Múzeum Körút – színes vásznak
Vagyunk páran, akik járjuk a nagyvilág országait és időnként betévedünk múzeumokba is.
Ebben persze nincs semmi különös, hiszen csak fel kell ülni egy buszra és oda kell menni.
Amikor olyat hallunk, hogy modern vagy kortárs, sokaknak akár Michael Jackson és az aranyos majma juthat eszébe, de a világ ennél sokkal szÍnesebb.
Василий Васильевич Кандинский (cirillből átírva Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij) vagy Kazimir Szeverinovics Malevics futtatták csúcsra a nonfig vizut 1913-1915-ben a fekete alapon feketével, amire például nagyon nincs azóta sem magyarázat.
Érdek nélkül tetszik a monokróm. Még ha a sarokba is állítanak érte.
Tehát szép.
Elhoztam nektek most pár önmagáért színes vásznat, hogy lássátok ezt a típusú esztétikát.
Ha egy egész állandó tárlat foglalkozik a vizuális kultúránkat meghatározó nem teljesen figuratív alkotásokkal, akkor azok fontosak, elgondolkoztatnak és ugyan nem mindenki számára kézenfekvő ez a típusú látásmód, mégis valahol kell hogy legyen helye és értéke a konzervatív, porcelán agarakat és kávéscsészéket ábrázoló, közérthető figuratív társadalmi normakövetésen túl abban az elvont világban, amitől a művészet művészet lesz, volt, van és marad.
Enjoy.
Alan Charlton, Robert Ryman, Joseph Maroni, Magnus Wallin, Stefan Baumkötter, Olle Baertling, Ingo Meller, Alan Uglow, Phil Sims, Günter Umberg, Marcia Hafif és alkotótársaik letettek valami az asztalra a huszadik-huszonegyedik században, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint elfogadni, befogadni és értékelni.
Túl a színeken kapunk egy különös világot, ahol sok minden másképp színes és egyszer-máskor talán kellően kék – még ha talán indokolatlanul a szuprematizmusba is hajlik.
Itt olvasható a magyarázat, de nem is igazán van erre szükség, aki érti, az érteni fogja magától is az önmagukért való színeket messze át az általános krómikus és túlértékelt illúzióinkon.
