Múzeum körút – London, Tate

Péter ajánlása pont az indulásom előtti napon jelent meg, és mivel a Tate úgyis tervben volt, így ma konkrét céllal indultam útnak.

Délelőtt megmásztam a St Paul katedrális 528 lépcsőjét, de mire leértem elkezdett esni az eső. Mondjuk Londonban vagyok, vagy mifene. Épp csak ernyő nincs nálam. Végső elkeseredésemben vettem egy esőkabátot. Így nem áztam szét, míg elértem a galériát.
Ezek után a jegyvásárláskor derült ki, hogy 2 és fél órát kell várnom, míg beléphetek a kiállításra. Szerencsére a sétát jól bírom, négy napja mást sem csinálok, így addig a többi teremben eltöltöttem az időt.
Lassan fél négy lett, kezdődhet a kaland.

Utólag úgy gondolom merész ígéret volt, hogy fényképezek. Mivel ez nem a pillanat művészete.


Az első teremben még csak-csak. Aztán egy töksötét teremben vízpermet pici fényben.

A következő egy elzárt folyosó, amiben köd van kétféle fénnyel megvilágítva. Másfél méteres látótávolság. Nagyon érdekes érzés. Vakító.

A kaleidoszkópoknál sorok állnak. Mókás dolog magadat látni százféle szögből.


A titokzatos szobában, amire egy percet várni kellett, vaksötétség volt. Középen egy talapzat, az ajtó záródása után pedig a talapzat felett pár másodpercenként felvillant egy emberfejnyi vízcsobbanásszerű valami. Mondom én, hogy ez egy bigyó kiállítás.
Ez után következett a plakáton is látható fény, ami elé állva színes árnyék lehetsz. (ott vagyok a bal felső sarokban)
És hát fényképek olvadó gleccserekről, egy egész fal teli cikkekkel, képekkel.
Mindent nem is tudok leírni, de nagyon tetszett.
A végén ott volt egy webhely címe, gondolom lehet nézelődni.
Péternek köszi az ötletet.

Ha erre jártok, nézzétek meg!

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!