – Omega Cal. 321
Az Omega bejelentette, hogy újraindítja a Calibre 321 gyártását. Ez a szerkezet volt a NASA legendás Moon watch óráiban.
A hatvanas évek elején, miután J. F. Kennedy kinyilatkoztatta, hogy megcélozzák a Holdat, a NASA számos neves svájci gyártótól kért ajánlatokat a küldetések során viselhető karórákra. A Rolex és Breitling mellett az Omega is jelentkezett a saját ajánlatával és a Gemini III-tól kezdődően 1965-től az összes emberes űrmisszió hivatalos órájaként a Speedmaster szerepelt az Apollo 17 utolsó Holdra szállásáig.
Voltak persze közben más jelöltek is, tartalékként mindig ott volt a Bulova, ahogy arról korábban már írtunk is az Apollo 15 kapcsán, amikor sikerült rendesen odaverni a parancsnoki Omegát és csak a tartalék segítségével tudták teljesíteni a küldetést.
Magáról a 321-es szerkezetről annyit érdemes tudni, hogy a Lemania és Albert Piguet közreműködésével került az Omegához a mindössze 27 mm átmérőjű, 17 köves, 18000 óránkénti (fél)lengésszámú, azaz 2,5 Hz frekvenciájú kézihúzós kronográf szerkezet, 44 órás járástartalékkal, három segédszámlappal, 30 perces és 12 órás gyűjtőkkel.
Az Omega Speedmaster eredetileg 1957-ben kapta meg, ebből lett később a Speedmaster Professional, amivel a NASA hosszas tesztelés után kellően elégedett lehetett, közel egy évtizedig használatban tartotta, mert az űrruhán kívüli viseléskor is kibírta az űrséták és holdséták kegyetlen környezeti körülményeit.
Mivel már nem állt rendelkezésre az eredeti gyártósor csak a tervdokumentáció, gyakorlatilag reverse engineering történt, a megmaradt órákból kiszedett szerkezeteket digitálisan, alkatrészenként leszkennelték, például az Apollo 17 misszió során a parancsnok Eugene “Gene” Cernan (címlapon) karórája szolgált mintául a cég főhadiszállásán, a svájci Bienne városában történő gyártás fél évszázaddal későbbi újraindításához.
via Newatlas
A kronográfokról bővebben itt olvashattok:
