Kronópara III.
Szart csakis olcsón? Hogyan ne vegyünk karórát? Minden egyben poszt következik.
A chronográf a legszexibb komplikáció, pedig csak egy “egyszerű” stopper. Blue már megírta, hogy miért ne vegyünk öreg órát, illetve hogy minden órában kb. ugyanaz a szerkezet lapul. A kronográfoknál már megénekeltem, hogy nagyjából egy, azaz egyetlen lehetősége maradt az embernek: az ETA 7750 Valjoux. Eköré lehet válogatni a mindenféle tokokat, illetva azt, hogy melyik óragyár milyen fenszi módosítást végez rajta. Svájc és különösen a Swatch egy utolsó elkeseredett és megkésett próbálkozással elkezdett identitást építeni az óriái, köztük az Omega köré is, ezért persze kicsit bővült a választék – a high end felé van némi mozgástér. Esetleg lehet az oszlopkerekes ST-19-es kínai csodát, vagy más kézzel tekerős szerkezetet. De a lényeg ugyanaz: limitált a felhozatal, legalábbis a szívét tekintve viszonylag egyhangú, 7750 dominálta légkör uralkodik.
Adja magát a megoldás: régebbit kell venni.
A ratrapante komplikáció például embertelenül magas áron mért dolog a menő márkáknál, ellenben antik változatban gombokért hozzáférhető! Itt lehet megcsodálni, hogy mit tud ez a mechanikus aztakurvaélet:
Menő, nem? Adja magát, hogy keresünk valamit, amit 1950-ben gyártottak, tudta ezt és akkor az most is tudni fogja. Ráadásul hatalmas a választék a jobbnál jobb kronoszerkezetekből, amiket híres gyártók készítettek, akiknek a knowhowja szépen beépült a modern eszközökbe. Mi veszítenivalónk van?
A Valjoux az Valjoux. A mai napig megmaradt a nevük, ami a Vallee de joux, azaz a játékvölgy kifejezésből származik. A Swatch csorport részeiként még mindig üzemelnek, de most már ETA néven csinálnak mindent. Az oszlopkerék helyett manapság a Landeron által feltalált, olcsóbb, ékes megoldással dolgoznak, akikről később teszünk említést.
A Venust Paul Schwartz alapította a nejével és leghíresebb adományuk a világnak a 175-ös szerkezetük. A negyvenes évektől a hatvanas évekig kimondottan high-end modellekbe szerelték őket, többek közt a Breitling Ferrolex 1403-ba. Sokak szerint a legeslegjobb kronográf szerkezeteket gyártották valaha. Kidöglöttek a kvarc-válsággal. 1961-ben a legváratlanabb helyre kerültek a szabványaik: a 188-as szerkezet fejlesztése érdekében eladták őket a Tianjin Sea-Gull gyárnak, kínába. Akkor még nem lehetett tudni, hogy gyakorlatilag ezzel meg is mentették azt a szerkezetet. A 188-as eltűnt az idők homályában, a 175 meg köszöni szépen jól van. A Sea-Gull továbbra is gyártja őket ST19 néven, oszlopkerékkel, ahogy azt kell.
A Lemania például egy 1884-es alapítású szerkezetgyárt, akit Alfred Lugrin alapított, aki a híres Jaeger-LeCoultreban dolgozott, akik meg ugye szállítottak órát az órás szentháromságnak is (Vacheron Constantin, Audemars Piquet és Patek Philippe). A történetüket talán később feldolgozzuk, de legyen elég annyi, hogy a Swatch groupé lett végül a cég, közben vicces epizódokon keresztül (volt még a Tag Heuer tulajdonosa is) ment át. Lényeg, hogy fasza szerkezeteket csináltak, kronográf vonalon meglehetősen híresek.
A Landeron az egyik kedvenc szerkezetgyáram (nem mint ha olyan kurva sok szerkezetgyárért rajonganék), mert egyszerűen fékevesztett módon underdogok. 1873-ban alapították, ami tényleg patinás. 1925-ben kerültek fel rendesen a térképre, amikor rátették a kezüket Anatole Breitling Monbrillant szabványára és elkezdtek erőből kronográfokat készíteni, gyakorlatilag gombokért. A 39-es kalibert a második világháborúban használták gyakorlatilag mindenhol. Tulajdonképpen az akkori Seiko voltak – vicces fordulat, hogy elkezdte a Breitling is beépíteni a szerkezeteket. A 39-es kalibert aztán újra kiadták 48-as kaliberként újradolgozva, ami úgy fogyott, mint a cukor. Az 52-es már oszlopkerekes szerkezet volt, ami olyan menő lett, hogy a Valjoux-val és a Venus-szal került egy szintre. Elhagyták az oszlopkereket is és a cam-operated szerkezetekre mentek rá (bütykös? ékes? Blue majd megírja kommentben).
Irgalmatlan sok kronográfot építettek a szerkezeteikkel, a szegény ember kronográfjaiba ekez a fantasztikus kütyük kerültek. Az ETA vette meg őket és nem világos, hogy mikor készült az utolsó igazi Landeron. Utolérte a konglomerációs kisgömböc.
A szovjetek nem szarral gurítottak. Megvették a Venus és a Valjoux régi cuccait és tolták a rockandrollt. A 3017-es kaliberrel kezdték, ami a Venus 150-152 klónja volt, aztán miután rákaptak az ízére, megcsinálták a máig elérhető 3133-as kalibert, ami a Valjoux 7723 egyedileg átfejlesztett változata. A Poljot gyártotta szakadatlanul 2004-ig, van is még eléggé nagy stock, de a gépek elöregedtek és mivel a kutyának nem kell a szovjet óra (még annyira sem, mint a svájci), ezért gyakorlatilag az utolsókat rúgja ez a vonal. Hamarosan örökre el fog tűnni és a tömeggyártott chrono szerkezetek közül kizárólag a korábban emlegetett kínai Seagull marad.
Ebből ne lehetne választani?!
De, csak nem épp olcsók. Bár a beszerzési áruk röhejesen alacsonynak tűnhet az órák általános árát ismerve (200-400 dollár között megvehető egy öreg chronograph), de sajnos a Venus 175 kivételével (annak az alkatrészei szinte csereszabatosak a kínai Seagullal) nincs új alkatrészutánpótlás. Utángyártott alkatrészekből sincs sok, esetleg a new-old stock kütyük egyre fogyó garmadájából lehet aranyáron (bárcsak olyan olcsó lenne, mint az arany) javításhoz cuccokat venni. A kompetens órásokból egyébként nincs olyan végtelenül komoly hiány – ezek a manuális szerkezetek a legritkább esetben komplikáltabbak a jelenlegieknél. De sajnos az órajavító szakma is el fog tűnni a süllyesztőben, szóval nincs rá túl nagy esély, hogy a sarki órás bácsi ki tudja nekünk cserélni középtávon a kerekeket. Maradnak a nagyon drága szervizek, akik a hobbistákat szolgálják ki.
Úgyhogy bármennyire is baromi olcsó egy igáslónak számító Landeron, vagy közepesen jó árú egy közepesen jó állapotó Universal Geneve: nem érdemes alapul venni az árát, mert azt az első szerviznél ott fogjuk hagyni a dupláját, ha ugyan meg tudják javítani. Még egy kevésbé komplikált kronóba is rohangálhatunk meg ebayezhetünk mindenféle donor cuccért, hogy végre működjön. Ennyi szívást egy darab szar óráért…
Pedig nagyon csinos darabok. Otthonra is kéne.
