Hogyan (NE) vegyünk karórát #22 – oszlopkerekes kronográf
A column wheel az órabuzériában jártasoknak egy olyan hívószó, ahol beindul a nyálelválasztás.
Hogy miért? El tudom nektek mesélni.
A kronográfok teljesen értelmetlenek, vauval karöltve sokszor írtunk róla, hogy miért ne vegyetek ilyet, stoppert tartani karórának 2018-ban kicsit sem anakronisztikus.
Mert a kronográf elnevezés akármilyen menőnek is hangzik, nem más mint egy teljesen haszontalan stopper. Nincs és nem is volt értelme ilyesmikért milliós árat fizetni, akármilyen márkanév is van rajta. Magát a stopper funkciót nem fogod a büdös életben használni, az időszaki szervizelése pedig a hárommutatós órákhoz képest még egyező kőszám esetén is kétszeres árnál indul.
Amikor még kizárólag mechanikus alapon ment az időmérés, óriáscégek versenyeztek sportversenyeken a stopperelt századmásodpercekért, a rajtpisztoly eldördülésétől a célfotóig ádáz harc zajlott minden egyes momentumért.
Sokáig úgy tartották, hogy a kronográfot Nicolas Rieussec találta fel, ez nem más volt, mint egy szalagkronográf, ami az időintervallumokat egy szalagra tintával rögzítette. A nullázást, azaz a másodpercmutató azonnali kezdőpozícióba állítását Adolphe Nicole nevéhez kötötték, aki 1844-ben, rá 20 évvel jegyeztette be ezt a funkciót. Azonban kiderült, hogy Louis Moinet már 1816-ban készített ilyet, öt teljes évvel Rieussec előtt, ami elképesztő 1/60 másodpercet is tudott mérni, egy egész évszázaddal a Heuer-féle, századmásodperc mérésére alkalmas kronók előtt.
A finommechanika kitermelte a kihívásoknak megfelelő megoldásait.
A hagyományos stopperekkel mi is volt a gond? A kezelőszervek nem mindig biztosították azt a pontosságot, ami az elvárásoknak megfelelő lett volna. A hagyományos fogaskerekes kapcsolású stopper elrendezés időnként kevésnek bizonyult.
Itt jött képbe az oszlopkerék, ez egy olyan mechanikus kapcsolószerkezet, ami részben kiküszöbölte a késleltetésből adódó pontatlanságot. Amíg a hagyományos kronográfok tengelyeinek kapcsolódása “vízszintes” (ezt képletesen értsétek, nem maguk a tengelyek vízszintesek, a fogaskerekek kapcsolódnak egy horizontális síkban), az oszlopkerekeseké “függőleges” (szintén képletes, az értelmezhetőség kedvéért, de nevezhetjük vertikálisnak is), ezért aztán másodpercmutató mozgatása indításkor, nullázáskor szinte késleltetés nélküli lehet. A hagyományos fogaskerekeseknél a kapcsolódó fogak aktuális állásától függően más érzetet kelt, még ha a pontosságra ennek csekély hatása van.
Talán mondani sem kell, hogy jóval munkaigényesebb az előállítása, ennélfogva a high-end árazás is jár hozzá. A Rolex 4130, a legendás Zenith El Primero olyan egzóták*, ahol a dollárban kifejezett árak öt számjegynél indulnak. De az Omega 321-es szerkezete az eredeti Speedmasterben sem épp arról volt híres, hogy olcsón mérték volna. Fun fact: a Tag-Heuer ötszámjegyű kronográfja Seiko licensz, nem tudtak házon belül megfelelőt készíteni, inkább megvették a japóktól.
(*Egzóták még az Abachi Obeche, az Etimoe, a Kambala, Opepe Bilinga, Ovangkol, de ezek inkább háztartási méretben értelmezhetetlen fafajták, szóval a ritkaságra utaltam)
És hogy ma mi az értelmetlennél is értelmetlenebb oszlopkerék értelme? Semmi. Viszont finommechanikai szemszögből nézve egészen csodálatos.
Nemrégiben újraélesztették az oszlopkerekes megoldást az ETA szerkezetgyártó berkein belül is a Longines számára L688.2 kódnéven. És lélekben kék, az oszlopkerék a hőkezelése során kékítődik.
Otthonra is kéne.
Vagy várjunk csak…
