Hű társam a bajban, a Seiko Orange Monster

Egész pontosan a Seiko SRP309K1 változata, ami a második generációs búvárórája a Seiko “Monsterjének”.

Blue időnként úgy viselkedik velem, mint a hülye kisöccsével, ami azért is praktikus, mert viszonylag könnyen passzolok a szerepbe, leszámítva talán a fizikai kiterjedésemet. Viszont jellemzően ellát mindenféle faszsággal, hogy próbáljam ki és legyek bele szerelmes – felelőtlen vásárlási őrjöngéseit szerintem ezzel tompítja. Így esett, hogy a vitorlázás előtt kitömött mindenféle szuper kacattal és így esett, hogy hozzám került a címszereplő óra.

Ami azt illeti egész pontosan három órát vittem magammal és valami destruction teszttel egybekötött ergonómiai bármit akartam belőle összehozni, de hamar azon kaptam magam, hogy szinte le sem veszem magamról a szörnyecskét. Bevallom, az első körös motivációm az volt, hogy remekül ment a sapkám és a cipőm színéhez, de aztán annyira kényelmesnek és jól olvashatónak bizonyult, hogy nem bírtam rávenni magam, hogy bármi mást viseljek napközben.

Elfogadom, hogy elsőre játékóra-szerűnek tűnhet, de valójában érezni lehet rajta, hogy egy nagy darab VAS. Blue kaucsuk szíja tökéletesen harmonizált vele és annyira kényelmessé tette a viselését, hogy nem bírtam ellenállni és estére is rajtam maradt. Konzervatívak számára létezik más színben és számlappal is, de végignézve a kínálatot nekem a narancs marad a kedvencem. Ez egyben az egyik leginkább gyalogsági verzió is, ezért nem is olyan nagyon drága. Az óra műszaki paraméterei egyébként nagy vonalakban:

• Szerkezet: Seiko 24 köves automata (kézzel húzhatós, hacking)
• Tok: Szálcsiszolt acél, 43mm x 14mm
• Hátlap: Gravírozott screw-in hátlap
• Kristály: Domború Hardlex
• Szíj: gyárilag rozsdamentes, esetemben kaucsuk.
• Vízállóság: 200 méter

De igazából nem a belbecs a lényeg, bár az is kiváló. Volt, hogy egy szál órában ugrottam bele a tengerbe és át se kellett gondolnom, hogy ez árthat neki. Az orange monster olyan masszív egy rohadék, hogy szinte kapaszkodni lehetett bele a szélben. Jól olvasható a számlapja: tényleg elég volt egy fél pillantást vetni rá és tudtam, hogy mi merre hány méter. Nehéz szubjektív érzéseket cikkben leközölni, de a lényeget tényleg érzésre lehet csak megfogni. A kaucsuk szíj ad valami szabadságot az egész órának, amit nehezen tudok elképzelni fémszíjon. Az egész olyan carefree mindenmindegy óra, aminél nem félsz, hogy hozzákoccan valamihez, mert inkább félted azt a dolgot, amihez hozzákoccan.

A lünettát (a forgó izét az óra szélén) nem nagyon használtam, igazából a túravitorlázás nem annyira az a sport, ahol ez indokolt. Jó érzés volt nem ránézni a telefonomra és nem belefeledkezni a mindenféle üzenetbe meg chatablakba meg mittudomén mibe. Amikor szakadt az eső és kilógott a piros esőkabátom alól, esküszöm elmosolyodtam. Elképesztően nehezen fogom visszaadni a tulajdonosának.

Kiutalnék mindenkinek egyet terápiás jelleggel, aki megy hajózni.