Kronópara IV.
A hosszú út ámerikából, aminek a végén vau megkapta szeretett Bulováját.
A korábbi részekből kiderült, hogy kibaszott régóta nyűglődöm a szent grál órámon, mert sosem viseltem még buflák kronográfot a kezemen huzamosabb ideig. A tűzkeresztséget pedig a Bulova AccuSwiss 63c115 jelentette számomra, ami blue oszlopkerekes kronográfjával kart karba öltve utazott át a tengeren és trónolt a vámon azért, mert a vámosok feltehetőleg nem tudták eldönteni, hogy az óraszíj az krokodil vagy aligátor.
Nagyon rég szerettem volna egy automata kronográfot, ami azért van, mert egyszerűen tetszik az esztétikája. Az égegyadta világon semmire nem jó egyébként egy stopperes óra a huszonegyedik században, pláne nem ad hozzá semmit, hogy automata. Az egyedüli hozott értéke, hogy kurva drága szervizelni és hogy indokolatlanul vastag a többi órához képest.
Nem szégyellem (nagyon), de sokáig egy Skagent hordtam, ami egy papírvékony, milánói szíjas óra volt. Megbízható kínai kvarcszerkezettel. Nem is volt különösebben drága óraviszonylatban, de éreztem, hogy tovább kell lépni a dologgal. Az általam sokszor megénekelt Omega Speedmastert pedig nagyjából azóta szeretném, hogy tudok a holdraszállásról, pedig szart sem tudtam még az órákról, se arról, hogy az Omega svájci, hogy egyátalán mi a lófasz az a mechanikus óraszerkezet.
Azóta sokszor átrágtam magam a kínálaton és két fontos dologgal szembesültem:
- Az új Omega Speedmasterek automaták és kibaszott vastagok ahhoz képest, amit megszoktam
- Az automata kronográfokat, amik a köznép számára “elérhetők” (még mindig baszott drágák) nagyjából kivétel nélkül a 7750-es ETA szerkezettel vagy azok klónjaival szerelik.
Mivel gyáva alak vagyok és nem mertem megkockáztatni, hogy egy nagyságrendileg nagyobb órát válasszak magamnak annál, mint amit megszoktam, ezért elkezdtem vadul guglizni és hamarosan szembejött velem egy kis rásegítéssel a Bulova AccuSwiss.
Ez az óra mindenféle mércével mérve kimondottan olcsónak számít: a pótszerkezet is drágább, mint a beszerzési ára, ami főleg a márka ismeretlenségének és úgy általában az óraipar folyamatos, lassú döglődésének köszönhető. Röpke hónapok alatt végül pont a születésnapom előtt érkezett meg hozzám, ami nagyon kellemes dolog volt.
Az első szembetűnő tulajdonsága, hogy a szíja mamutokra van tervezve. Nekem viszonylag nagy csuklóm van és így is a legkisebbnél eggyel beljebb kellett állítanom a bőrszíjat, hogy férfiasan lazán álljon a kezemen és ne szorítsa el a vérkeringésemet. Akik esetleg ilyesmit akarnak beszerezni és átlagos csuklójuk van, azoknak javaslom, hogy azonnal kalkuláljanak bele egy szíjcserét.
A másik szembetűnő tulajdonsága a számlap kidolgozottsága: festés alig található rajta, minden szépen domború, még a Bulova logó is, amitől igazán esztétikus. Ugyanakkor a használhatósága erősen kérdéses: a fémszínű mutatók erős napfényben nehezen olvashatók a zafír mögött, sötétben pedig nincs semmiféle fluoreszkálás, ami segítené a leolvasást.
A tok rettentően spártai: a tokfülek rettentően igényesen, többféle felületkezeléssel igazi erős térbeli hatást kölcsönöznek az órának, ugyanakkor a tok koronával szemközti oldala olyan üres, mint a sivatag: úgy látszik itt elfogyott a kreativitás. Bár itt is kiváló minőségű az eldolgozás és vagy négyféle felületet sikerült megszámolnom, jó eséllyel a króm lünetta miatt picit sivár. Hogy a pozitív oldalát is kiemeljem: szerencsére nincs semmilyen ocsmány gravírozott felirat, mint mondjuk a Blancpainnél vagy urambocsá az Invictánál.
A pontosságáról nem nagyon tudok nyilatkozni, mert még nem mértem meg, de az ETA 7750 (vagy Sellita SW500, ki tudja) általában egy megbízható szerkezet. Azon kívül úgy is folyamatosan leáll, mert a Seiko Orange Monsterrel felváltva hordom és rendszeresen elfelejtem. A kis Bulova az esti sétákra és az éttermezésekre jön velem, a szörnyecske meg a homokvárépítéshez.
Ami nagyon vicces ebben a szerkezetben, hogy olyan hangja van, mint egy sarokcsiszolónak. Ha csak megmozdul a csuklód, abban a pillanatban elkezd kerregni és surrogni, amivel a kis werk töltögeti magát. A magamfajta kütyümániás balfasznak azonnali merevedés.
Méreteit szokni kell: az átmérője nem palástolja a vastagságát: 41mm az átmérője korona nélkül, ami kicsinek mondható a kategórában, ugyanakkor a szerkezet és a kidomborodó zafír miatt magabiztos 15mm vastag, ami miatt van egy olyan érzése az embernek, hogy egy vaskos szalámiszeletet hord a csuklóján. Amit szintén lehet szokni az a vízállóság teljes hiánya: 3 atmoszféra nyomást bír ki, azaz konyhanyelven harminc méterig vízálló. Ez azt jelenti, hogy egy kézmosás is kicsinálja, szóval nem érdemes próbálkozni. Ami automata kronográf és legalább 10 atmoszférát kibír, az legalább két, de inkább három vesébe kerül.
És akkor elérkeztünk a legfontosabb tulajdonságához: ezért az árért nem lehet jobb kronográfot venni. De megkockáztatom, hogy talán automata svájci órát sem. Hogy hogy csinálják azt nem tudom, de igyekeznie kell annak, akik ilyesmit szeretne, mert vészesen fogy a készlet. Ebben a minőségben gyakorlatilag érthetetlen, hogy hogy kerülhet egy óra annyiba, mint kis túlzással az ötéves szervize.
