Törökmogyoró fánk
Van egy törökmogyoró fánk. Nagyon jó kiállású fa, a törzse alul kettéágazik – állítólag ez a fajta sajátossága –, amitől télen úgy néz ki, mint egy borzas hangvilla. Ha ti is szeretnétek egyet, először is legyetek királynők. (A fiúk lehetnek királyok is, de csak ha nagyon akarnak, mert belül valójában mindenki kislány.) Ha már azok vagytok, akkor nincs gond, mert biztosan rendelkeztek hatalmas összefüggő zöldterületekkel, ahová ki tudjátok ültetni, a törökmogyoró ugyanis 15-20 méter magas parkfa.
Nagyanyámék sajnos nem értesültek erről, úgyhogy a fácska növekedésével fokozatosan szorultak ki a kertből az egyéb növények: eddig már két felkopaszodott fenyő esett áldozatul a garázda és megzabolázhatatlan mogyorónak.
Ezen kívül sokáig semmi gond nem volt vele, pár éve viszont termőre fordult – ez 20 éves kora körül szokott vele előfordulni –, hogy azóta öklömnyi zöldcsápos lényekre emlékeztető gumókkal szórja tele a füvet. Idővel ezek barnacsápos xenomorfokká asznak, de ezt nem szoktuk megvárni, hanem szépen kibontjuk a burokban csücsülő mogyorókat. A bontási művelethez mindenképpen érdemes marhabőr munkáskesztyűt húzni, mert a gumók leve szabályosan szétmarja és egyben zöldre is festi a kezet.
Biztos vagyok benne, hogy az első Alien film alapötlete egy közös mogyorópucolás közben fogant meg Dan O’Bannon és Ronald Shusett fejében.
A több kilónyi mogyorót aztán meg is kell még törni. És most ne papírhéjú, kézzel összeroppantható termésre gondoljatok, hanem betonkemény cuccra, ami már méreténél fogva is nehezen található el a kalapáccsal. Nem is a konyhában szoktunk ezzel szórakozni, ott lehetetlenség, hanem kiülünk a ház elé a kőlépcsőre, és azon kopácsoljunk őket órákig a szomszédok nagy örömére.
A mogyoró nyersen is nagyon finom, és darálva sütikbe is lehet rakni. Ilyen ipari mennyiséget azonban nem könnyű feldolgozni, így jutottam el a házi mogyorókrém-készítés ötletéig. A cukrászipar levantei mogyoró néven ismeri ezt a fajtát, és állítólag Irán a fő beszerzési forrás, na meg Törökország.
Hogyan készül a házi nutella?
Először is meg kell pirítani a mogyit. Könnyű megégetni, és az egyenletes pirításhoz nem is lehet egyszerre nagy adagot tenni a teflonserpenyőbe, tehát nem éppen haladós munka. A legnehezebb rész ezután jön: a barna kis hártyát le kell róla dörzsölgetni egy konyharuhával. Az még hagyján, hogy az egész konyha tele lesz szállingózó pehelydarabkákkal és a konyharuhából is rohadt nehéz kirázni, de az olyan retardáltak, mint én, elfelejtik, hogy a mogyoró forró, úgyhogy simán összeégeti magukat dörzsizés közben.
Ezután már csak fel kell aprítani. Nekem csak egy darabolós gépem van (a turmix), tehát erre is azt használom, így valamennyire szemcsés marad a darálék, de legalább rusztikusabb lesz majd az eredmény. Mivel a törökmogyinak nagy az olajtartalma, kicsit fel is kenődik a csöblek falára, de azt egyszerűen le lehet vakarászni.
Ha eddig megvagyunk, több úton is elindulhatunk: a hardcore verzió, hogy kakaó, cukor, esetleg tejpor és valami olajféle segítségével csinálunk egy csokoládészerű valamit, amibe aztán belekeverjük a darált mogyorót. Na, én valamit leronthattam a homogenizálásnál, mert az olajos, meg a mogyorós rész teljesen szétvált és semmilyen formában nem akart krémmé összeállni, úgyhogy némi kurvaanyázás után kidobtam az egészet a picsába és elővettem a következő adagot. Ha bolti mogyoró lett volna, valószínűleg sikoltozom kicsit, mint Blue, ha ölelgetik, mert nem olcsó cucc, de ezen túltettem magam.
A második adagot már a könnyebbik utas (8. utas, haha) verzióval készítettem: ehhez fel kell olvasztanunk egy teljesen átlagos tábla Milka csokit. Ügyesebbek vízfürdőn is csinálhatják, de az olyan balfaszok, mint én, tegyék be kicsit a mikroba. Az olvadt Milkát keverjék össze a darált mogyoróval, kicsit sózzák meg (az kihozza az édes ízeket) és kész. Az arányokról fogalmam sincs, mert olyan gondolomformán szoktam csinálni (amennyit felvesz, ugye) és az eltarthatóságáról sincs információm. Nem én eszem meg, egyszerűen elosztogatom pici üvegekben: kiváló szülinapi kézműves ajándék. Állagra nem olyan sima, mint a bolti és a színe is világosabb angyalszarra emlékeztet, de az íze sokkal mogyorósabb. Aki nem hiszi, járjon utána!
