Perui emberáldozatok

Beszélgettünk a Káli-kultusz legendájáról az Indiana Jones kapcsán és feltártak egy tömegsírt egy perui utca alatt. Véletlen? Nem hinném.

Najó: de, véletlen. Az indiai Káli-kultusz mellett a maja emberáldozati vermek, a hollywood-kompatibilis azték templomlépcsős szívkitépések, vagy az inkák hegymászós-gyereklefejezős mókái többé-kevésbé ismertek, a popkultúrába beszivárogtak a kartágói gyermekáldozatokkal és Joshua Milton Blahyi, aka. General Butt-naked rémtetteivel együtt. Te jó ég, nem tudtam egyikhez sem hivatkozást tenni… najó, majd megírjuk.

Addig is beszéljünk a csimu civilizációról. Egy perui utca alatt elrejtve tárták fel régészek legalább egy tucat gyereket, akik emberáldozatként végezték. Az 1200 és 1400-as évek közé tehető leletek között több száz tárgyi emléket is találtak, meg vagy negyvenhét sírt, amit rendesen megtöltöttek az időjárás isteneinek kiengesztelésére. Trujillótól 13 kilométerre, a tengerparttól egy picit távolabb eső Huanchaco településen végezték az ásatást, ahol épp csatornáztak. A feltárás vezetője azt mondta, hogy a gyerekek mellkasán vágásokat találtak, ami alapján valószínűsíthető, hogy a bordáikat eltörték és kivágták a szívüket.

A csimu kultúra egyébként egy az inkákat megelőző indián kultúra volt, amely a mocse indiánok örökségén jött létre Peru tengerpartja környékén 900 körül. Jellemző rájuk, hogy a halászathoz nagyon közel álltak: a sírokban is találtak halászati eszközöket és halászathoz köthető dolgokat, kagylókat. Elsődleges istenségként a Holdat tisztelték, akit erősebbnek gondolhattak a Napnál. 1470 körül 2Pac névrokona, Tupac Inca Yupanqui begyalulta őket a faszba, inka fennhatóság alá vonva őket. Pechükre a spanyolok őket is beabálták 1534-ben, ami azért nagy gond, mert a spanyolok európai kultúra és az indiánok gyarmatositásához, népirtásához és kulturájuk megsemmisítéséhez minimum indián gyarmatosító dukál.

Nem is kerülhették el a csimuk a bukásukat, mert eléggé szerették a nemesfémeket és pechükre még a megmunkálásukhoz is értettek. A Csendes-óceán és az Andok között éltek egy harminc kilométeres sávban. Gyanús, hogy az inkák sokat átemeltek a rituáléjaikból, mert ők álltak rá később erre a szívkivágós-vonalra.

Ahogy kezdtem, eléggé elterjedt volt a gyerekeket basztatni: 1985-ben a pedzegetett capococha szertartás keretében fenn halálra fagyott gyereket találtak meg hegymászók 5300 méter magasan az Andokban, a Cerro Aconcaguán. De nem ám spártaiasan űzték ezt a dolgot (ami mellesleg drámaian el van túlozva, de erről majd később), hanem a legegészségesebb gyermekeket zavarták fel benarkózva meghalni.

Az inka királyok halálakor volt divatos ezt a szokást űzni. Ki kellett választani a tartományi vezetőknek gyerekeket, akik az emberi tökéletességet szimbolizálták. Megajándékozták, felcicomázták őket és mindenki körbeörülte őket, mielőtt felküldték a hegyre, full betépve. Az inkák körmönfont logikája szerint így lehetett biztosítani azt, hogy az emberiség legjobbjai az istenek közé kerüljenek.

A gyermekáldozat gyakori jelenség volt Peru ősi kultúrái között, a csimukon és az inkákon kívül az őket megelőző szikán és lambajeke kultúra is előszeretettel ölte meg a gyerekeket.

HOLDKOMP